Építsünk hidakat, nyújtsuk a kezünket egymás felé – A cigánypasztorációs lelkigyakorlaton jártunk

Bángi-Magyar Anna, a Boldog Ceferino Intézet szakmai vezetője, a lelkigyakorlat szervezője kérdésünkre ismertette, hogyan alakult ki a cigánymissziós lelkigyakorlat hagyománya. „A cigánymissziót is végző, családokkal foglalkozó esztergomi közösségben Csupor Zsófiban fogalmazódott meg, hogy legyen egy hely, ahol a cigánypasztorációs közösségek tagjai és munkatársai töltődhetnek, mert ez emberpróbáló feladat. Az első ilyen alkalom Szombathelyen volt, majd a Boldog Ceferino Intézet is szervezővé vált, együttműködve a római katolikus és görögkatolikus egyházmegyékkel. Mindig más helyszínen tartjuk a lelkigyakorlatot, hiszen az adott régióból jönnek a legtöbben. Voltunk Szombathelyen, Nagykállóban, Máriapócson, Budapesten a Patrona Hungariae Iskolaközpontban, tavaly Péliföldszentkereszten a szalézi lelkigyakorlatos házban. Általában 70-120 fő szokott jelentkezni.”

Anna hangsúlyozta, hogy a lelkigyakorlat a testvériesség helye. „Az Egyházban egymás mellett jelen lehetünk függetlenül a származástól és az anyagi, családi háttértől. Vannak itt cigánypasztorációban részt vevő közösségvezetők, szerzetesek, nővérek, papok. Ebben az évben 12 egyházmegyéből érkeztek a résztvevők, összesen 75-80 fő 25 településről, még Várpalotáról is. Van egy mag, aki évről-évre visszajár, de mindig jönnek újak. Itt vannak most a váci, a miskolci, továbbá a debrecen-nyíregyházi egyházmegye cigánypasztorációs referensei. Ez utóbbi egyházmegyének Juhász Imre atya a felelőse, ő tartja az elmélkedéseket mindhárom nap. A körömi misszióból Mawasala Mbela Fabien verbita atya jött el, és jelen van a Ceferino Intézet közfoglalkoztatási programjának több képviselője.” 

A lelkigyakorlaton imádságos elmélkedésekkel, szentmisén és liturgián való részvétellel erősítik meg az egyéni és közösségi hitet. A lelkigyakorlat mottója az imádság évéhez kapcsolódik: „Taníts meg minket imádkozni!” (Lk 11,1). „Fontos tudatosítani, hogy a helyi egyház a világegyház része, és megadni a kitekintést azoknak, akiknek kisebb a mozgástere. Fontos érezni, hogy összetartozunk.

Minden eseménnyel tanúságot teszünk arról, milyen családias, baráti hangulatban tudunk együtt lenni. Itt cigány és nem cigány emberek jól érzik magukat, együtt fejlődnek, majd viszik magukkal haza ezt a tapasztalatot, próbálják kovászként megélni a környezetünkben.”

A lelkigyakorlat felépítése: elmélkedések, kiscsoportos beszélgetések, imaalkalmak, Szent Liturgia, szentmise, akatisztosz (reggeli imaóra). A csoportokat úgy állítják össze, hogy a tagok különböző településekről származzanak. „Újdonság most a gyalogos zarándoklat Hajdúnánásra. A görögkatolikus testvérek rendszeresen gyakorolják ezt az imamódot. Hajdúnánáson élt Rézműves Tódor cigányprímás, akinek a katolikus templom mellett állítottak fel emlékművet helyi kezdeményezésre, ehhez kapcsolódunk. Az európai hírű cigányprímás emlékművét Székely János, a cigánypasztoráció felelős püspöke áldja majd meg, aki a lelkigyakorlaton végig itt van.”

Csütörtökön, az első napon jelen volt Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye megyéspüspöke, szombaton pedig Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök első helynöke, Szabó Tamás tartotta a Szent Liturgiát. Kocsis Fülöp a Szent Liturgián mondott beszédében az evangéliumhoz kapcsolódóan arról beszélt, milyen jelentősége van annak, hogy

Jézus néven szólít. Isten segít nekünk felfedni azt, akik valójában vagyunk, és szeretné, hogy kibontakozzon bennünk az, akit megálmodott.

Orosz Atanáz első este a zsoltárok világáról tartott elmélkedést, majd a résztvevők három különböző imamódot próbáltak ki, de elcsendesedésre, gyónásra is volt lehetőség.

Juhász Imre újfehértói plébános, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs referense tartotta az elmélkedéseket az imádság évében, kapcsolódva a mottóhoz. „Az első elmélkedés arról szólt, hogy az imádság nemcsak a mi keresztény-katolikus életünkhöz tartozik hozzá, hanem az emberiség kultúrtörténetében is szerepe volt. Az ókori görögök és rómaiak világában, a pogányságban az emberek a maguk hite szerint hálát adtak és engesztelték az istenségeiket. Az Ószövetség istenképéről és imalelkületéről beszéltem ezután, majd az Újszövetségéről. A Zsoltárok könyvében találunk jó pár átokzsoltárt is, ezzel szemben az átoknak mint imának nincs helye, hiszen Jézus azt mondja: ellenségeitekért imádkozzatok, és áldjátok üldözőiteket. Az imák fajtáiról szólt az egyik elmélkedés, hogyan végezzük a kérő, engesztelő, hálaadó, felajánló és dicsőítő imát, hogyan gyakoroljuk mindezt a mindennapi életben, és hogy hogyan jelennek meg a liturgiában. Az utolsó elmélkedésben Jézusra fókuszáltunk, hogyan volt jelen az életében az imádság” – ismertette Juhász Imre.

Kérdésünkre elmondta, szerinte az elméletet és a gyakorlatot kellene közelebb hozni egymáshoz a cigánypasztoráció területén.

A papságnak is nyitnia kell a cigányság felé.

A rendszerváltás előtt a cigányság egy része családfenntartóként dolgozott, hiszen akkor nem lehettek közveszélyes munkakerülők. Amikor elbocsátották az improduktív cigány embereket, a gyerekeik azt látták, apa és anya nem dolgozik, mégis meg lehet élni segélyekből. Ha viszont azt látják, hogy érdemes dolgozni, a társadalom hasznos tagjának lenni, nem pedig kitartottnak, akkor nagyobb önbecsülésük lesz. Vannak nagyon buzgó cigányok ma is, akik dolgoznak, munkahellyel rendelkeznek. Hodászon például cigány iskola van, cigány személyzettel, akik odafigyelnek, hogy rend és tisztaság legyen, igényesek.

Cigány és cigány között különbség van, ugyanúgy mint ember és ember között.

Vannak olyanok, akik tudnak bánni az anyagiakkal, meg tudnak jelenni elegánsan, zarándokhelyekre, búcsúba járnak, diplomát szereznek, kiváló munkatársak. Néha nagyobb a kontraszt a cigány és cigány között, mint cigány és nem cigány között. A médiának fontos szerepe lenne abban, hogy megmutassa a becsületes cigány vállalkozókat, akik tisztességesen dolgoznak építőiparban, vendéglátásban, művészeti területen. Fontos, hogy a cigányság otthon érezze magát a templomban is, de nem csak a keresztelés vagy temetés alkalmával. Az őszinte szót értékelik, és azt is, hogy megtisztelem őket. Nem az a lényeg, milyen az ember bőre színe, hanem hogy milyen szív és lélek lakik benne.”

„Minden évben rácsodálkozom arra az egységre, amit itt meg tudunk élni – mondta Oroszné Obbágy Rita, a Miskolci Egyházmegye cigánypasztorációs megbízottja, a Görögkatolikus Cigánymissziós Koordinációs Iroda vezetője. – Ezt a programot nagyon kiegyensúlyozott szervezésnek tartom, hiszen három lelkigyakorlat volt római katolikus helyen, három görög helyen; három volt a Dunántúlon, három Kelet-Magyarországon, Nagykállóban, Máriapócson, Hajdúdorogon.

Az egységet megéljük cigányok és nem cigányok, görög és római katolikusok között.

Szeretem, ahogyan egymás szertartásain részt veszünk, kíváncsian, lelkesen, egymás imádságait úgy imádkozva, mint a sajátunkat. Büszkeséggel tölt el, hogy mindhárom püspök atyánk megjelenik a három nap valamelyikén, és nagy alázattal vállalnak feladatot, gyóntatnak. Jóleső és megerősítő ez, mert érzem, hogy nemcsak nekem fontos a cigánypasztoráció, hanem a főnökeinknek is. Ráadásul úgy tudnak részt venni, mint bárki más, és nem mint magas rangú egyházi vezetők. Elérhetőek, megszólíthatóak a számunkra.

 

Nagyon kevesen vagyunk Magyarországon, akik a cigánypasztorációval elkötelezetten, küldetésszerűen foglalkozunk, bár sokan sokféleképpen segítenek elmaradt településeken.

A cigánypasztoráció egymás megismerésén és tiszteletén alapul. Nem jövünk és megmondjuk, hogy zárkózzatok fel a társadalomhoz, hanem kölcsönösen tisztelve egymást, apró lépéseket megtéve odafigyelünk egymásra úgy, hogy az senkinek ne legyen sértő, és szeretetben történjen.

Élmény számomra az is, hogy a cigánypasztorációt görög és latin rítusúak szoros együttműködésben végezzük” – mondta Rita.

A lelkigyakorlatozók a második nap délutánján Székely János vezetésével elzarándokoltak Hajdúdorogról Hajdúnánásra, majd részt vettek az európai hírű cigányprímás, Rézműves Tódor emléktáblájának megáldásán, melynek leleplezése után Buczkó József néprajzkutató és a hajdúnánási világi képviselőtestület elnöke ismertette a kiemelkedő cigányprímás tanulságos, példamutató életútját, majd Székely János is felszólalt.

„Az emléktáblán egy mosolygó, ragyogó tehetségű, mélyen hívő cigány embert látunk – kezdte a püspök. – Az emléktábla bizonyítja, hogy a romák jelenléte Magyarországon nem egy probléma, nem egy gond, hanem mindenekelőtt kincs és lehetőség.

Sok kincs van a cigány ember szívében: családszeretet, érzelemgazdagság, ünnepelni tudás, Istenhez való közelség, tehetség zenére, táncra. 

Rengeteg kincs jöhetne elő a cigányság szívéből, ha tudnánk hidakat építeni, mint ahogy ez Rézműves Tódor cigányprímás életében is történt. Dessewffy Aurél meglátta a gyerekben a tehetséget, és taníttatta. Orsós Jakab életében is így volt ez, akinek a nem cigány keresztapja adott életre szóló jó példát. Ezt követve Magyarország egyik legnagyobb cigány néprajzkutatója lett. Ceferino mögött is ott van Don Nicolas, egy spanyol professzor. „Imádkozzunk, hogy Magyarországon minél több kinyújtott kéz legyen cigány és nem cigány között, hogy a rengeteg tehetséget, amit elrejtett az Úristen cigány testvéreink szívében, ki tudják bontakoztatni.” Beszéde végén a püspök megáldotta az emléktáblát, majd koszorúzás következett.

A püspök ezután a szentmisét lovári és magyar nyelven mutatta be. Bevezetésében Réműves Tódor példáját állította a közösség elé, aki a templomba jött feltöltődni. „Forráshoz jöttünk, hogy a lelkünk kútja újra megteljen. Akkor tudsz apostol lenni, ha ott élsz a forrás mellett, tudsz belőle meríteni.”

Beszédének elején egy grófnőt állított a középpontba, aki sokszor imádkozott csendben a kápolnában. Mikor megkérdezték tőle, miért teszi, ezt válaszolta: „Mit csinál a koldus a királynál? Az éhező a terített asztalnál? A beteg az orvosnál? A szerelmes a kedvesével?” Székely János az evangéliumban elhangzó főparancsra utalva hozzátette: Ha benned van a szeretet, menni fogsz az uradhoz, mint koldus a királyhoz, éhező a terített asztalhoz, beteg az orvoshoz, szerelmes a kedveséhez.

Ha szereteted a gyerekeidet, unokáidat, elviszed őket a forráshoz. Ez a legnagyobb ajándék, amit adni lehet nekik.

A szentmise végén a közösség  Székely Jánost köszöntötte abból az alkalomból, hogy idén 60 éves, a cigány kórus pedig áldó éneket énekelt neki teljes szívből.

A püspök kérdésünkre elmondta: a cigánypasztoráció Magyarországon szépen bontakozik, egyre több püspök, pap, szerzetesrend érti-érzi ennek a fontosságát, és próbál is tenni. A papok nagy részében kialakult a pozitív hozzáállás, keresztelőket, temetéseket végeznek, de olyan hitoktató és pap kevés van még, aki önként és bátran átlépné a szakadékot cigány és nem cigány között, szívesen ismerkedne cigány családokkal, hívná őket. Ez a kicsit tüzesebb, bátrabb evangelizáció még hiányzik. Akik itt vannak a lelkigyakorlaton, nagyrészt olyan cigány emberek vagy hitoktatók, akik ezt szeretnék megvalósítani. A lelkigyakorlaton feltöltődnek, bátorságot kapnak egymás példájából is. Az is fontos cél, hogy a cigánypasztoráció ne legyen felszínes. „Istentől megérintett embereket szeretnénk, őrájuk lehet igazi közösséget építeni.

Minden jóakaratú honfitársamat szeretném és szoktam bátorítani, ha a közelébe költözik egy cigány család, ismerjük meg őket, vigyünk süteményt, tanuljuk meg a gyerekek neveit. Jöjjön létre egy híd,

és akkor kezdjük megismerni, mik a nehézségeik. A legtöbb cigány családnak millió hátránya van. Van, hogy felnőtteknek az írás-olvasás nem megy annyira, a hivatalos leveleket alig értik, a kórházaktól nagyon félnek, az iskolákban el vannak veszve. Életvezetési helyzetekben, ügyintézésben egyszerű emberi tanácsokkal nagyon sokat tud adni egy jó barát. Ha ez kialakulna, gyógyult társadalom lennénk” – bátorított a püspök.

„Most sokfelé érezzük a meghasítottságot, zárványban élnek a cigány közösségek. Sok gyerek úgy nő föl, hogy az ideje 99 százalékát csak romák között tölti, nincs esélye, hogy mást vagy többet lásson. Esztergomban, ahogy elkezdődött a mosás és a fürdés lehetősége a maristák közösségi házában, először a 10-16 éves lányok jöttek. Ráébredtek, hogy a tisztálkodás nagy érték, rajtuk keresztül aztán a családok is megjelentek. Lassan a tanulás is értékké válik, kell ehhez egy-két nemzedék. Az oktatás terén pozitív folyamatokat látok, egyre tovább jutnak cigány gyerekek, érettségiig, szakmáig, akár diplomáig. A nyomorból való kitörés azonban nem mindenhol könnyű. A határ menti régiókban alig van munkahely, és nagyon rossz a közlekedés. Oda kellene vinni a munkahelyeket, hogy az ott élőknek legyen lehetősége kiemelkedni.”

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír