Erdő Péter: A saját nemzetünket és a többi nemzetet is tisztelnünk kell

Mária születésnapja a régiek szerint egyszerre az öröm és a félelem napja – hangsúlyozta homíliájában a főpásztor. A nyomorúság, a veszedelmek, a gyűlölködés, az önzés, a háborúk áradata történetének kezdetétől fogva szinte teljesen elborítja az egész emberiséget, ezért sokszor az az érzés támad bennünk, hogy valami elhibázott volt már a kezdet kezdetén, hogy az emberi társadalmak valamilyen nagy, közös, ősi bűn terhét hordozzák – fogalmazott Erdő Péter. Sokszor keserűen tapasztaljuk azt is, – tette hozzá – hogy jók akarunk lenni, de napról napra szégyenkezve kell megállapítanunk, már megint nem sikerült.

A bajok ősforrása az eredeti bűn volt, amelyre sok új bűn halmozódott. Ezek miatt az emberiség már régóta szomjazott a megváltóra, amelyet Máriának köszönhetően kaptunk meg. Mária születése örömünnep, – hangsúlyozta a főpásztor – születésével felragyogott a remény csillaga, személyében feltűnt a közeledő Krisztus fényének első sugara.

Mária születésnapja egyben a félelem napja is volt, hiszen a gonosz lélek számára a Megváltó eljövetelének közeledte félelmetes volt. „Krisztus halálával és feltámadásával győzelmet aratott a gonosz lélek, a bűn és a halál felett. Ezért fél a gonoszság az igazságtól. Ezért van az, hogy ma is gyakran szinte érthetetlen hevességgel igyekeznek sokan Krisztust gyalázni, vagy alakját eltorzítani” – fűzte tovább beszédét a bíboros.

Erdő Péter a ma zajló keresztényüldözésekkel kapcsolatban elmondta, „elég a hírekre figyelnünk, hogy észrevegyük, amit a statisztikák is igazolnak, hogy manapság leginkább a keresztényeket üldözik”. A bíboros szerint a művelt világ gyakran bénultan és tétlenül szemléli a tömeges gyilkosságokat is, vagy azt, hogy a Közel-Keleten, főként Irakban, de lassanként már Szíriában és máshol is szinte teljesen eltűntek a keresztények. Olyan közösségekről van szó, amelyek a bibliai idők óta éltek ősi lakóhelyükön. A keresztényüldözésnek minden emberi magyarázaton túl van más oka is, tette hozzá a főpásztor, méghozzá az, hogy a keresztényektől mint Jézusnak, a szabadítónak a követőitől fél a világ.

A bíboros ezután arról beszélt, hogy a keresztényeknek Jézushoz és Máriához való ragaszkodásukat a mindennapokban kell megmutatniuk. Tisztelni kell az emberi életet, szeretni az embert fogantatásának pillanatától a neveltetésen, a munkán, a betegségen, a megfáradt öregségen túl, egészen a halálig. Szeretni kell az emberi közösséget, családunkat, rokonainkat, barátainkat, népünket. Emellett a többi nemzetet és nemzetiséget is tisztelnünk kell. Erdő Péter kifejezte örömét, hogy a vodicai kegyhelyen szerbek és horvátok, sokácok és bunyevácok, szlovákok, németek és románok, magyarok és más közösségek tagjai együtt imádkoznak, együtt kérik közös édesanyánk, Szűz Mária pártfogását.

Hercegszántói és sokác (horvát) népviseletbe öltözött lányok felvezetésével érkezett meg az asszisztencia és a koncelebráló papság a búcsúi szentmisére, amelyen Zsigó Róbert államtitkár és Gordan Grlić Radman horvát nagykövet is részt vett. A liturgia elején Erdő Péter megáldotta azt az időkapszulát, amelyet a kegyhelyhez vezető, hamarosan megépülő autóútba helyeznek majd el. Ezt követően a kegyhely felújított baldachinját is megáldotta, majd a bíboros egy fatimai miseruhát és egy sokác szőttest kapott ajándékba. A szentmise végén a főpásztor a vodicai kegyhely tízméteres Mária-szobra előtt fohászkodva felajánlotta Magyarországot a Szűzanyának. Hazánk minden népét és nemzetiségét az istenszülő oltalmába ajánlotta.

1830-ban Kisboldogasszony napjának előestéjén egy sokác férfinek jelent meg Vodicán Szent Anna a gyermek Máriával. A Hercegszántóhoz tartozó települést (magyar nevén Máriakertet) 1838-ban az akkori kalocsai érsek, Klobusiczky Péter hivatalosan is kegyhelynek ismerte el, és személyesen szentelte fel a jelenés helyén épült kápolnát. A búcsújáró helynek új lendületet hozott, amikor nemrégiben felépült a világ legmagasabb, tízméteres Mária-szobra. Engesztelő szertartásokra, fatimai szentmisékre érkeznek a hívek.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír