„Érted haragszom, nem ellened” – Online lelkinapot tartott a Háló Egyesület

Szeibert András, a Háló Kárpát-medencei vezetőségének tagja koordinálta a találkozót, melyre a határon túli magyar régiókból is bejelentkeztek, sőt, az online tér lehetőségét kihasználva Franciaországból és Németországból is. A reggeli imádság után Konrád Katalin, a Partiumi Háló régióvezetője köszöntötte a résztvevőket. A nap témáját Uzsalyné Pécsi Rita fejtette ki másfél órás előadásában, melynek üzenetére a délelőtt további részében hat kiscsoportban reflektáltak a résztvevők. Orosz István Szentírásra épülő gondolatai után a délutáni csoportfoglalkozásokon szituációs játékok segítették a konfliktuskezelés hatékony formáinak elsajátítását.

Pécsi Rita az előadása elején hangsúlyozta: a harag egy olyan egész testre kiható vészjelzés, mely arra hívja fel a figyelmünket, hogy egy számunkra fontos dolog veszélybe került. Éppen ezért ne söpörjük szőnyeg alá, és ne is szégyelljük! Kisgyermekkorban a harag kifejezését azért sem szabad elnyomnunk, mert aki megérti és megtanulja kezelni ezt az érzést, az felnőttként sem lesz erőszakos. Egy németországi vizsgálat szerint azokból a jámborságra nevelt gyerekekből, akik elfojtották haragjukat, nagyobb eséllyel lett destruktív felnőtt.

A haragot negatívan értékeljük mégis. Miért? Mert ez egy olyan érzelem, ami sok esetben torz, ártalmas reakciót tud kiváltani hirtelen – magyarázta az előadó. – Ráadásul a szeretet ellentéte abban az értelemben, hogy jelentkezésekor szembefordulást, és nem egymás befogadását éljük meg, pedig ez utóbbira olyan nagy szükségünk van, mint a levegővételre.

De hogyan alakul ki ez az egész testet és lelket befolyásoló érzés? Mindig van egy kiváltó esemény, de nem ez, hanem annak értelmezése, általunk adott magyarázata határozza meg a haragunk mértékét – hangsúlyozta Pécsi Rita. – Sokat segít, ha éppen ezért a kiváltó eseményre más látószögből tekintünk rá, keressük a „minden rosszban van valami jó” elv megnyilvánulását. Ezt, a pszichológusok által átkeretezésnek hívott jelenséget egy rövid videóval szemléltette az előadó. Ebben egy vak koldus tábláját lecseréli egy fiatal nő az alábbira: „Gyönyörű nap van, és én nem láthatom.” Ugyanazt jelenti, mint hogy vak vagyok, ez a megfogalmazás mégis együttérzést, adakozást vált ki az arra sétálókból. Az átkeretezés egy szélsőséges példáját Az élet szép című film kapcsán is megismerhették a hallgatók, ebben az édesapa a haláltábort teszi élhetővé kisgyermeke számára, és az így valóban esélyt kap a megmenekülésre.

Az esemény értelmezése tehát kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy mekkora haragérzés alakul ki bennünk. A haragunkat úgy fejezzük ki, ahogyan megtanultuk – folytatta Pécsi Rita. – A mintáinkat a szüleinktől, majd azoktól az emberektől vesszük át, akik érzelmileg közel vannak hozzánk, akikhez aktuálisan kötődünk, lehet tanár, edző, de akár a sztárok is. Egy krízishelyzetben önkéntelenül az ő példájuk határozza meg a viselkedésünket.

A harag egy olyan állapot, amelyben az indulat elönt, a racionális pályák az agyban bezáródnak. A veszély érzete azt sugallja, hogy senkire ne hallgassunk, üssünk vagy meneküljünk. Ebben az állapotában nem szabad az indulatos embert csitítgatni – tanácsolta a nevelési szakértő. – Az valóban csak olaj a tűzre, hiszen azt fogja érezni, hogy ami neki fontos, abból semmit nem értettünk meg.

Már Marcus Aurelius is megfogalmazta, hogy amikor „süket, esztelen haraggal” találkozunk, időt kell adnunk.

Mégis mit tehetünk akkor a haragvó emberrel? Böjte Csaba az emmauszi tanítványokról írva hangsúlyozza, hogy amikor elmennek a csalódásuk helyéről, Jeruzsálemből, Jézus elkíséri őket azon az úton, amely lényegében tőle vezeti el őket. Ebben a helyzetben mégis képes úgy beszélni hozzájuk, hogy azok azt érezzék, lángolt a szívük.

Meg kell akadályozni, hogy az indulatos ember agresszióval vezesse le a haragját, de nemcsak azért, mert ezzel a környezetében kárt okoz, hanem azért is, mert a harag agresszív kitörése nem csökkenti, hanem növeli a további dühkitörések valószínűségét. Az ütés olyan gyors kisülési lehetőséget ad a haragvó ember feszítő indulatainak, hogy az könnyen hozzászokik ehhez a fajta feszültségcsökkentéshez. A harag feldolgozásának tehát más útját kell választanunk.

Meg kell keresnünk azt a módot, ahogyan fizikailag le tudjuk vezetni a hirtelen fellépő indulatunkat, például mozgással, levegővételi gyakorlattal vagy valamilyen fizikai erőkifejtéssel.

A harag kifejezése rendkívül fontos, ugyanis ha ezt a negatív, feszítő érzést elfojtjuk, attól még nem szűnik meg, rombolni fog belül, és a legváratlanabb pillanatokban tör a felszínre. Miről ismerhető fel az elfojtott harag? Ha valaki azt mondja, hogy nem haragszom, bár forr körülötte a levegő; vagy ha visszahúzódik, kerüli a kommunikációt; netán másokon adja ki az indulatait, neheztel, elönti a keserűség. Az elfojtott harag passzív-agresszív magatartásban is megmutatkozhat. Például sokszor nem tudjuk, miért nem tanul jól az értelmes gyerekünk, pedig ezzel tudat alatt bosszantani akar minket, szülőket. A passzív-agresszivitás lényegében egy szelíd bosszantás.

El lehet sajátítani, hogyan kezeljük jól a haragunkat, másokkal való konfliktusainkat, de csak lépésenként. Pécsi Rita lépcsőfokokat nevezett meg, amelyeken végig kell jutnunk. A passzív-agresszív állapottól már az is fejlettebb, ha ugyan hangosan, szitkozódva, de kifejezzük a haragot. Ehhez képest előrelépés, amikor másoknak már nem ártunk a haragunkkal, vagy a környezetünkben nem teszünk kárt. Ha az indulataink mellett tudunk már logikusan gondolkodni, az nagyon jó jel, még jobb, ha a haragunk már csak annak szól, aki vagy ami kiváltotta. Ebből az állapotból el lehet jutni oda, hogy már valamennyire barátságosak tudunk lenni a kiváltó személlyel. A legfelső lépcsőfok, amikor a konfliktus feloldására törekszünk vele. Ennek két útja van: a kompromisszum, amikor mindkét félben marad valami tüske; valamint a konszenzus, amikor mindketten úgy érezhetik, hogy nyertek a helyzetben.

Az egymással való konfliktusaink feloldásához is útmutatást nyújtott az előadó. Kiemelte a feltétel nélküli szeretet jelentőségét, mely kifejezi, hogy „fáj, ahogyan viselkedsz, mégis szeretlek”. Szemkontaktus során a tükörneuron-rendszerünk szinte letapogatja azt az állapotot, amelyben a másik személy van, átvesszük egymás érzéseit; érdemes tehát minél többször a másik szemébe nézni. Ha kitüntetett figyelmet adunk a másiknak, bízunk benne és végighallgatjuk, jó esélyt adunk a konfliktus rendezésére.

Pécsi Rita kiemelte, hogy a megbocsátás „egyszemélyes műfaj”, nem érzelem, hanem döntés. Nem törli el a következményeket, a fájdalmat vagy a felelősséget. A kiengesztelődéshez viszont kell mind a két fél. Akkor jöhet létre, ha a kapcsolat fontosabb a felek számára, mint az, hogy igazuk legyen. Az így átküzdött kapcsolatok sokszor erősebbek lesznek, mint eredetileg voltak.

Az elszenvedett sérelmeinket írjuk a homokba, de a jótetteket, amit kaptunk a másiktól, véssük kőbe

– tanácsolta Pécsi Rita az előadása végén.

*

Orosz István Káin és Ábel, valamit Saul és Dávid történetét elemezte elsőként. Káin történetéből kiemelte, Isten lehetőséget adott neki, hogy szembenézzen tettének, haragjának következményeivel, lássa önmaga helyzetét, de a gyilkos testvér hárított. Még így is megvédte őt az Úristen azzal, hogy jelet tett rá, ne bántsák. „Az Úristen nem enged bele olyan indulatos helyzetbe, amelyben egyedül lennék – emelte ki a kegyhelyigazgató. – Soha nem vagyunk olyan mélyen, hogy ő ne tudna minket kivezetni.” Dávid és Saul történetében hangsúlyozta, Dávid nem engedett az indulatainak, nem engedte, hogy az ördög játékszerévé váljon. Nem ölte meg Sault, noha megtehette volna. Tudta, hogy nem ő, hanem Isten teszi meg azt, amit ellenfele megérdemel, kiengedte a kezéből az ítélkezést.

A nap József Attila-mottója kapcsán a görögkatolikus pap elgondolkodott azon, mit jelent valakiért haragudni. Az evangéliumokból számos példát említett, amikor Jézus másokért haragudott, de ezt soha nem indulatból tette: a templomból ugyan kiűzte az árusokat, de a kötél fonásához idő és türelem kellett. Ellentétbe állította Jézus haragját és azt az indulatot, amely Saulban és Káinban volt. Nem szabad hagynunk, hogy a harag meggyűljön bennünk, és gyilkos gyűlöletté váljon! – fogalmazott.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtem, amit velem tettek. Jézus sem felejtette el, ki feszítette keresztre – zárta előadását Orosz István, majd a családjának kiirtását átélő ruandai Immaculée Ilibagiza Megmaradtam hírmondónak című tanúságtevő önéletrajzi könyvével szemléltette, hogy aki a haragot a visszájára tudja fordítani, az a keresztény ember, és a 21. században ilyen hírmondókra van szükség.

A harag öl, engem is, aki haragszom. Az élet istene viszont az életre hív.”

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír