Esztergomból és Budapestről – A Kossuth téri pápai szentmise műtárgyairól

A pápai szentmise liturgikus terének kialakítása során a másfél évvel ezelőtti budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) idejére készített vagy az akkor használt tárgyak egy része újra meg fog jelenni, míg mások erre az alkalomra kerülnek elő. A Tóth Attila asztalosmester műhelyében 2021-ben készült oltár és ambó egy raktárban várta az újbóli felhasználás lehetőségét. Ugyanabból a fehérre festett fenyő alapanyagból gyártották a húsvéti gyertyatartót, Zalavári Tibor Kálmán terve alapján.

A pódium hátsó falán most is egy feszületet látunk majd, mely több mint három méter magas. Az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet kápolnájának előterében sok kispap látta évtizedek óta nap mint nap ezt a 18. századi alkotást. Pusztavacsi keresztnek nevezik, mert 1970-ben a Keresztény Múzeum egy öt évvel korábbi kiállítási kölcsönzést követően – az ottani, illetékes püspökség engedélyével – megvásárolta a falu templomából a muzeális értékű fafaragványt. 1987-ig a budavári Mátyás-templom kiállításán szerepelt, ahonnan a múzeum a szemináriumi elhelyezés érdekében kérte vissza. A rendelkezésre álló adataink szerint Pusztavacsra Edelényből került a műalkotás. Eredetileg festett lehetett, de a festést később eltávolították, és a felületét az alapanyaghoz illeszkedő, áttetsző, barnás árnyalatokkal festették át. Szakács Márton restaurátorművész a rendelkezésére álló rövid idő alatt a corpust letisztította, a feltűnő felületi hibákat óvatosan tömítette, javította a megfelelő esztétikai érték helyreállítása érdekében.

Az esztergomi Bakócz-kápolna kegyképe immár másodszor teszi jelenvalóvá Ferenc pápa előtt a Szűzanyát. A restaurálást két évvel ezelőtt Szakács Márton és Lukács Balázs végezte. A kép eredetéhez több helyi legenda is fűződik, de biztosan csak azt állíthatjuk, hogy a máriapócsi kegykép másolata, mely talán a 17. század utolsó éveiben készülhetett, és első hiteles említései csak a 18. század elejéről ismertek. Az esztergomi vár területén állomásozó magyar katonaság és a török uralom után visszatérő világi papság, a szerzetesek és a hívek körében igen nagy tisztelet övezte. Fémborítással látták el, és megkoronázták. Az 1000 táján alapított Szent Adalbert-székesegyház épületének emlékét őrző gyönyörű reneszánsz kápolna oltárát díszíti napjainkban is.

A NEK idején is használt misézőkehely mellé a liturgia előkészítői idén egy másik hasonlót is kértek, hogy Erdő Péter prímásnak és a Szentatyának is rendelkezésre álljon egy-egy Ozsvári Csaba (1963–2009) által készített remek, részben aranyozott, ezüst ötvösmű. A főpásztor saját kelyhe mellé Filó Kristóf székesfehérvári egyházmegyés kanonok, plébános kelyhét kértük kölcsön.

Az evangéliumoskönyv díszes tartója ugyancsak a hatvan éve született, fiatalon elhunyt mester alkotása.

Az oltárkereszt – Ozsvári Csaba áltak készített talpaskereszt; fára erősített, ezüst  motivomakkal díszített ötvösmű – a zugligeti plébániatemplomból származik.

A hat bronz oltárgyertya a pesti Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomból származik. A Mátyás-templomból érkező tömjéntartókat és füstölőket használnak majd a szolgálattevők.

A 17. századi ezüst körmeneti kereszt, a Simor János érsek (hivatalban 1867–1891) által megrendelt, ezüst kézmosó készlet mellett egyszerűbb kivitelű 20. századi misekancsókat, csengőket is láthatunk a Kossuth téri vasárnapi pápai szentmisén.

Szerző: Kontsek Ildikó

Fotó: Mudrák Attila/Keresztény Múzeum

Magyar Kurír