Évközi 16. vasárnap, 2003. július 20. „B” év.

1. Jézus gondoskodik tanítványai pihenéséről
Az elmúlt vasárnapi Evangéliumban Jézus elküldte tanítványait kettesével tanító körútra. A mai Evangélium arról számol be, hogy a tanítványok visszaérkezve elmondják tapasztalataikat. Az evangélista nem részletezi ezeket a tapasztalatokat, élményeket, csupán azt szemlélteti, hogy egyre több ember gyülekezik Jézusnál. Jövő vasárnap pedig ennek folytatásaként azt fogjuk hallani, hogy Jézus a kenyérszaporítás csodáját teszi a többezernyi ember táplálására. Röviden: a tanítványok missziós útja sikeres volt. Olyannyira sikeres, hogy az apostoloknak még evésre is alig marad idejük. Ebben a helyzetben szólítja fel Jézus a tanítványokat, hogy vele együtt vonuljanak vissza egy csendes, nyugodt helyre, ahol maguk között lehetnek, beszélgethetnek, pihenhetnek.
Mi ez – kérdezhetjük –, faképnél hagyják a rájuk kíváncsi tömeget? Nem szeretetlenség, önzés ez? Nem!
Amikor Jézus tanítványaival egy kis időre visszavonul, ezt nem azért teszik, mert nem akarnak törődni az emberek elhagyatottságával. A szolgálat lelkülete nem jelentheti mindig azt, hogy az embernek azonnal rendelkezésre kell állnia. Az irgalmasság gyakorlása nem jelentheti mindig azt, hogy azonnal odamenjen az ember a rászorulóhoz, mert akkor soha nem lehetne egy pillanatra sem megállni. Aki másokon segíteni akar, annak elég okosnak és bátornak kell lenni ahhoz, hogy megvárakoztasson másokat. Ezzel nem megalázni akarja a másikat, hanem éppen megfelelően fel akar készülni arra, hogy igazán segíteni tudjon. A lemerült akkumulátornak előbb fel kell töltődnie, hogy ismét energiát tudjon adni.
Itt jutunk el a mai Evangélium tanításához: a pihenés szükségességéhez. Jézus gondoskodik tanítványainak pihenéséről, mert az embernek egyszerűen pihenésre van szüksége. Az állandó feszültség terheivel működő idegek hamar elfáradnak és ez olyan hibák forrásává lehet, amelyeket azután már nagyon nehéz orvosolni.
2. Gondoskodjunk lelki pihenésünkről!
Napjainkban sokszor emlegetjük a rohanó életet, sok munkánkat, elfoglaltságunkat. Arra kevésbé szoktunk figyelni, hogy megfelelőképpen kipihenjük magunkat. Pedig ehhez is nagy hozzáértésre, körültekintésre van szükség. Természetesen nem a testi, hanem a lelki fáradtsággal kapcsolatban. A fáradt idegek nehezebben regenerálódnak, mint a fáradt izmok. A lelki fáradtság összetett jelenség, sokféle oka lehet. Szerepet játszhat benne az élet céltalanságának nyomasztó érzése, a környezet meg nem értése, kudarcélmények és így tovább.
Benne vagyunk a nyár kellős közepén. Ez a testi és lelki pihenés ideje is. Kötelességünk tehát a lelki pihenésről való gondoskodás. Szinte közhely, hogy a testmozgás (kirándulás, séták, sport), valamint a kultúra különböző ágai (egy nyári hangverseny, olvasmány) nem csak szórakoztató szerepet töltenek be, de szolgálják a lelki egészségünket is. Ide tartozik a vasárnap lelkisége is, a szentmise. Az egykor országos hírű retorika-tanár, Bodnár Elek mondta egyszer a kispapoknak, hogy ő vasárnap úgy megy a budai Szent Imre-templomba, hogy most jól kipihenem magamat. Neki lelki felüdülést jelentett a szentmise és a prédikáció. Nyaralásról hazaérkező híveink is hányszor mesélik örömmel, hogy milyen élményt jelentett nekik egy idegen templomban hallgatott szentmise. Igen, a vallási, lelki élmény is hozzájárul a lelki pihenéshez.
Menjünk tehát Jézushoz a Tabernákulum elé, a csöndes, nyugodt helyre, ahol megérezhetjük Jézus szeretetét, s ahol bennünk is megerősödik az Isten- és embertárs iránti szeretet. Ámen. Verőcei Gábor/MK