Felragyog a látható világban az isteni valóság – Megnyílt az Ars Sacra Fesztivál

A megnyitón köszöntőt mondott Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója; Nagy Zsuzsanna, a köztársasági elnök felesége, a fesztivál világi fővédnöke; valamint Veres Pál, Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere. Az eseményen jelen volt Varga Lajos váci segédpüspök, az Ars Sacra Alapítvány alapítója, valamint Hegyi László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főtanácsadója.

Zsigmond Gábor főigazgató házigazdaként köszöntve a megjelenteket elmondta, ez a fesztivál nemzetközi szinten is különleges eseménysorozat. A Magyar Nemzeti Múzeum is aktív résztvevője, hiszen az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban Székely János szombathelyi megyéspüspök tart előadást Coreth Mária Teréziáról, Batthyány-Strattmann László feleségéről és műtőasszisztenséről szeptember 17-én. Emellett a Nemzeti Múzeumban egy különleges leletet tárnak most a nagyközönség elé. Tomajmonostora határában, egy középkori bencés monostor romjainál egy ezüstkehely – mely magán hordozza a korai román stílus és a késői gótika jegyeit – és egy ostyatartó tálca, paténa került elő a nyáron.

A főigazgató kiemelte: reméli, hogy a fesztivál mottója jegyében a látogatók valóban megtalálják azt a békét, lelki megtisztulást, melyet a művészet befogadása nyújthat mindannyiunk számára.

Veres Pál, Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere beszédében arra mutatott rá, hogy Miskolc másodszor szervezte meg a fesztivál teljes hetére programjait. Mint elmondta,

a béke és az igazság is hiányt szenved korunkban, ezért is fontos, hogy Krisztus szeretetről és igazságról mondott szavai eljussanak a szívekbe.

Az Ars Sacra nem csak egy fesztivál, de misszió is. Azt a művészetet mutatja be, mely a krisztusi üzenetet hordozza magában, és amely képessé válhat arra, hogy a szemen, a lelken keresztül megérintse az emberi szíveket is.

Nagy Zsuzsanna, a köztársasági elnök felesége, a fesztivál világi fővédnöke beszédében rámutatott, mindig voltak olyanok, akik tehetségükkel közelebb vittek bennünket a misztériumhoz. Assisi Szent Ferenc is közéjük tartozott. Mint azt a Naphimnuszban is olvassuk, a teremtett világ szépségei csodálatot váltottak ki belőle.

Az Ars Sacra Fesztivál lehetőséget kínál arra, hogy mi is rácsodálkozzunk a világ szépségére, az élet értelmére, a távlatra, mely az esendő ember és a végtelen Isten között van.”

Nem maga a művészet a szent, hanem az az Isten, akihez általa közelebb jutunk, ám a művészet szerepe mégis pótolhatatlan. Ez a fesztivál arra is alkalmat ad, hogy a műalkotások révén békességre leljünk önmagunkban – zárta beszédét Nagy Zsuzsanna.

Az Ars Sacra Fesztivált Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a rendezvénysorozat egyházi fővédnöke nyitotta meg.

A beszédet az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük.

Igen Tisztelt Főigazgató Úr, Hölgyeim és Uraim!

Különös esemény a szakrális művészetek hete. Egyrészt azért, mert alkalmunk van eszmélődni a művészetek és a szent, a sacrum kapcsolatáról. Az igazán nemes művészet szavakkal vagy szavak nélkül tanítja, építi az embert. Képes arra, hogy akár fogalmi meghatározások nélkül is erősítsen és vigasztaljon.

A nemes művészet, a szakrális művészet felragyogtatja a látható világban és a látható világ felett jelen lévő isteni valóságot, amely értelmet, célt, értéket ad az életünknek.

Annak felfedezése pedig, hogy hol a helyünk a világmindenségben, a legjobb tanács, a legjobb eligazítás mindannyiunk számára. De az isteni valóság nemcsak ragyogó és hatalmas, hanem emberarcú és jóságos is. Szeretet sugárzik belőle. Ez pedig a legnagyobb vigasztalás. Ezt fejezi ki a rendezvény mottója is: „Az igazság békét teremt.” „Opus iustitiae pax.” Izajás próféta és Szent Ágoston is említi ezt a mondatot, nagy ünnepélyességgel. A szakrális művészet tehát az igazságosság és a béke eszköze és megnyilvánulása.

De van az idei évnek egy másik üzenete is. A XVIII. Ars Sacra Fesztivál műsorán rendkívül kiterjedt programmal találkozunk. Kiterjedt felekezeti szempontból, földrajzilag is, hiszen nemcsak budapesti, de vidéki, sőt határon túli programok is szerepelnek benne: például a bécsi Pázmáneumban. Néha egy kiállítás megnyitója tűnik fel a rendezvények sorában, máskor állandó tematikus kiállítások nyitvatartása olvasható. Vannak zenei rendezvények, filmvetítések, séták, irodalmi előadások, színházi alkalmak.

Azt érzi a figyelmes olvasó, hogy ennek a kezdeményezésnek üzenete van egész társadalmunk számára.

Mikor a kínálatnak erre a gazdagságára tekintünk, hálát adunk érte a Gondviselésnek és köszönetet mondunk mindazoknak, akik részt vesznek ebben a nagyszerű kezdeményezésben.

Ugyanakkor ráébredünk a saját felelősségünkre is, hogy mindezt továbbra is egyetlen, értelmes, felemelő egészként éljük át, és így mutassuk be minden érdeklődőnek. Ehhez nagy segítséget jelent a tudatos körülhatárolás térben, időben és műfajban. Hiszen már Mircea Eliade kiemeli, hogy

az emberiség történetében a vallásos érzés, a szent megtapasztalása mindig oda vezetett, hogy a hétköznapi világ látszólagos káoszából az emberi közösség bizonyos helyeket és időket különített el, amelyeket szentnek tekintett, mert találkozni akart a titokzatos isteni valósággal.

Így születtek a szent ligetek, a templomok. Így keletkezett az ünnep, amely struktúrát és értelmet ad az időnek. Ebben az erőtérben állnak fáradozásaink. Ehhez kívánok sok sikert és áldást az idei évre, sok világosságot és erőt a további folytatáshoz!

*

A megnyitón közreműködött a Korossy Kvartett (Korossy-Khayll Csongor – hegedű, Osztrosits Éva – hegedű, Kurgyis András – brácsa, Devich Gergely – cselló) és Váncsa Gábor színész. A moderátor Bolla Milán volt.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/ Magyar Kurír