Feltölt vagy lemerít a pihenés? – Szent Benedek útmutatása

– „Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mi jellemző ma a pihenésünkre?

– A mai embernek nehéz jól pihennie. Az időérzékelésünk szerint van munkaidő, az az állapot, melyben koncentráltan jelen kell lenni a feladatunkban és a másik ember számára. S közben azt éljük meg, ez nem élet, ez a szükséges rossz. Amikor viszont nem dolgozunk, szeretnénk bepótolni, amit nem éltünk. Egyszerre lennénk mindenütt, habzsoljuk a kikapcsolódás, szórakozás lehetőségeit. Magunkra ismerünk? Találkozunk valakivel, de közben folyamatosan pittyeg a telefonunk, elmegyünk nyaralni, közben sorozatokat nézünk a környék látnivalói helyett. Az ember dolgozik, s közben azt érzi, nem él, és a szabadidőbe viszont mindent bele akar tenni. A sabbath azonban az, amikor Isten távolságot vett a munkájától, megpihent, és a vasárnap megszentelésével mi is erre kapunk meghívást. Az apóriából úgy léphetünk ki, ha meglátjuk:

jelenlétre vagyunk meghívva. A munkánkban is megtapasztaljuk, hogy jelen van az Isten, s a pihenésben sem pótolni, kompenzálni akarunk valamit, hanem átadjuk magunkat, jelen vagyunk a magunk és Isten számára.

– Jézus egy csendes helyre hívja a tanítványokat, ezzel útmutatást ad, hogyan pihenjünk, mégis nehezen találjuk meg a nyugalmat.

– „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket” – a görögben a ’felüdítelek’ ige azt fejezi ki, megpihentetlek, a tevékenységeidből kiemellek. Ebben az állapotban megszűnik a belső nyugtalan pörgés, zaklatottság. Ezt ígéri Jézus.

A jelenlétben látom a pihenés kulcsát.

Amikor Jézus a tanítványokat pihenésre buzdítja, az nem a szórakozásról, szórakoztatásról szól. A kikapcsolódás helyét jelöli meg, együttlétre buzdít. A világ körülöttünk zajban él, a figyelmünket, időnket számtalan módon foglalják le médiumok, virtuális terek. Jézus az együttlétre teszi a hangsúlyt, arra hív, hogy vele, az Atyával és egymással legyünk együtt. Ezért a lelkiéletünkben nagyon fontos előrelépés, ha az imádságra nem mint sokadik feladatra tekintünk, ami fárasztó és energiát kíván, hanem mint jó, intim együttlétre Istennel és magunkkal is, ami tölt, energiát ad, megpihentet, és ami az állandó elérhetőség, a sokfelé irányuló figyelem állapotából az összeszedettség felé visz minket. Jézus más példát is mutat: ha a csendesre tervezett együttlétben megjelennek a szenvedők, Jézus kész kilépni, s odaadni magát azoknak, akik őt keresik. Számunkra is fontos, hogy legyen énidőnk, de ha olyan helyzet támad, amelyben dolgunk van, mert valaki rászorul, akkor ahogy Jézus tette, legyünk készek elengedni azt.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás: Gaudeamus.hu

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír