Fényeket gyújtani, bármilyen kicsik legyenek is – Beszélgetés a MÉCS új európai vezetőivel

– Hogyan fogadták a hírt, hogy a következő három esztendőre Önök lettek a MÉCS európai vezetői, és milyen terveik vannak?

Ménesi Balázs: A CFM európai vezetése eddigi magyarországi önkéntes szolgálatunk kiterjesztését jelenti. Papjainkkal és házas munkatársainkkal együtt 23 éve foglalkozunk plébániai házasközösségek indításával, építésével és a MÉCS Napok lelkigyakorlatos programok szervezésével. Szolgálatunk gyümölcsei gyógyuló, erősödő házasságok és családok, hitbeli megújulás, bontakozó házas- és ifjúsági közösségi élet. Mindezt látva világos számunkra, hogy a MÉCS lelkigyakorlatai és módszertana olyan kincs, ami szinte egyedülálló ma Európában. Van mit továbbadnunk, mert kontinensünkön napjainkban mindennél nagyobb szükség van a családi élet és a hit megújulására.

Ménesi Krisztina: Kállay Emil piarista atya, egykori lelkiatyánk szokta mondani, hogy a Jóisten fokozatosan kitágítja az ember szívét. Így mostantól nemcsak a magyar családokat hordozzuk imában és szolgálatban, hanem más európai országokban élő családokat is. Szeretnénk a mozgalomhoz tartozó európai családokat erősíteni abban, hogy a Szentlélek indítására és vezetésével vágyakozzanak szentté válni. Szeretnénk erősíteni őket mindabban, amit Isten országáért és a családokért tesznek, ugyanakkor igyekszünk majd továbbadni a tapasztalatainkat és a módszereinket mindazoknak, akik nyitottak erre. Hisszük, hogy vannak Európa országaiban házaspárok és papok, akikben él a vágy, hogy hatékonyan szolgálják a családok hitben és szeretetben való erősödését, és bízunk abban, hogy a Szentlélek elvezet bennünket hozzájuk. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki ismerősként vagy ismeretlenül imádkozik azért, hogy így legyen.

– Mikor és milyen céllal indult el a MÉCS mozgalom?

M. B.: A Keresztény Családmozgalom, amelynek a MÉCS 1998 óta teljes jogú tagja, tudomásunk szerint a legrégibb világi mozgalom az Egyházban. Dél-Amerikában 1948-ban indult, Észak-Amerikában és Spanyolországban az ötvenes évek óta működik. A kontinensek családmozgalmainak konföderációja (ICCFM) 1966-ban alakult meg Venezuelában, és 1989 óta a Világiak Pápai Tanácsa által elismert nemzetközi szervezet. Célja, hogy tagjai az imádság és a családok szolgálata által folyamatosan növekedjenek az Isten és embertársaik iránti szeretetben, az evangélium és a Katolikus Egyház tanításainak iránymutatása alapján. 

M. K.: A magyar MÉCS 1996-ban indult, amikor egy hollandiai családkonferencián találkoztunk az ICCFM európai vezető házaspárjával. A beszélgetést magyarországi meghívás követte, majd Bíró László családreferens püspök atyától biztatást és megbízást kaptunk, hogy a világszervezethez tartozóan, a M-É-CS (megfigyelés, értékelés, cselekvés) beszélgetési módszer alapján plébániai házasközösségeket indítsunk. Emellett 1999 óta szervezzük a MÉCS Napokat, Gabriel Calvo atya eredeti lelkigyakorlatait. Évente összesen 10-12 ilyen lelkigyakorlatos alkalmat tartunk papok vezetésével, elkötelezett szervező házaspárok és tanúságtevők segítségével különféle életkorú és életállapotú érdeklődők számára. Hálásak vagyunk Bíró püspök atyának, hogy indulása óta kíséri és iránymutatásaival segíti a MÉCS-et, most pedig vállalta, hogy európai megbízatásunkban is számíthatunk rá.

– Mi a MÉCS Családközösségek legfőbb karizmája?

M. B.: Ha van karizmája a MÉCS-nek, az a józan evangéliumi lelkület, amelynek tettekre váltásához Joseph Cardijn bíboros Láss, ítélj, cselekedj módszerét alkalmazzuk az élet különféle kérdéseinek megközelítésében. A világszervezet mindenütt erre a módszerre alapozza a közösségépítést és a szolgálatot.

M. K.: Az elnevezés általunk használt magyar fordítása a M-egfigyelés–É-rtékelés–CS-elekvés, amely egyúttal szép szentírási jelkép is. Kifejezi, hogy a sötétség elleni hadakozásnál hatékonyabb lehet, ha fényeket gyújtunk, bármilyen kicsik legyenek is. Világosságot és meleget sugárzó „mécsesekké” válnak a hitben és szeretetben erősödő családok, házasközösségek, és gyakran a MÉCS Napok résztvevői is.

– Hányan vesznek részt a mozgalomban külföldön és Magyarországon?

M. K.: A világszervezetnek jelenleg több mint 130 ezer tagcsaládja van, túlnyomó többségük Dél-Amerikában. Magyarországon 130 plébániai családközösségben körülbelül 650 család, illetve 14 ifjúsági közösségben 210 fiatal tartozik a MÉCS-hez. De ide soroljuk azt a több mint 4 ezer fiatalt, jegyest, házast és egyedülállót is, akik az elmúlt húsz évben egyszer vagy többször részt vettek lelkigyakorlatainkon, a MÉCS Napokon.

– Egyre általánosabb az a vélemény, hogy a hagyományos házasság és család idejétmúlt intézmény. Csak nagyon kevesen vallják a CFM legutóbbi világtalálkozójának mottóját: „A család megszentelődésre hivatott, hogy minden otthonban Krisztus fénye ragyogjon." Mi erről a véleményük?

M. B.: A házasságot Isten rendelte, ezért nagyszerű útja annak, hogy az ember megismerje Istent, és egyre közelebb kerüljön hozzá. Feltéve, ha Krisztus szavai szerint naponta vállalja, hogy a házastársáért, a családjáért szeretetből megtagadja az önzését, és Krisztussal együtt életadó áldozattá válik. Ha egy házaspár tagjai hűségesen kitartanak ebben, akkor bármilyen nehézségekkel küszködnek is, semmihez sem hasonlítható örömet tapasztalnak.

M. K.: Sok házaspárt és családot ismerünk, amelyek így élnek, és ragyog az életük. Szegénységben is, betegséggel küszködve is, gyermektelenül vagy nagyon sok gyermekkel, sőt gyermekük elvesztése után is. A szent életű papok, szerzetesek mellett az ilyen családok éltetik tovább a keresztény civilizációt.

– Mennyire jellemző a krisztusi szeretetkapcsolat az Önök házascsoportjaiban?

M. B.: Ez egyszerűen kialakul, konkrét példákkal igazolhatóan. A házasközösségünkhöz tartozó egyik házaspárnál például kiderült, hogy az egyikük súlyos vesebeteg; transzplantációra volt szüksége. A saját családjától nem kaphatott szervet a vércsoport összeférhetetlensége miatt. Az állapota folyamatosan romlott. Ezt látva a közösségünk egyik tagja felajánlotta: amennyiben megfelel a donorság követelményeinek, akkor átadja az egyik veséjét. Ez meg is történt. A veséjét önként felajánló illető és a házastársa nyilván nem ezért csatlakozott korábban a MÉCS közösséghez, de az itt tapasztalt szeretetkapcsolat megérlelte bennük azt, hogy az egyikük áldozatot hozott, a másikuk pedig beleegyezett ebbe. Az ilyen cselekedetek minden szép szónál többet mondanak. 

M. K.: Hordozzuk egymás terheit a közösségünkben. Az összejöveteleink elején, ha valakinek gondja van, elmondhatja, a többiek pedig imádkoznak érte.

– Előfordul-e, hogy válságba kerülnek házasságok, és ha igen, hogyan próbálnak segíteni ezen?

M. B.: Egy kertet könnyebb folyamatosan gondozni, mint megvárni, míg elszáradnak a virágok, és mindent felver a gaz. A MÉCS elsősorban nem a terápiát, hanem a problémák megelőzését szolgálja. Ez kevésbé látványos, de sokkal hatékonyabb. A megelőzés legfőbb eszköze a honlapunkon rendszeresen meghirdetett MÉCS Napok Házasoknak elnevezésű lelkigyakorlat, amelyen szentségi vagy rendezhető házasságban élők vehetnek részt. Igazi „lelki wellness” ez: örömteli, megerősítő találkozás Istennel és a házastárssal. A MÉCS Napok Fiatal pároknak program pedig a házasságra készülők döntését segíti.  

M. K.: Minden házasságban előfordulhatnak mélyrepülések. Ez alól a MÉCS-es házasságok sem kivételek, bár a tragédiák aránya elenyésző; becslésünk szerint az elmúlt években százból mindössze három-négy házaspárnál történt válás. Az a tapasztalatunk, hogy amíg mindkét fél tenni akar a kapcsolat javításáért, addig van kiút. Számos, válságban lévő házaspár is részt vett a házas MÉCS Napokon, és a lelkigyakorlat imádságos légkörében szinte minden esetben megszületett közöttük a kiengesztelődés és az újrakezdés reménye.

– Az, hogy Ön felszentelt diakónus, mennyiben segíti a MÉCS mozgalomban végzett küldetését?

M. B.: A felszenteltségemmel egy lépéssel közelebb kerültem az Úr Jézushoz, és ez az életem minden területén többletet jelent: a házasságomban, a szolgálatomban, a munkahelyemen, valamennyi kapcsolatomban, amelyben az Úr Jézust jelenítem meg. Nem azért, mert tökéletes vagyok, hanem mert Szent Lelke vezetésével azt a küldetést kaptam, hogy a diakónusi szeretetszolgálatomban az Úr Jézus szeretetét közvetítsem mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerülök. Ez a MÉCS mozgalomban végzett szolgálatomban is megvalósul.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2019. augusztus 11-i számában jelent meg.