Ferenc pápa az olasz misszionáriusokhoz: Az Egyház természeténél fogva missziós

Ferenc pápa utalt rá, hogy az olasz alapítású missziós intézetek a 19. század közepétől a 20. század közepéig terjedő, viszontagságos történelmi korszakban jöttek létre. Ezek a szerzetesi családok a bátorság és az Úrba vetett bizalom jelei voltak, a világra való nagylelkű nyitást képviselték azokban az időkben.

A misszionárius számítgatások nélkül, olykor még a józan észen is túllépve éli meg az evangéliumi bátorságot, mert erre készteti a kizárólag Jézusba vetett bizalma. A missziónak misztikája van, szomjúság a Krisztussal való szeretetközösség iránt a tanúságtétel révén – állapította meg a Szentatya. – Ezt élték meg az olasz missziós intézetek alapítói, és ez teljes önátadásra késztette őket. Szükséges, hogy ismét felfedezzük ezt a misztikát, a maga egész szépségében, annak érdekében, hogy megőrizze minden idők számára rendkívüli erejét.

A pápa Szent Pált idézte: „Erre Krisztus szeretete sürget minket, abban a meggyőződésben, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak” (2Kor 5,14).

Ebben is tanítónk Szűz Mária: amint megfogant méhében Jézus, sietve útnak indult, felkereste rokonát, Erzsébetet, hogy segítsen neki. Így elvitte Jézust abba a házba, abba a családba, Izrael népének, a világnak. Mária útra kelt, mert Krisztus és Lelke lakott benne. A misszionáriusok is útra kelnek, mert Krisztus és Lelke lakik bennük. A feltámadt Krisztus az egyetlen ok arra, hogy útnak induljanak, hogy elhagyják szeretteiket, hazájukat, barátaikat, kultúrájukat. Hivatásuk egymástól elválaszthatatlanul egyházi és karizmatikus – mutatott rá beszédében Ferenc pápa. – Egyházi, mivel a keresztségben gyökerezik, ugyanakkor kapcsolódik a karizmához, amelyre az Úr meghívta őket.

A pápa elismételte azokat a szavakat, amelyekkel az olasz misszionáriusok a küldetésnek szentelik életüket: „ad gentes, ad extra, ad vitam”. Vagyis: elmennek az emberekhez, hazájukon kívül végzik missziójukat, elkötelezettségük egy egész életre szól. Nem diadalérzéssel ejtik ki ezeket a szavakat, hanem a jelenlegi válság tudatában, amelyet a helyes megkülönböztetés, a megtérés és a megújulás lehetőségeként értelmeznek.

Az ad gentes misszióra felszentelt személyek sajátos módon járulnak hozzá az egész Egyház evangelizáló tevékenységéhez. Intézeteik karizmáival közvetítik, tolmácsolják Szent VI. Pál Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításának, Szent II. János Pál Redemptoris missio kezdetű enciklikájának, valamint Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának üzenetét.

A Szentatya arra kérte a misszionáriusokat, tartsák életben Isten népében annak tudatát, hogy „kilépő” Egyháznak kell lennünk, amely arra kapott meghívást, hogy minden népnek elvigye Isten áldását, aki Jézus Krisztus.

A misszió nem egyéni, hanem közösségi, testvéri mű. Ebben az értelemben egy „hozzáadott érték” a missziós intézmények közötti együttműködés. Hozzájárulnak ahhoz is, hogy bemutassák: a misszió nem „egyirányú” – nem Európából indul ki a világ többi része felé, hanem a kölcsönösség jellemzi – ez ma már nyilvánvaló. Értékként, az idők jeleként kell elfogadni. Ma a papi és szerzetesi hivatások nagy többsége olyan helyeken jelentkezik, amelyek azelőtt missziós területek voltak. Ez egyrészt hálát ébreszt a szent evangelizálók iránt, másrészt kihívást jelent az egyes helyi egyházak számára. Olyan kihívást, amit félelem nélkül, a Szentlélekbe vetett bizalommal kell fogadni, mert Ő a különbözőségekből összhangot teremtés Mestere. A misszionáriusok elhagyják szeretett hazájukat, ezzel ugyanakkor erőt és bátorságot adnak származási helyük közösségeinek. Útra kelve azt hirdetik, hogy Krisztussal nem létezik unalom, fáradtság, szomorúság. Az embereknek szükségük van olyanok emberekre, akiknek szívét eltölti a feltámadt Krisztus öröme. Hirdessétek az evangélium szépségét, örömét, újdonságát, érintve az emberi élet minden helyzetét. Ne féljetek tanúságot tenni Jézusról ott sem, ahol ez kényelmetlen – biztatott Ferenc pápa.

Az olasz helyi egyháznak is szüksége van a missziós tanúságtételre, lelkesedésre, bátorságra. Fel kell ismernie, hogy a „gentes”, a távoli emberek eljöttek ide, hogy országainkban éljenek, ők az ismeretlen szomszédaink. Szükséges, hogy ismét felfedezzük azt az elbűvölő kalandot, hogy közel állunk egymáshoz, barátok lehetünk, befogadhatjuk és segíthetjük egymást. Ez a magatartás mindenkire vonatkozik: papokra, felszentelt személyekre, világi hívekre. Az idei rendkívüli missziós október témája – „Megkereszteltek és küldetésre rendeltek” – pontosan arra emlékeztet, hogy az Egyház természeténél fogva missziós jellegű – hangsúlyozta a pápa. Végül annak a kívánságának adott hangot, hogy az olasz alapítású missziós intézetek egyre szorosabban működjenek együtt a helyi egyházakkal, új lendülettel folytassák az élet és a pasztoráció missziós átalakítását.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír