Ferenc pápa: Európa gyökereiből születik a béke

Beszéde kezdetén felidézte az alapító atyák tervét, amely a háború után a kölcsönös szolgálat szellemében akarta felépíteni Európát és amelynek ma is az Európa Tanács zárókövét kell jelentenie a béke, a szabadság és az emberi méltóság javára. A békéhez vezető kiváltságos út a másik emberben nem a legyőzendő ellenséget látja, hanem a befogadandó testvért. Ezt a békét az alapító atyák szerint folyamatosan kell megteremteni, fenntartása pedig feltétlen éberséget igényel. Előnyben kell hozzá részesíteni azokat a kezdeményezéseket, melyek új erőket teremtenek a társadalomban.

Nem elég tehát megteremteni a békét, főként nem a haszonelvű és átmeneti békét – szögezte le a pápa – hanem a szabad, a testvéri és a lelkek kiengesztelődésén alapuló béke felé kell tartani, amihez szükséges az arra való nevelés is. Sajnos túl sokszor sérült meg ez a béke, itt Európában is – állapította meg a pápa – ma pedig a konfliktusok újabb formái állítják próbatétel elé, mint például a vallási és nemzetközi terrorizmus. Ezt pedig sokszor zavartalanul pénzeli a fegyverkereskedelem. Az egyház a fegyverkereskedelmet az emberiségre leselkedő egyik legsúlyosabb csapásnak tekinti, mely tűrhetetlen módon teszi próbára a szegényeket. A béke keresztény értelemben véve Isten ajándéka és az ember szabad, értelmes cselekedetének a gyümölcse. Ezt szolgálja az emberi jogok előmozdítása.

Ferenc pápa idézte Clemente Rebora 20. századi olasz költő versét „a nyárfa földbe mélyedő gyökereiről”, melyben Európa képét vélte felismerni. „A gondolat, a kultúra és a tudományos felfedezések ágainak magasba emelkedése csak a törzs szilárdsága és a mindezt tápláló mély gyökerek révén valósul meg. De ha elveszti a gyökereit, a törzs elkorhad, elhal, az ágak pedig lehajlanak és földre zuhannak. A jövő felé vezető úthoz szükség van a múltra, a mély gyökerekre – hangsúlyozta a pápa – amit segít a bátorság, hogy ne rejtőzzünk el a jelen és annak kihívásai elől. A gyökerek az igazságból táplálkoznak, mely a valóban szabad, emberi és szolidáris társadalom táplálékát, életnedvét adja.

Másfelől pedig az igazság felhívást intéz az alapfeltételeiben megingathatatlan lelkiismerethez, ami képes felismerni saját méltóságát és meg tud nyílni az abszolútum előtt. Így lesz a mások és önmaga javára hozott alapvető választások forrása és a felelős szabadság helye. Szükséges szem előtt tartani – szögezte le a pápa – hogy az igazság keresése nélkül bárki önmaga és saját cselekedete mértékévé válik, ami megnyitja az utat a jogok szubjektív értelmezése számára, így az emberi jog fogalmát, mely önmagánál fogva egyetemes jellegű, az individualista jog eszméje helyettesíti. Ez a mások iránti lényegi nemtörődömséghez és a közömbösség globalizációjához vezet, amit olyan önzés szül, mely az igazság befogadására képtelen ember elgondolásának a gyümölcse”.

A közönyös individualizmusból születik a bőség kultusza és ez megfelel a leselejtezés kultúrájának, amelyben elmerültünk. Túl sok dologgal rendelkezünk, amelyekre gyakran nincs is szükségünk, de nem vagyunk képesek hiteles emberi kapcsolatokat építeni, amelyek az igazságra és a kölcsönös tiszteletre épülnek. Egy sérült Európa képe áll előttünk, a múlt számos megpróbáltatásával és a mai válsággal együtt, amely úgy tűnik, nem képes a korábbi életerővel és energiával szembe nézni a problémával. A kissé fáradt és pesszimista Európa úgy érzi, elárasztja a sok újdonság, amely más kontinensekről érkezik.

A pápa a következő kérdéseket tette fel Európának: Hol van az életerőd? Hol van az a belső indíttatás, amely átlelkesítette és naggyá tette a történelmedet? Hol van kíváncsi vállalkozó szellemed? Hol van az igazság iránti szomjad, amelyet eddig nagy lelkesedéssel közvetítettél a világ felé? A kérdésekre adott választól függ ugyanis a kontinens jövője. Az Európa Tanácsnak és intézményeinek elsődleges jelentőségű szerepe van a kérdések megválaszolásában. Utalt a pápa az Emberi Jogok Európai Bíróságára, amely Európa „lelkiismerete” az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Annak a kívánságának adott hangot, hogy ez a lelkiismeret egyre jobban érlelődjön, nem pusztán a különböző felek egyetértése alapján, hanem a mély gyökerek figyelembe vételének gyümölcseként is, amire az alapító atyák a mai Európát építeni akarták.

Ezt követően a pápa szólt Európa jelenlegi kihívásairól, amelyek állandó kreativitásra ösztönöznek bennünket, hogy a gyökerek termékenyek legyenek a mában és irányuljanak a megálmodott jövő felé. A kihívások közül a multipolaritás, vagyis a kulturális, vallási és politikai szempontú több pólusosság illetve a transzverzalitás, a különböző vélemények figyelembe vétele témáit érintette.

Európa történetét felfoghatjuk úgy, mint bipolaritást, vagy még inkább mint három pólusosságot (az ősi felfogás szerint: Róma, Bizánc, Moszkva) és ezzel a szemlélettel – amely geopolitikai, leigázó és leszűkítő nézet eredménye – értelmezhetjük a jelent és fordulhatunk a megálmodott jövő felé.

Ma jogosan beszélhetünk többpólusú Európáról. Az építő és a bomlasztó feszültségek számos kulturális, vallási és politikai pólus között jelennek meg. Ma Európának eredeti módon kell „globalizálnia” ezt a sokpólusúságot. A kultúrák nem feltétlenül egyeznek meg az egyes országokkal. Némelyben együtt vannak különböző kultúrák, míg bizonyos kultúrák több országban is megjelennek.

A többpólusúság eredeti módon történő globalizálása magával hozza az építő jellegű harmónia kihívását, amely mentes a hegemóniáktól. Ezek látszólag elősegítik az utat, de végülis tönkreteszik a népek kulturális és vallási eredetiségét.

Az európai többpólusosságról beszélni annyit jelent, hogy népekről beszélünk, amelyek megszületnek, növekednek és a jövő felé irányulnak. Az európai multipolaritás globalizációjának feladatát nem képzelhetjük el a gömb formájával, amelyben minden egyenlő és rendezett, de amely leszűkítő jellegű, mivel minden pontja egyenlő távolságra van a központtól. Ehelyett a poliéder formájával képzelhető el, amelyben minden rész harmonikus egysége megőrzi az egyes részek sajátosságát. Ma ezt a sokpólusú Európát nem lehet sem elképzelni, sem felépíteni anélkül, hogy ezt a multipoláris valóságot felvállalnánk.
A másik kihívás a transzverzalitás. Itt a pápa egy személyes élményét osztotta meg a hallgatósággal. A különböző európai országok politikusaival való találkozása során felfigyelt arra, hogy a fiatal politikusok más szempontból néznek szembe a valósággal, mint idősebb kollégáik. Lehet, hogy hasonló dolgokat mondanak, ám a megközelítés eltérő. Megfigyelhető ez a különböző pártok fiatal politikusainál. Ez a tapasztalat egy olyan mai európai valóságra mutat rá, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni a kontinens megszilárdításának útján és jövőjének tervezésekor. Ezt a transzverzalitást minden területen figyelembe kell venni.

Párbeszéd nélkül ezt nem lehet megvalósítani és itt a nemzedékek közötti dialógusra is szükség van. A vélemények és a gondolkodás sokfélesége álljon a harmonikusan egyesült népek szolgálatában. A transzverzális kommunikációhoz nemcsak nemzedékek közötti empátiára van szükség, hanem a növekedés történelmi módszertanára is. Európa mai politikai világában terméketlennek tűnik a párbeszéd a belső (politikai, vallási, kulturális) szervei között. A történelem ma megkívánja a struktúrákból való kilépés képességét. Egy olyan Európa, amely csak zárt csoportok egymás közötti párbeszédére szorítkozik, félúton jár. Fiatalos lelkület szükséges, amely elfogadja a különböző véleményeket.

A pápa örömmel fogadta az Európa Tanács szándékát a kultúra- és vallásközi párbeszéd előmozdítására a kultúrák közötti párbeszéd vallási dimenziójáról szervezett találkozókon keresztül. Ezek alkalmat jelentenek a nyílt, tiszteletteljes és a feleket gazdagító véleménycserére a különböző származású, etnikai, nyelvi és vallási hagyományú személyek és csoportok között a megértés és a kölcsönös tisztelet szellemében. E logika szerint kell értelmezni azt a hozzájárulást, amelyet a kereszténység nyújt ma az európai kulturális és társadalmi fejlődéshez a vallás és a társadalom közötti megfelelő kapcsolat területén.

A keresztény szemlélet szerint értelem és hit, vallás és társadalom arra kapott meghívást, hogy kölcsönösen megvilágosítsa, támogassa egymást, megtisztítva egymást az ideológiai szélsőségektől. Az európai társadalom csak hasznát láthatja e két terület felélénkített kapcsolatának, egyrészt a vallási fundamentalizmussal való szembenézés területén, másrészt, hogy elkerülje az értelem „leszűkítését”. Számos olyan aktuális téma van, amelyben kölcsönösen gazdagodhat mindkét fél. Ferenc pápa javaslatot tett az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európa Tanács közötti együttműködésre több területen is, mint pl. az emberi jogokról szóló etikai reflexió és az emberi élet védelme.

Tanulmányozásra szorul és közös elkötelezettséget igényel a mai világ számos kihívása, mint a bevándorlók befogadása, akiknek elsősorban emberi méltóságát kell elismerni. Súlyos problémát jelent a munkahiány, a magas ifjúsági munkanélküliség és a munka méltóságának kérdése.

A Szentatya annak a kívánságának adott hangot, hogy új társadalmi és gazdasági együttműködés alakuljon ki, amely mentes mindenfajta ideológiai befolyástól, és amely szembe tud nézni a globalizált világgal, életben tartva a szolidaritás és a kölcsönös segítőszeretet lelkületét, amely jellemző volt Európa arculatára köszönhetően a kontinens fejlődéséért fáradozó száz és száz ember – köztük szentek – nagylelkű tevékenységének az évszázadok során. Vállalkozói tevékenységükön, nevelési, segítségnyújtási elkötelezettségükön keresztül és az ember szolgálata által fontos viszonyítási pontot jelentenek a szegények számára, akik Európában élnek. Nemcsak kenyérre van szükségük, amely az egyik alapvető jog, hanem saját életük értékének újra felfedezésére, amelyet a szegénység elfeledtet. Szükség van továbbá a munkából származó méltóság visszanyerésére is.

A pápa ezután reflexióra buzdított és együttműködést kért a környezet védelme területén.

Beszéde végén kijelentette, hogy a Szentszék tovább kívánja folytatni az együttműködést az Európa Tanáccsal, amely alapvető szerepet tölt be Európa jövő nemzedékei gondolkodásának formálásában. Egyfajta „új agorát” kell kialakítani, ahol minden civil és egyházi csoport szabadon szembesítheti nézeteit az egyes területek megkülönböztetésében és az álláspontok sokszínűségében, amelyet az igazság iránti vágy és a közjó építése hat át. A kultúra mindig a kölcsönös találkozásból születik, amelynek célja, hogy ösztönözzön az intellektuális gazdagságra és a kreativitásra. Ferenc pápa annak a reményének adott hangot, hogy Európa újra felfedezi történelmi örökségét és gyökereinek mélységét, felvállalva élő többpólusosságát és párbeszédet folytató sokszínűségét (transzverzalitását), valamint, hogy újra rátalál a fiatal lelkületre, amely termékennyé és naggyá tette.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: CTV

Magyar Kurír