Ferenc pápa: Politika és társadalom – Beszélgetések Dominique Woltonnal

Dominique Wolton mindenféle intézményi keretek nélkül beszélgetett a Szentatyával a Vatikánban. Emlékei szerint a légkör mindvégig szabad volt, oldott, bizalmas és humorral teli. A szóba került és végül nyolc fejezetre osztott témák átfogják a mai világot érintő politikai, kulturális és vallási kérdéseket s a világban uralkodó erőszakot is: a béke és a háború; az Egyház a globalizáció korában és a kulturális sokszínűséggel szemben; a vallások és a politika, a fundamentalizmusok és a laicitás, a kultúra és a kommunikáció közötti kapcsolat; Európa mint a kulturális együttélés tere, a hagyomány és a modernitás közötti kapcsolat; a vallásközi párbeszéd; az egyén, a család, az erkölcsök és a társadalom helyzete; az univerzalista kilátások; a keresztények szerepe egy laicista világban, amelyet a vallások visszatérése jellemez; a meg nem értés és a vallásos diskurzus sajátossága.

A kérdésre, hogy mivel tudna hozzájárulni az Egyház napjainkban a globalizációhoz, Ferenc pápa határozottan válaszolt: „A párbeszéddel… párbeszéd nélkül napjainkban semmi sem lehetséges. De komoly párbeszédre van szükség, még ha kellemetlen dolgokat kell is egymásnak mondanunk. Komolynak kell lennie. Nem olyan párbeszédnek, hogy ’igen, egyetértünk’, aztán titokban egészen mást mondunk.” A Szentatya legfontosabbnak a hidak építését tartja a különféle vallású, világnézetű népek, emberek között. A mai Európában a híd szimbóluma „A menekültek befogadása… És elmenni hozzájuk, az ő országukba, segíteni nekik, túlélni, békét és munkahelyeket teremtve, hogy ne kényszerüljenek elmenekülni. Beruházni.”

A katolikus egyházfő rámutat: a globalizációban Isten mindenütt és mindenben ott van. „Minden egyes személyben, aki önmagából ad és hozzáteszi a magáét az egészhez. Minden egyes országban, az egészben.” Fölteszi a kérdést: mi biztosítja az Egyház egységét, és mi az oka a benne lévő különbözőségeknek? A válasz: a Szentlélek. A különbözőségeket, vagyis a sajátosságokat, ezt az oly nagy és szép változatosságot létesítő Isten ugyanaz, aki aztán harmóniát teremt. Ezért mondja a 4. században élt egyháztanító, Nagy Szent Baszileiosz a Szentlélekről, hogy ő a harmónia. „Isten harmóniát teremt a globalizációban” – teszi hozzá a Szentatya.

Ferenc pápa szerint szükség van minden nép egységére, ahogyan Európának is szüksége van az egységre. Ám nem olyan egységre, amely egyformaságot jelentene. A gömböt hozza fel példának: a gömb az egységet jeleníti meg, de mindegyik pontja ugyanakkora távolságra van a középponttól, mindegyik egyforma. „Valójában ez az egyformaság képe, és ez rombolja le a kultúrákat. Ez rombolja a személyeket is.” A Szentatya számára a valódi mondalizáció képe a poliéder lenne, amelynek lapjai az emberiséget jelképezik a maga sokszínűségében. Egy olyan forma, amelyikben mindenki létezik. „Vagyis mindenki együtt van, de mindenki a maga személyiségével és kultúrájával.”

Az irgalmasság lényegét a pápa egy gyönyörű mondattal világítja meg: „Az irgalmasság a szívtől a kezekig vezető út.” Hozzáteszi: az irgalom az evangélium középpontjában áll. Jézus is arra int minket: „Legyetek irgalmasok, mint a mennyei Atya” (Mt 5,48). Ahhoz azonban, hogy ez a hétköznapokban is megmutatkozzon, „az ember szívét meg kell érintenie a részvétnek, az emberi nyomorúságnak, bármilyen nyomorúságnak. Ha az ember szívét megérintik, kezdetét veszi az út”. A legfontosabb a cselekedet.

Egyértelműen fogalmaz a Szentatya Egyház és politika kapcsolatáról is. Az Egyháznak be kell lépnie a „magas” politikába. „Mert az Egyház magas politikát művel…. előrébb viszi az embereket egy evangéliumi javaslat alapján. De nem szabad belekeveredni a pártok ’alantas’ politikájába és más efféle dolgokba.” Az alantas politika viszont sajnos felhasználja az Egyházat, példa erre a fundamentalisták magatartása.

A hívek és egyháziak közötti, gyakran akadozó kommunikáció kapcsán Ferenc pápa megemlít egy „történelmi kommunikációs” esetet. A Vatikán közeli téren volt egy gyakran részeg hajléktalan, aki azt mesélte, hogy szemináriumi, majd felszentelt paptársa volt II. János Pálnak, de később kilépett. Senki nem hitt neki. Valaki elmondta a Szentatyának, és kiderült, hogy a részeg hajléktalan igazat mondott. II. János Pál magához hívatta. Lezuhanyoztatták, és a pápa elé vezették, aki megölelte egykori szemináriumi társát, és azt mondta neki: „A gyóntatómnak ma kellett volna jönnie, de nem jött. Gyóntass meg.” Némi tiltakozás után a hajléktalanná vált pap meggyóntatta a pápát, majd a Szentatya is őt. A férfi ezt követően 23 évig szolgált kórházlelkészként. „A közelség és az alázat cselekedete volt ez” – mondta Ferenc pápa.

Az egyes fejezetek végén részleteket olvashatunk Ferenc pápa beszédeiből, amelyeket a magyar kiadás további, például Csíksomlyón elmondott szentbeszédével és az Abu-Dzabiban 2019. február 4-én aláírt, Az emberi testvériségről szóló dokumentummal egészít ki. A Népi Mozgalmak Világtalálkozója résztvevőihez 2014. október 28-án mondott beszédében a Szentatya így fogalmazott: „… a harmadik világháborúban élünk, bár részletekben zajlik. Léteznek olyan gazdasági rendszerek, amelyeknek háborúzniuk kell a fennmaradásért. Ezért fegyvereket gyártanak és adnak el, és így az embert a pénz bálványának oltárán feláldozó gazdaságok mérlegét nyilván sikerül javítani. Nem gondolnak a menekülttáborokban éhező gyermekekre, a családok erőszakos szétválasztására, a lerombolt házakra, még a számos tönkretett életre sem. Mennyi szenvedés, pusztulás és fájdalom!... Soha többé háborút!”

A könyvet Bende József fordította.

Ferenc pápa: Politika és társadalom – Beszélgetések Dominique Woltonnal
Vigilia Kiadó, 2020

Bodnár Dániel/Magyar Kurír