Ferenc pápa katekézise: Ha elesünk, keljünk fel, és hirdessük tovább az evangéliumot!

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Ferenc pápa katekézisének fordítását.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ebben a katekézissorozatban olyan szent férfiak és nők iskolájába járunk, akik példaszerű tanúként tanítanak bennünket az apostoli buzgóságról. Ne feledjük, hogy arról az apostoli buzgóságról beszélünk, amelynek el kell töltenie bennünket ahhoz, hogy hirdethessük az evangéliumot.

Az evangelizáció iránti szenvedélyre egy nagy szent példáját ma egy távoli országból, nevezetesen a koreai egyházból vesszük. Kim Taegon Szent András vértanúra, az első koreai papra tekintünk. Koreát világi hívők evangelizálták. Megkeresztelt világiak voltak azok, akik továbbadták a hitet, papjaik ugyanis nem voltak: ők később jöttek. Ezért hát az első evangéliumhirdetést a világi hívők végezték.

Vajon mi képesek lennénk-e ilyesmire?

Gondolkodjunk el rajta: érdekes dolog! Az egyik első pap Szent András volt. Élete beszédes tanúságtétel az evangéliumhirdetés iránti buzgóságról.

Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt a koreai föld súlyos keresztényüldözés helyszíne volt: üldözték és kiirtották a keresztényeket. Jézus Krisztusban hinni az akkori Koreában azt jelentette, hogy készek vagyunk a halált is vállalva tanúságot tenni róla. Kim Taegon Szent András példáját életének két konkrét aspektusával mutathatjuk fel.

Az első az a mód, ahogyan a hívőkkel találkoznia kellett. A rendkívül megfélemlítő környezetben kénytelen volt észrevétlenül és mindig mások jelenlétében közeledni a keresztényekhez, mintha már régóta ismernék egymást. S hogy beszélgetőpartnere keresztény voltát azonosítani tudja, Szent András a következő eszközöket alkalmazta: először is volt egy előre egyeztetett ismertetőjel – találkozol egy kereszténnyel, és ez a jel ott lesz a ruháján vagy a kezében; ezután titokban – de suttogva – feltette a kérdést: „Jézus tanítványa vagy?” Mivel a beszélgetésben mások is részt vettek, a szentnek halkan kellett beszélnie, és csak néhány szót, a legszükségesebbeket volt szabad kimondania. Szent András számára tehát a keresztény ember identitását összefoglaló kifejezés a „Krisztus tanítványa” volt: „Krisztus tanítványa vagy?” – kérdezte halkan, mert veszélyes volt. Tilos volt kereszténynek lenni.

Valóban, az Úr tanítványának lenni azt jelenti, hogy követjük őt, követjük az ő útját.

A keresztény ember lényegénél fogva olyan, aki hirdeti Jézust és tanúságot tesz róla. Minden keresztény közösség ezt az identitást kapja a Szentlélektől, így az egész Egyház is, pünkösd napjától kezdve (vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2). Ettől a Lélektől születik meg bennünk a szenvedély, az evangelizáció iránti szenvedély, ez a nagy apostoli buzgóság: ez a Lélek ajándéka. És ha a közeg kedvezőtlen is, mint Kim Taegon Szent András koreai környezete, a szenvedély nem változik, sőt, még értékesebbé válik. Szent András és a többi koreai hívő megmutatta, hogy üldöztetés idején az evangéliumról való tanúságtétel sok gyümölcsöt teremhet a hit számára.

Nézzük most a második konkrét példát. Amikor még papnövendék volt, Szent Andrásnak meg kellett találnia a módját, hogy titokban fogadja a külföldről érkező misszionáriusokat. Ez nem volt könnyű feladat, mivel az akkori rezsim szigorúan tiltotta külföldiek belépését a területre. Ezért volt – korábban – olyan nehéz papot találni a missziós munkára: világi hívők misszionáltak. Egyszer – gondoljátok csak át, mit tett Szent András – olyan sokáig gyalogolt a hóban, evés nélkül, hogy kimerülten a földre zuhant, s az a veszély fenyegette, hogy elveszíti az eszméletét, és megfagy. Ekkor hirtelen egy hangot hallott: „Kelj fel, és járj!” Ezt a hangot hallva András felébredt, és úgy látta, mintha valakinek az árnyéka vezetné.

A nagy koreai tanúságtevőnek ez a tapasztalata az apostoli buzgóság egyik nagyon fontos aspektusára ébreszt rá bennünket. Nevezetesen

a bátorságra ahhoz, hogy felálljunk, ha elesünk.

A szentek is elesnek? Igen! A legkorábbi időktől kezdve: gondoljunk csak Szent Péterre: nagy bűnt követett el, de Isten irgalmából erőt merített, és felállt. Kim Taegon Szent Andrásban is ezt az erőt látjuk: fizikailag erőtlenül esett össze, de volt lelki ereje felkelni, és menni, továbbmenni, hogy elvigye az örömhírt másoknak.

Bármilyen nehéz legyen is a helyzet, sőt néha úgy tűnhet, nem is hagy teret az evangéliumi üzenetnek, nem szabad feladnunk, nem szabad lemondanunk arról, hogy folytassuk azt, ami keresztény életünkben lényegi fontosságú, vagyis az evangelizációt.

Ez a követendő út.

Bármelyikünk azt gondolhatja: „Én hogyan evangelizálhatnék?” Nézz ezekre a nagyokra, és gondolj a te kis világodra, gondoljunk a mi szűk közegünkre: evangelizáld a családodat, evangelizáld a barátaidat,

beszélj Jézusról, de örömmel és erővel teli szívvel beszélj Jézusról, örömmel és erővel teli szívvel evangelizálj!

Ezt a Szentlélek adja. Készüljünk fel arra, hogy pünkösd közelgő ünnepén befogadjuk a Szentlelket, és kérjük tőle ezt a kegyelmet, az apostoli bátorság kegyelmét, az evangelizálás kegyelmét, hogy mindig tovább tudjuk adni Jézus üzenetét!

A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:

Ma tartjuk a Kínában élő katolikus egyházért végzett ima világnapját. Ez egybeesik a Boldogságos Szűz Máriának, a Keresztények Segítségének ünnepével, akit Sanghajban a Sheshani Szűzanya-kegyhelyen tisztelettel hívnak segítségül. Ebből az alkalomból szeretném biztosítani az ottani keresztényeket arról, hogy megemlékezünk róluk, szeretném kifejezni közelségünket a Kínában élő testvéreinkhez, osztozva örömeikben és reményeikben. Külön is gondolok mindazokra, akik szenvednek, lelkipásztorokra és világi hívőkre egyaránt, hogy az egyetemes Egyházzal való közösségben és az egyetemes Egyház részéről tapasztalt szolidaritásban vigaszra és bátorságra leljenek. Kérek mindenkit, imádkozzon Istenhez, hogy a megfeszített és feltámadt Krisztus örömhírét a maga teljességében, szépségében és szabadságában lehessen hirdetni, gyümölcsöt hozva a katolikus Egyház és az egész kínai társadalom javára.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír