Korea: a pápalátogatás rendkívüli alkalom a megosztott nép számára

A hidegháború ugyan véget ért, de továbbra is fennáll, és egyáltalán nem mutatja az összeomlás jeleit az a fal, amely a két ország közötti 38. szélességi kör mentén húzódik, és mintegy 75 millió koreait oszt két néppé. A Koreai-félsziget történelmének utóbbi évtizedeit a szüntelen politikai és katonai szembenállás jellemzi. 1948. augusztus 15-én Li Szin Man, az ország első elnöke délen kikiáltotta a Koreai Köztársaságot; északon Kim Ir Szen 1948. szeptember 9-én hozta létre a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot.

Az ország erőszakos kettéosztása – amely a világ két tömbre való felosztásának mintájára történt – fegyveres konfliktushoz vezetett az új nemzetközi egyensúlyok kialakítása céljából. 1950. május 25-én Dél-Koreát lerohanta az északi hadsereg. A konfliktus rövid időn belül kiszélesedett: az Egyesült Államok azonnal beszállt a háborúba, válaszként egy ENSZ-határozatra, amely segítséget kért Dél-Korea számára. 1953. július 27-én tűzszünet mondta ki az ország megosztottságát a 38. szélességi kör mentén. A háború rendkívül sok ember életét követelte: mintegy 400 ezer dél-koreai és 55 ezer amerikai halt meg az összecsapások során. Észak- és Dél-Korea, valamint Kína összesen egymillió halottat és sebesültet számlált.

A tűzszüneti megállapodás után hozták létre a fegyvermentes övezetet, amely a két ország között húzódó határsáv. Ez a rendkívül védett négy kilométer széles zóna keletről nyugatra szeli át a félszigetet 241 km hosszan, ebből 238 kilométer a szárazföldi szakasz.

Észak- és Dél-Korea egyesítése olyan remény, amelyben az egyházi hatóságok osztoznak minden koreaival. „Ha nincs hazám, nem létezem”. Ezt a mondatot vésték arra a márványtömbre, amelyet a világ minden részéről érkező turisták megtekintenek a 38. szélességi körön, hogy kézzel foghassák egy megosztott nép drámáját. A megosztottság ma is nyílt seb a koreaiak számára, amely halálról és kétségbeesésről szól. A demilitarizált zóna kettéosztja a két Koreát, egyfajta „ázsiai berlini fal”, amely egy nemzethez tartozó embereket választ el egymástól. „Ez a fal soha nem létezett az Egyház számára” – nyilatkozta P. Eun Hjung Li, a határ menti egyházmegye papja. „Ha egyszer ledöntik, mi is ott leszünk, hogy kivegyük belőle részünket, mint ahogy mindig is ezt tettük.”

A Koreai-félszigeten egyre inkább előtérbe kerül az egyesítés témája. Ferenc pápa látogatása a megosztott nemzet számára rendkívüli alkalom, bár nehézséget jelent a két egymással ellentétes ideológia és a különféle nemzetközi befolyások jelenléte. Gerard Hammond, a Maryknoll Missziós Társaság tagja a következőkről számolt be: „Pap vagyok, és amerikai útlevelem van. Nem érdekelnek az északi rezsim belügyei. De mint pap példát kell mutatnom és reményt kell adnom a szenvedőknek”. Az USA misszionárius papja évente kétszer-háromszor átlépi a 38. szélességi kört, az észak-koreai külügyminisztérium engedélyétől függően. Az Eugene Bell nevű protestáns alapítvány védnökségével teheti ezt meg, amely lehetővé teszi egy katolikus és egy ateista képviseletnek is, hogy a csoporthoz csatlakozva segélyeket vigyen Észak-Koreába.

Azonban nem pusztán a phenjani rezsim gátolja az egyesülési folyamatot. Bár Észak-Korea kiváltságos kapcsolatokat tart fenn Kínával, és Kínának érdeke, hogy Észak-Korea továbbra is fennmaradjon, a többi ország közömbösen tekint a nemzet egységére. Ezért van szükség arra, hogy maguk a koreaiak folytassanak párbeszédet egymással. „Csak a két fél békés találkozása oldhatja meg azokat a kérdéseket, amelyekkel szemben a nemzetközi diplomácia kudarcot vallott” – hangsúlyozta P. Hammond, a Maryknoll Missziós Társaság amerikai papja.

Az újraegyesítés a helyi Egyház egyik legfontosabb küldetése: az elsők között kötelezte el magát egy segélyprogramban, létrehozva egy speciális bizottságot a kiengesztelődésre. Timoteo atya, aki tagja a bizottságnak, és aki a demilitarizált zónához legközelebb eső egyházmegye papja, elmondta: „Bizottságunknak különböző célkitűzései vannak, ezek között a legfontosabb Észak-Korea evangelizációja, mivel az országban nem létezik vallásszabadság. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy kicseréljük legalább a híreket a két ország között, jelét adva ezáltal érzelmeinknek is. Segítjük továbbá azokat a személyeket, akik megszöknek Észak-Koreából, és rettenetes állapotban érkeznek hozzánk. Segítjük őket, hogy letelepedhessenek Dél-Koreában.”

„Imádkozzunk együtt, ez a legfontosabb” – hangsúlyozta Timoteo atya. A fegyvermentes övezet közelében lévő templomokban minden szerdán összegyűlnek, hogy imádkozzanak Észak-Korea lakosságáért. „A határ közelében szolgálni nem jelenti azt, hogy korlátoznak lelkipásztori tevékenységemben, sőt, sokkal közelebb érzem magam az egyesítéshez” – tette hozzá. „Ez a közelség megerősíti Istentől kapott hivatásomat. Minden bizonnyal az egyesítés, Észak-Korea evangelizálása a legfontosabb számunkra, katolikusok számára”.

Az enyhülés első jelei közé tartozik, hogy Andrew Jeom Szójung bíboros, szöuli érsek májusban beléphetett Észak-Korea területére. A főpásztor rövid látogatást tett Keszong ipari körzetében, ahol a két ország közötti megegyezés értelmében észak- és dél-koreai állampolgárok együtt dolgoznak bizonyos vállalatokban és iparágakban. Jeom Szójung bíboros, aki egyben Phenjan apostoli adminisztrátora, azért látogatta meg az ipari bázist, amely Észak és Dél együttműködésének jelképe, hogy találkozzon az ott dolgozó dél-koreaiakkal, és elvigye számukra a bátorítás és a remény üzenetét.

Keszong iparvidék Észak-Korea sajátságos területe, amelyet 2002-ben hoztak létre, ipari termelés céljából. A térség legfontosabb része a Keszong ipari park, amely tíz kilométerre található a fegyvermentes övezettől. Lehetővé teszi, hogy dél-koreai vállalatok olcsó munkaerőt alkalmazzanak, míg Észak-Korea számára fontos valutaforrást jelent. 2013 áprilisában a dél-koreai vállalatok körülbelül nyolcszáz dél-koreai és 53 ezer észak-koreai dolgozót alkalmaztak az ipari parkban. Az észak-koreai dolgozók kilencvenmillió dollárnyi éves fizetését közvetlenül a phenjani kormányzatnak utalták át. 2013. április 3-án, az akkori válság idején az észak-koreai kormány minden dél-koreai állampolgárt kizárt a területről, majd április 8-án minden észak-koreai dolgozót kivontak a térségből. Ezzel minden ipari tevékenység leállt. 2013. augusztus 15-én a felek megegyeztek, hogy újranyitják az ipari parkot.

A két Korea az 1953-as tűzszüneti megállapodást követően még ma is hadban áll egymással.

A Hyundai Research Institute által közzétett tanulmány szerint, ha a két Korea közötti határt 2015 végéig felszámolnák, és a félsziget egyetlen államot alkotna, olyan szuperhatalom jönne létre, amely 2050-ig a világ nyolcadik legfejlettebb gazdaságával rendelkezhetne, megelőzve akár Németországot és Nagy-Britanniát is. Az egy főre jutó jövedelem magasabb lenne, mint Japánban. Jelenleg Dél-Korea a világ tizenegyedik gazdasági hatalma.

Magyar Kurír