Ferenc pápa: Küldjünk sms-eket az Úrnak is, hogy kapcsolatban maradjunk vele!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia evangéliuma Jézus aggódó kérdésével zárul: „Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Mintha azt mondaná: amikor a történelem végén eljövök – de gondolhatjuk, hogy most is, életünk jelen pillanatában –, találok-e bennetek, világotokban egy kis hitet? Ez komoly kérdés. Képzeljük el, hogy az Úr ma jön a földre: sajnos sok háborút, nagy szegénységet, megannyi egyenlőtlenséget látna, ugyanakkor nagyszerű technikai vívmányokat, modern eszközöket és rohanó, soha meg nem álló embereket. De vajon találna-e olyanokat, akik időt szentelnek neki, akik szeretettel fordulnak hozzá, akik őt helyezik az első helyre?

Mindenekelőtt azt a kérdést tegyük fel magunknak: ha az Úr ma jönne el, mit találna bennem, az életemben, a szívemben? Milyen prioritásokat látna az életemben?

Mi nemegyszer sok sürgős, de felesleges dologra összpontosítunk, sok másodlagos dologgal foglalkozunk, sok másodlagos dolog miatt aggódunk; és talán anélkül, hogy észrevennénk, elhanyagoljuk azt, ami a legfontosabb, hagyjuk, hogy Isten iránti szeretetünk kihűljön, apránként kihűljön. Ma Jézus felajánlja nekünk a segítséget, hogy felmelegítsük langyos hitünket. Mi ez a segítség? Az imádság.

Az imádság a hit orvossága, a lélek gyógyszere. Ennek azonban állandó imádságnak kell lennie.

Ha egy kúrát kell követnünk a gyógyulásunkhoz, fontos, hogy jól betartsuk, hogy a gyógyszereket a megfelelő módon és időben, állhatatosan és rendszeresen beszedjük. Az életben mindenben erre van szükség. Gondoljunk az egyik növényünkre, amelyet a házban tartunk: mindennap következetesen táplálnunk kell, nem tehetjük meg, hogy túllocsoljuk, aztán pedig hetekig víz nélkül hagyjuk! Még inkább igaz ez az imádságra: nem élhetünk csak időről időre végzett imákból és mélyebb találkozásokból, hogy aztán „letargiába essünk”. A hitünk kiszárad.

Szükségünk van az imádság mindennapi vizére, szükségünk van az Istennek szentelt időre, hogy ő beléphessen az időnkbe, a történelmünkbe;

szükségünk van állandó időszakokra, amikor megnyitjuk előtte szívünket, hogy mindennap szeretetet, békét, örömöt, erőt, reményt önthessen belénk; vagyis, hogy táplálja hitünket.

Ezért beszél ma Jézus „a tanítványainak – mindenkinek, nem csak egyeseknek! – arról, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1). De valaki ellene vethetné: „De hogyan is tehetném? Nem élek zárdában, nincs sok időm imádkozni!” Ezen a nehézségen, mely igaz, talán segíthet egy bölcs, ma már kissé feledésbe merült lelki gyakorlat, amelyet az idősebbek, különösen nagymamáink jól ismernek: ezek az úgynevezett röpimák. Az elnevezése kissé szokatlan, de a lényege jó.

Mik a röpimák? Nagyon rövid, könnyen megjegyezhető imák, amelyeket gyakran ismételhetünk a nap folyamán, a különböző tevékenységeink során, hogy azonos „hullámhosszon” maradjunk az Úrral.

Nézzünk rá példát! Amint felébredünk, azt mondhatjuk: „Uram, köszönöm neked és felajánlom neked a mai napot!” Ez egy rövidke ima. Azután egy-egy tevékenység előtt elismételhetjük: „Jöjj, Szentlélek!” Azután két különböző dolog között így imádkozhatunk: „Jézusom, bízom benned, Jézusom, szeretlek!” Ezek apró imácskák, de ezek kapcsolatban tartanak bennünket az Úrral. Milyen gyakran küldünk „üzeneteket” (sms-eket) azoknak az embereknek, akiket szeretünk! Tegyük ezt az Úrral is, hogy a szívünk kapcsolatban maradjon vele! És ne felejtsük el elolvasni a válaszait! Az Úr mindig válaszol! Hol találjuk őket? Az evangéliumban! Tartsuk mindig kéznél, és lapozzuk fel naponta néhányszor, hogy kapjunk nekünk szóló életigét belőle!

És térjünk vissza ahhoz a tanácshoz, amelyet már sokszor adtam nektek: hordjatok magatoknál egy kis méretű evangéliumot, a zsebetekben, a táskátokban, és amikor van egy kis időtök, lapozzátok fel, olvassatok belőle, és az Úr válaszol!

Az Istenre hallgatásban hűséges Szűz Mária tanítson meg bennünket annak művészetére, hogy szüntelenül imádkozzunk, belefáradás nélkül!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tavaly október 10-én elkezdődött a püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűlésének első szakasza. A közgyűlés témája: „Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel, küldetés.” Azóta a szinódus első szakasza a részegyházakban zajlik, meghallgatással és megkülönböztetéssel. Az elindított szinodális folyamatnak számos gyümölcse van, de ahhoz, hogy ezek teljes érettséget érjenek el, nem szabad sietnünk. Ezért, hogy több időnk legyen a megkülönböztetésre, úgy határoztam, hogy a szinódusnak ezt a közgyűlését két ülésszakban rendezzük meg. Az első 2023. október 4. és 29. között, a második pedig 2024 októberében lesz. Bízom abban, hogy ez a döntés elősegíti a szinodalitásnak mint az Egyház lényegi dimenziójának a megértését, és segít mindenkit, hogy a szinodalitást az evangélium öröméről tanúságot tevő testvérek és nővérek útjaként élje meg.

Ma a Cuneo melletti Bovesben boldoggá avatják Giuseppe Bernardi és Mario Ghibaudo plébánost és plébánoshelyettest, akiket 1943-ban a hittel szembeni gyűlöletből öltek meg. A legnagyobb veszélyben sem hagyták magukra a rájuk bízott embereket, hanem mellettük maradtak egészen vérük ontásáig, osztozva a nácik által kiirtott többi lakos tragikus sorsában. Példájuk ébressze fel a papokban azt a vágyat, hogy Krisztus szíve szerinti pásztorok legyenek, akik mindig közel vannak nyájukhoz! Tapsoljuk meg az új boldogokat!

Kedden, október 18-án az „Aid to the Church in Need” [Segítség a szükséget szenvedő Egyháznak] pápai alapítvány megszervezi az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért a világbékéért” kezdeményezést. Köszönjük minden kisfiúnak és kislánynak, aki részt vesz benne! Csatlakozzunk hozzájuk, és bízzuk a Szűzanya közbenjárására a meggyötört ukrán népet, valamint a háborútól, az erőszak és a nyomorúság bármely más formájától szenvedő összes többi népet!

Ha már a nyomorúságról van szó: holnap lesz a nyomor elleni küzdelem világnapja: mindenki tehet valamit egy olyan társadalomért, ahol senki sem érzi magát kirekesztettnek azért, mert nincstelen.

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok: családok, egyházközségi csoportok, egyesületek. Külön is köszöntöm a freiburgi zenekart, melyet hallottam játszani – remekül zenélnek; a Santo Stefano di Cadore-i „Comelico” kórust; a Szeplőtlen Szűzanya Katonáskodó Egyesületét, valamint a Vállalkozói Szervezetek Spanyol Szövetségének és az Autonóm Szervezetek Spanyol Szövetségének képviselőit. Üdvözlöm az argentínai Entre Ríos tartományban található Chajarí híveit is, akik ott vannak: Isten áldja meg őket!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír