Ferenc pápa megáldotta a kameruni Patót, akinek felesége és lánya menekültként meghalt a sivatagban

A kameruni férfi Mattia Ferrari, a modenai egyházmegye fiatal papja kíséretében érkezett, aki káplánként többször segített a Mediterranea Saving Humans szervezet embermentő tevékenységében. A találkozón részt vettek más menekültek is, valamint a befogadásuk, integrációjuk terén elkötelezetten dolgozó egyesületek munkatársai, akik különböző módokon segítették, hogy Pato eljusson Olaszországba. Jelen volt Michael Czerny bíboros, az átfogó emberi fejlődés szolgálatában álló dikasztérium prefektusa is.

A 30 éves Mbengue Nyimbilo Crepin, akit mindenki csak Pato néven ismer, idén júliusban vesztette el feleségét, Matylát és hatéves kislányát, Marie-t, akik az ötvenfokos hőségben a szomjúságtól és az éhségtől életüket vesztették, miután a tunéziai hatóságok letartóztatták és visszavitték őket a Líbia és Tunézia közötti sivatagba.

Mindenki megrendülten hallgatta, amikor elmondta Ferenc pápának, mennyire hálás a találkozásért, és beszámolt azokról a fájdalmas dolgokról, amelyeket emberek ezrei élnek át, amikor számtalan szenvedés közepette megpróbálnak eljutni Európába.

A dél-szudáni David, aki az észak-afrikai fogolytáborokban fogvatartottak mellett dolgozik, megköszönte a pápának a migránsok érdekében tett felszólalásait és közbenjárását: „Ön nem csak egy álmot ad nekünk, hanem befogad minket” – mondta.

Miután meghallgatta őket, Ferenc pápa Pato felé fordult, akinek feleségére és kislányára utalva elmondta: „Sokat imádkoztam értük”. Megköszönte a jelenlévőknek az elkötelezett szolgálatukat, és emlékeztetett arra, milyen nagy kiváltság, ha olyan helyre születhetünk, ahol tanulhatunk, dolgozhatunk:

A kiváltság adósság – mondta –, amit teszel, az nem valami plusz, hanem kötelesség”.

Végül, mielőtt elbúcsúzott volna, Ferenc pápa imádkozott a jelenlévőkért, kérve az Urat, hogy vigyázzon azokra, akik másokért munkálkodnak és azokra, akik nem tudtak eljönni, akik fogolytáborokban élnek, valamint arra a sok-sok emberre, aki szenvedések közepette él.

Pato egy családi fotót ajándékozott a pápának: balra a felesége, Matyla, középen Pato, vállán a 6 éves Marie, aki édesanyjával együtt halt meg a sivatagban.

Mattia Ferrari elmondta a Vatican Newsnak, milyen megrendültséggel töltötte el a jelenleg Olaszországban, egy menekültszállón élő katolikus Patót, amikor Ferenc pápa megáldotta, kezét hosszan a fején tartva. „Megköszönte neki azt a közelséget, amelyet a pápa mindig is tanúsított a migránsok iránt, akik érzik, hogy mellettük áll.

Azt mondta neki, hogy a nagy fájdalomban, amelyet magában hordoz, Isten ajándéka volt a pápa simogató kezét érezni.”

Ferenc pápa július végén részt vett egy találkozón, ott szembesült megrendülten a fényképpel, amelyen a hőségben szomjan halt Matyla és Marie holtteste látszik a Tunézia és Líbia közötti sivatagban.

Mbengue Nyimbilo Crepin 1993-ban született Kamerun egyik francia nyelvű régiójában, de az ország angol nyelvű részén nőtt fel. A szeparatisták és a hadsereg közötti összecsapások során elvesztette a húgát, aki a családját jelentette. Ekkor döntött úgy, hogy Líbián keresztül Európába megy, de Líbiában 2016-ban a qarabulli fogolytáborba került. Ott találkozott az elefántcsontparti Matyla Dossóval, aki árva volt. Összeházasodtak, 2017. március 12-én született meg a kislányuk, Marie. Pato családja négyszer próbált megszökni a fogolytáborokból – az első alkalommal Matyla várandós volt –, hogy átkeljenek a Földközi-tengeren, de minden alkalommal elfogták és újra fogolytáborba zárták őket, mindig más helyen. 2019-ben Pato megsebesült egy légitámadásban, amikor a líbiai Tajourában tartották fogva. Negyvenen sérültek meg akkor, ő elvesztette a hallását a bal fülére.

A tragikus menekülés utolsó felvonása idén július 13-án kezdődött, amikor úgy döntöttek, hogy Líbiából Tunéziába mennek át. Többször is megkísérelték a határátkelést, de a rendőrség visszatoloncolta őket. Július 16-án a családot harminc másik emberrel együtt magukra hagyták víz nélkül a sivatagban, ahol közel 50 fok volt. Pato, aki még szenvedett a fülsérülésétől, elvesztette erejét, és arra kérte Matylát és Marie-t, hogy nélküle menjenek tovább. Ő az éjszaka folyamán találkozott három szudáni utazóval, akik megmentették és visszavitték Líbiába. Ott azonban

hiábavalónak bizonyultak a családja felkutatására tett kísérletek, mígnem a közösségi oldalakon rátalált egy fotóra, amelyen a tunéziai sivatagban meghalt csoport többi tagja között ott volt a felesége és a kislánya élettelen teste is.

A tragédia után Patónak sikerült Lampedusába jutnia hajóval, huszonkét, többségében szíriai emberrel együtt. Csónakjukat az olasz parti őrség mentette ki, Mbengue Nyimbilo azóta Olaszországban él. Fájdalmas emlékeit hordozva igyekszik rendezni a menekültstátuszát és szobafestőként szeretne dolgozni, egy olyan szakmában, amelyet szeret, és amelyben igyekszik fejlődni.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír