Ferenc pápa a Nepomuki Szent János pápai kollégium közösségéhez: Legyetek a béke építői

Ferenc pápa beszédében felidézte a kollégium védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak élő tanúságtételét, aki a 14. században Csehországban élt. A cseh királynő gyóntatója, Nepomuki Szent János nem volt hajlandó elárulni a királynak, hogy mi hangzott el a királynő gyónásában. A szentet a szentség iránti állhatatos hűsége miatt megkínozták, megölték, és holttestét lelökték egy hídról. Bátorsága példát adott annak a számtalan püspöknek és papnak, akik hasonlóképpen évekig ellenálltak, nemet mondtak a rezsimeknek, hogy hűségesek maradjanak az Egyház küldetéséhez és hivatásukhoz – mondta a Szentatya.

A kitartás és a bátorság, Nepomuki Szent János jellemvonásai álljanak mindig a szeminaristák előtt egyházi szolgálatukban példaként – emelte ki a pápa. – A keresztény lét kulcsfontosságú eleme, hogy nemet tudjunk mondani a világ nyomására, amelyet a média, a politikai hatalmak és a kulturális nyomás súlyosbít. Nepomuki Szent János igenje az Egyháznak és Krisztusnak példa számunkra a „lelkiismeret elsőbbségére minden világi hatalommal szemben”.

„Remélem, hogy a nagy cseh pap és vértanú nevét viselő pápai kollégium mindig a szabadság, a Krisztussal és a Szentlélekkel való kapcsolaton alapuló belső szabadság otthona és iskolája lesz” – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Nepomuki Szent János emléke tiszteletben tartásának megfelelő módja, ha „hidakat építünk” önmagunkban, és a párbeszéd részeként ott, ahol megosztottság és félreértés tapasztalható a különböző embercsoportok között. „Legyünk mi magunk hidak, a találkozás alázatos és bátor eszközei, a különböző és egymással szemben álló emberek és csoportok közötti párbeszéd hídjai.” Ez kulcsfontosságú vonás „Krisztus szolgájának identitásában”, amint azt „oly sok szent pap és püspök” története is bizonyítja, akik béketeremtőként szolgáltak a konfliktusok és a megosztottság pillanataiban – fogalmazott a pápa.

A testvériség és a párbeszéd e „hídjai” építésének első lépése elsősorban az imádság, vagyis a „Krisztus szívén való kitartó kopogtatás”. A Szentatya ezt követően megemlítette Martini bíboros 1991 januárjában, az Öböl-háború idején elhangzott elmélkedését: „A közbenjárás azt jelenti, hogy oda kell helyezkedni, ahol a konfliktus zajlik, a konfliktusban részt vevő két fél közé. [...] Ez Jézus Krisztus gesztusa a kereszten.” A pápa szerint az olyan háborús időkben, mint amilyen a mostani is, ez az elmélkedés különösen aktuális, hiszen egyedül Jézus Krisztus tud nekünk békét hozni és letörni az ellenségeskedés falait.

Ahelyett, hogy magunkat helyeznénk életünk középpontjába, Jézust tegyük a középpontba. „Nem lehetünk mi, és nem is szabad, hogy mi álljunk a középpontban, hanem Ő!” – hangsúlyozta beszédében Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír