Ferenc pápa vasárnap délben: A holokauszt nem feledhető és nem tagadható!

Ferenc pápa – 2025. január 26., vasárnap | 17:01

A Szentatya január 26-án a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el a szokásos Úrangyala Mária-imát a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal. Annak felismerésére biztatott, hogy Jézus olyan szabadulást hirdet, amilyet senki más nem adhat, és el kell ismernünk, hogy mi is rászorulunk a szabadításra, mi is szegények, rabok, vakok, elnyomottak vagyunk.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Lukács evangélista ezen a vasárnapon Jézust a názáreti zsinagógában mutatja be nekünk, abban a faluban, ahol Jézus felnőtt. Jézus Izajás próféta könyvének azt a szakaszát olvassa fel, amely a Messiás evangelizáló és felszabadító küldetését hirdeti, majd a teljes csendben ezt mondja: „Ma beteljesedett ez az Írás” (vö. Lk 4,21).

Képzeljük el Jézus falubelijeinek meglepődését és értetlenségét, akik az ács József fiaként ismerték őt, és sosem gondolták volna, hogy Messiásként mutatkozhat be. Zavarba ejtő volt. Pedig épp így van: Jézus azt hirdeti, hogy jelenlétével „az Úr kegyelmének esztendeje” jött el (Lk 4,19). Ez az örömhír mindenkinek szól, különösen a szegényeknek, a foglyoknak, a vakoknak, az elnyomottaknak, így mondja az evangélium (vö. Lk 4,18). Azon a napon Názáretben Jézus választási lehetőség elé állítja beszélgetőtársait kilétével és küldetésével kapcsolatban.

A zsinagógában mindenki kénytelen volt elgondolkodni: vajon ő csak az ács fia, aki olyan szerepet tulajdonít magának, amely nem illeti meg, vagy valóban ő a Messiás, aki azt a küldetést kapta, hogy megmentse az embereket a bűntől?

Az evangélista elmondja, hogy a názáretiek nem ismerték fel Jézusban az Úr felkentjét. Azt hitték, túl jól ismerik, s ez ahelyett, hogy megkönnyítette volna elméjük és szívük megnyílását, akadályozta őket, mint egy fátyol, mely eltakarja a fényt.

Testvéreim, ez az esemény, a nyilvánvaló különbségek ellenére, ma is megtörténik velünk. Minket is kihívás elé állít Jézus jelenléte és szava; mi is arra kapunk meghívást, hogy felismerjük benne Isten Fiát, a mi Megváltónkat. De

velünk is megtörténhet, mint az ő honfitársaival, hogy azt gondoljuk, mi már ismerjük őt, már mindent tudunk róla, együtt nőttünk fel vele, az iskolában, az egyházközségben, a hittanórán, egy katolikus kultúrájú országban… S így számunkra ő közeli, sőt „túl” közeli személy.

De próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést: észrevesszük-e azt az egyedülálló hatalmat, amellyel a Názáreti Jézus beszél? Felismerjük-e, hogy ő olyan szabadulást hirdet, amilyet senki más nem adhat nekünk? És érzem-e, hogy rászorulok erre a szabadításra? Érzem-e, hogy valamiképpen én is szegény, rab, vak, elnyomott vagyok? Ekkor, csak ekkor lesz számomra ez „a kegyelem esztendeje”!

Forduljunk bizalommal Máriához, Isten anyjához és a mi anyánkhoz, hogy segítsen bennünket felismerni Jézust!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

A 2023 áprilisában kezdődött szudáni konfliktus a világ legsúlyosabb humanitárius válságát okozza, mely drámai következményekkel jár Dél-Szudánban is. Lélekben közel vagyok mindkét ország lakosságához, és testvériségre, szolidaritásra biztatom őket, hogy elkerüljenek mindenfajta erőszakot, és ne hagyják magukat idegen célokra eszközként használni. Megismétlem felhívásomat a szudáni háborús felekhez, hogy hagyják abba az ellenségeskedést, és üljenek tárgyalóasztalhoz. Sürgetem a nemzetközi közösséget, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a szükséges humanitárius segélyt eljuttassa a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekhez, és segítsen a harcoló feleknek abban, hogy mielőbb rátaláljanak a békéhez vezető útra.

Aggodalommal tekintek a kolumbiai helyzetre, különösen Catatumbo térségére, ahol a fegyveres csoportok közötti összecsapások sok életet követeltek a civil lakosság körében, és több mint harmincezer embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására. Szeretném kifejezni közelségemet hozzájuk, és imádkozom értük.

Ma van a lepra elleni küzdelem világnapja. Arra bátorítom mindazokat, akik az ebben a betegségben szenvedőkért dolgoznak, hogy folytassák erőfeszítéseiket, és segítsék a gyógyultakat a társadalomba való visszailleszkedésben is. Ne hagyjuk, hogy kirekesztődjenek!

Holnap lesz a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja: nyolcvan éve, hogy felszabadították az auschwitzi koncentrációs tábort. A zsidó és más vallású emberek millióinak azokban az években történt kiirtásának borzalma nem feledhető és nem tagadható. Szeretném megemlíteni a Rómában élő kiváló magyar költőnőt, Bruck Edithet. Ő mindezt elszenvedte. Ma, ha akarjátok, meghallgathatjátok őt a „Che tempo che fa” című tévéműsorban. Derék asszony! Sok keresztényre is emlékezünk, köztük sok vértanúra. Megismétlem felhívásomat, hogy mindenki működjön együtt, és azon dolgozzon, hogy felszámoljuk az antiszemitizmus csapását, a diszkrimináció és a vallásüldözés minden formájával együtt. Építsünk együtt egy testvériesebb, igazságosabb világot, neveljük a fiatalokat arra, hogy a testvériség, a megbocsátás és a béke logikáját követve mindenki előtt nyitott szívvel éljenek!

Üdvözöllek mindannyiatokat, akik Olaszországból és a világ számos tájáról érkeztetek! Külön is üdvözlöm az újságírókat és a média területén dolgozókat, akik ezekben a napokban tartották jubileumukat: arra biztatom őket, hogy mindig reménymesélők legyenek.

Továbbá üdvözlöm a lengyeleket, különösen is a zabnóiakat, a spanyolországi Badajoz „Zurbará” Intézetének diákjait, a Costa Rica-i Siquirresből érkezett híveket és a tizenötödik születésnapjukat ünneplő panamavárosi lányok csoportját.

Köszöntöm a Busto Garolfó-i és Olcellai lelkipásztori egység zarándokait, akik a milánói főegyházmegyéből érkeztek.

És örömmel üdvözöllek benneteket, a Katolikus Akcióhoz tartozó fiúk és lányok, akik a római plébániákról és katolikus iskolákból érkeztetek. A „Béke karavánjának” a végén jöttetek ide, melynek során Jézus életetekben való jelenlétéről elmélkedtetek, tanúságot téve társaitok előtt a befogadás és a testvériség szépségéről.

És most hallgassuk meg ezeket a kiváló fiatalokat, akik mondani akarnak nekünk valamit… Gyerünk! Hangosan! [Az üzenet felolvasása.] Most ő [az olvasó fiú] mondott egy nagyon szép mondatot. [A fiú újra felolvassa: „Így sikerülne elhallgattatniuk a fegyvereket.”]. Remek srác! Köszöntsük az összes fiút és lányt!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria