A fiatalon meghalt Fabrizio atya levele Ferenc pápának

Szentatyám!

Mindennap imádkozom Istenhez, és mindig imádkozom Önért és azért a szolgálatért, amelyet az Úr Önre bízott. Imádkozom, hogy adja meg Önnek mindig az erőt és az örömet, hogy továbbra is hirdethesse az evangélum örömhírét.

Fabrizio De Michinónak hívnak, a Nápolyi Egyházmegye fiatal papja vagyok. Harmincegy éves vagyok, öt éve szolgálok papként. Két helyen töltöm be a szolgálatot: a nápolyi érseki szemináriumban a diakónusokat tanítom, és a Nápoly keleti külterületén található Ponticelli egy plébániáján is dolgozom. A plébániát az Esquilinus-dombon történt csoda emlékére Havas Boldogasszony-plébániának hívják. 2014-ben ünnepli annak centenáriumát, hogy az 1500-ból származó, a helyi lakosok által nagyon szeretett faszobrot megkoszorúzták.

Ponticelli egy olyan városnegyed, amelyet erősen sújt a bűnözés és a szegénység. De mindennap látom annak a szépségét, ahogyan az Úr munkálkodik ezekben az emberekben, akik Istenben és Szűz Máriában bíznak. Amióta ezen a plébánián vagyok, én magam is egyre nagyobb, bizalomteljes szeretetet élek meg Szűz Mária iránt, a nehézségekben is megtapasztalom a közelségét és a védelmét. Sajnos három éve küzdök egy ritka betegséggel: rosszindulatú daganat van a szívem belsejében, néhány hónapja áttétet képezett a májamban és a lépemben is.

Ezekben a nem könnyű években azonban soha nem vesztettem el az evangélium hirdetésének örömét. Amikor fáradt vagyok, még akkor is érzem ezt az erőt, amely nem belőlem fakad, hanem Istentől jön, aki segít, hogy továbbra is könnyen el tudjam látni a szolgálatot. Egy bibliai vers kísér az úton, bizalommal tölt el az Úr ereje iránt. Ezekiel könyvéből való: "Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek (Ez 36,26)."
Ebben az időszakban nagyon közel van hozzám püspököm, Crescenzio Sepe bíboros, aki folyamatosan támogat, olykor pihenésre ösztönöz, hogy ne fárasszam ki magam túlságosan. Köszönetet mondok Istennek családtagjaimért és paptársaimért is, akik segítenek és támogatnak különösen a kezelések idején, osztoznak velem az elkerülhetetlen szenvedés pillanataiban. Az orvosok is nagyon sokat segítenek, mindent megtesznek, hogy megfelelő kezeléseket kapjak.

Szentatyám, kicsit hosszúra sikerült ez a levél, de csak azt szeretettem volna elmondani Önnek, hogy mindezt felajánlom az Úrnak az Egyházért és különösen Önért, hogy az Úr áldja meg mindenkor, és kísérje Önt a szolgálat és a szeretet útján. Kérem, hogy imáiba vegyen bele engem is: mindennap azt kérem az Úrtól, hogy legyen meg az Ő akarata, mindig, akármi is az. Igaz, gyakran nem a gyógyulásomat kérem Istentől, hanem erőt és örömet, hogy továbbra is igazi tanúságtevője lehessek szeretetének és az ő szíve szerinti pap lehessek. Atyai imádságában bízva tiszteletteljes odaadással üdvözlöm.

Fabrizio De Michino atya.

Fabrizio atya temetésén háromezer ember vett részt Ponticelliben, a Havas Boldogasszony-székesegyházban, ahol káplánként szolgált. Hívei, barátai, családtagjai egyhangúan azt mondják róla: nagy hite és lelkiereje volt, mindig tudott mosolyogni és vigasztalni másokat.

Magyar Kurír
(tzs)