Francesco Patton OFM szentföldi kusztos a szíriai helyzetről

– Kusztos atya, a szíriai földrengés után a régióban jelen lévő ferences közösségek azonnal a helyi lakosság segítségére siettek. Milyennek látja a helyzetet a legfrissebb hírek fényében?

– Napi kapcsolatban állok valamennyi Szíriában szolgáló testvérrel. Damaszkuszban alapvetően nyugodt a helyzet, mert nem érintette olyan súlyos mértékben a várost a földrengés, ugyanakkor az ottani szerzeteseknek kell szállást biztosítaniuk az otthonukat vesztett embereknek, akik a nagy pusztítást elszenvedő településekről érkeznek – őket a Szent Pál megtérése kegyhelyhez tartozó zarándokszálláson helyezik el. Aleppóban sokkal súlyosabb a helyzet. Azért is, mert ott a földrengés pusztítását megelőzte a több mint tízéves háború; a földrengés megadta a „kegyelemdöfést” sok-sok épületnek, amelyekben már az aknavetők és bombák is kárt tettek. Nagyjából négyezer emberről gondoskodnak naponta a ferencesek, Bahjat Karakach aleppói házfőnök irányításával. A Terra Sancta Iskolában és az Er-Ram-i épületben helyezték el az embereket. Latakiában is azonnali segítségnyújtásra volt szükség, ott plébániai termekben szállásolták el őket. Ezekben a városokban nem elég pusztán fedelet adni az emberek feje fölé, ételre is szükségük van: Aleppóban napi négyezer adag ételt osztanak szét a testvérek.

– A szíriai közösségek közül hol keletkeztek a legsúlyosabb károk?

– Az Orontész (Oronte) völgyében a legdrámaibb a helyzet, Idlib tartományban, mert azt a legnehezebb elérni, és a földrengés is ezekben a falvakban pusztított a leginkább. Az itteni helyzet, amely már amúgy is kritikus volt az elzártság és a dzsihadista fennhatóság miatt, exponenciálisan romlott a földrengés pusztításával. Jelenleg egy ferences, Louai testvér követi nyomon a helyzetet Yacoubieh-ben és a környékbeli falvakban. A yacoubieh-i templomot nem lehet használni, a többi épületünk is megrongálódott, nem biztonságosak. A helyiek többsége elveszítette az otthonát.

– A Szentföldi Kusztódia két módon is gyűjt adományokat Szíriának: a Pro Terra Sancta szervezeten és a Kusztódia kincstárán keresztül. Elmondaná, milyen segítséget jelent mindez a szerzetesek és a szíriai lakosság számára?

– A gazdasági támogatás, az anyagi segítség lehetővé teszi, hogy a szíriai testvérek beszerezzék azokat az alapvető javakat, amelyek nélkülözhetetlenek az adott helyzetben. Aleppóban a kormányzattól kaptunk már gázolajat, gázt és élelmiszereket, hiszen napi négyezer adag ételt előteremteni nem egyszerű feladat. Ha szabad ezzel viccelnem: Jézus ötezer ember számára szaporított kenyeret és halat, de csak kétszer teszi ezt meg az evangéliumban – nekünk azonban mindennap gondoskodnunk kell négyezer emberről.

Az adománygyűjtés révén ebben mindenki részt vehet: magánemberek is segíthetnek nekünk, hogy biztosítani tudjuk az alapvető javakat. Természetesen mi nem az ENSZ vagyunk. Amit teszünk, csak csepp az óceánban, de legalább pár száz embernek van fedél a feje fölött egy időre, kap takarót, meleg ételt. Olyan tanúságtételeket látunk a szolidaritásról, amelyek nagyon megindítóak: az elmúlt napokban például egy trentinói (Olaszország) színházi társulat keresett meg, mert a fiatalok az egyik darab előadásainak minden bevételét a földrengés károsultjainak szeretnék adni. Ez is mutatja, hogy az emberek együttérzőek, és hogy mindenki tud segíteni valamivel.

– Úgy hallottuk, hamarosan útnak indul néhány testvér, hogy az aleppói ferenceseknek segítsen.

– Néhány fiatalabb testvér valóban útnak indul, ők egymást váltva fognak szolgálni ezeken a helyszíneken. Mihelyt lehet, én magam is megpróbálok odautazni, hogy bátorítsam a testvéreket és a helyieket. Szükség van rá, hogy az intézményeket képviselő személyek is jelen legyenek.

– A damaszkuszi kormányt sújtó szankciók kényes kérdésében Ön nemrég azt javasolta, válasszák azt az intelligens megoldást, hogy mérsékelik a szankciókat. Hogy látja, ebben az irányban haladunk?

– Az Egyesült Államok már döntött arról, hogy 180 napra felfüggeszti a szankciókat, és ez nagyon örvendetes. Reméljük, Európa odafigyel erre, és hasonlóan jár el, főleg hogy felfüggesztik azokat a – szerintem etikátlan és embertelen – szankciókat, amelyek a humanitárius segítségnyújtást akadályozzák, a hétköznapi embereket, a civil lakosságot, a lakosság legsebezhetőbb rétegeit sújtva. Szíriában már a földrengés előtt is kritikus volt a helyzet: emberek élnek havi 50 dollárból, az üzemanyag és az áramfogyasztás korlátozva van… Hányan tudnánk kitartani egy ilyen helyzetben? Hányan tudnánk ma boldogulni napi egy-két óra áramszolgáltatással? Vagy kenyéradagokkal? Át kell gondolnunk a dolgokat az emberi méltóság szempontjából.

– Megosztana velünk valami olyan momentumot, amely az elmúlt napokban különösen megérintette?

– Ami nagyon megérintett, az az önmegtagadásnak, a lemondásnak a lelkülete, amely azonnal megnyilvánult a testvérek részéről. Az első óráktól kezdve, leküzdve a félelmet, amelyet ők maguk is éreztek, egy pillanatig sem kímélték magukat, megállás nélkül dolgoznak, hogy be tudják fogadni az otthontalanokat, hogy vigasztalják a gyászolókat, hogy elmenjenek az eldugott falvakba, az Orontész völgyébe. Részt vállaltak és vállalnak az emberek szenvedéséből, osztoznak áldozataikban, s ugyanakkor szélesre tárták a rendházak ajtaját. Amikor megkérdeztek, mit kellene tenniük, azt mondtam nekik: „Adjatok oda mindent, amit csak tudtok”, hiszen ez hivatásunk része. Egyikük sem helyezte a veszélyek közepette a maga jóllétét és személyes biztonságát, a jótettek és mások megsegítése elé.

A Szentföldi Kusztódián keresztül ITT adományozhatnak a földrengés károsultjainak.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: ferencesek.hu; custodia.org

Fotó: Custodia.org; Pro Terra Santa; Latin Parish St. Francis in Aleppo Facebook-oldala

Magyar Kurír