George Pell bíboros a vatikáni pénzügyek új felügyelője

Ferenc pápa George Pell bíborost, Sydney érsekét nevezte ki az új vatikáni hivatal élére, melynek fő feladata a városállam pénzügyeinek ellenőrzése lesz. Az új Gazdasági Titkárság hatáskörébe tartozik minden gazdasági és adminisztratív tevékenység a Szentszék és a Vatikán területén. Pell bíboros mint prefektus mellett egy 15 tagból álló Gazdasági Tanács áll majd, melynek 8 bíboros, illetve püspök, valamint 7 világi tagja lesz.

„Ferenc pápa nem is választhatott volna alkalmasabb embert a feladatra – nyilatkozta a szintén ausztráliai születésű Samuel Gregg, az Acton Intézet igazgatója –, veszteséget jelent a sydney-i és az egész ausztrál egyház számára, azonban nagy nyereséget jelent a Szentszéknek, és ezen keresztül az egyetemes egyháznak.” Pell bíboros megható levélben búcsúzott érseksége híveitől és munkatársaitól, akikkel 14 rendkívül termékeny évet töltött együtt.

Samuel Gregg öt fő érvet sorolt fel, melyek Pell bíboros mellett szólnak. Az első érv az, hogy  – bár jól ismeri a Kúriát, és évek óta tagja, illetve tanácsadója több vatikáni kongregációnak és tanácsnak – ő mégsem a Kúriához tartozik. Nyíltan kifejezte elégedetlenségét az iránt is, ahogy egyes, a Vatikánnal kapcsolatban álló szervezetek működnek.

A második mellette szóló érv, hogy  – amellett hogy magas fokú intellektus jellemzi –, jelentős tapasztalattal bír a szervezeti problémák terén, hiszen hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie Ausztráliában, ahol két óriási érsekség tartozott az irányítása alá. Kiváló vezető, sőt: reformer vezető hírében áll, aki ért a költségvetésekhez, pénzügyekhez, könyveléshez, és mindenek felett: a gazdasághoz.

Harmadik mellette szóló érv, hogy amikor a melbourne-i, majd a sydney-i érsekséget irányította (Sydney Délkelet-Ázsia és Óceánia pénzügyi központja), kitűnő világi munkatársakat választott maga mellé – hitükben szilárd, rendkívül nagy tudású embereket, akik saját területükön komoly szakértelemmel rendelkeztek.

Negyedik érv az, hogy Pell bíborosnak nincsenek illúziói azzal a laza hozzáállással szemben, amely az olasz politikai és gazdasági kultúrában uralkodik a pénzügyi korrektség terén. Ez a hozzáállás átjárta a római és általában az olasz egyház több részét.

Ötödször: George Pell nincs híján a személyes bátorságnak, s nem fog habozni, ha kemény döntéseket kell hozni.

C. John McCloskey vallástörténész egyetért abban, hogy Pell a legtapasztaltabb bíboros pénzügyekben, és nyomatékosan mellette szól, az, hogy nem olasz – utal vissza Gregg negyedik pontjára.

Az Ignatius Press alapítója és szerkesztője, Joseph Fessio kiemelte: Pell bíboros szokatlan háttere – hiszen egyszerre volt sportoló és tudós –, azzal a reménnyel kecsegtet, hogy végig is fogja vinni, amit akar. „Úgy volt, hogy profi sportoló lesz – ausztrál futballt játszott, ami az amerikai foci és a rögbi ötvözete, ahol nem sok védőöltözéket viselnek a játékosok. Édesapja profi bokszoló és bajnok volt. Amellett viszont Oxfordban doktorált, s témájául az egyik legjelentősebb angol egyházi személyiséget választotta: Reginald Pole bíborost. Vagyis, összegezve: kitartó és okos ember.”

Magyar Kurír
(vn)