Az október 3-i szinódusi sajtótájékoztató összefoglalója

Az erőszak megállítására irányuló felhívás nyitotta meg a püspöki szinódus közgyűlésének második ülésszakát. A felmerülő témák között szerepelt a szinódusi munkacsoportok fontossága és a nők egyházban betöltött szerepe is. Mario Grech bíboros megerősítette, hogy a közgyűlés minden tagja részt vesz a pápa békekezdeményezéseiben: a Santa Maria Maggiore-templomban a rózsafüzér imádságban, valamint a böjtre szóló felhívásban.

Béke, megbocsátás, a nők szerepe és a munkacsoportok módszertana: ezek voltak a fő témák az október 3-i sajtótájékoztatón, melyet a nemrég elkezdődött szinódus eddigi munkájáról tartottak. A találkozóra a Szentszék sajtótermében került sor – a Via della Conciliazione felújított helyiségében – a közgyűlés titkárainak, Giacomo Costa jezsuita és Riccardo Battocchio jelenlétében. Jelen voltak továbbá a szinódus küldöttei, Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, a Congregación de las Hermanas de San José mexikói szerzetese és Daniel Ernest Flores, Brownsville (Texas) püspöke; valamint a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és az Assize Information Commission elnöke, Paolo Ruffini.

A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a meghívott 365 főből 356-an voltak jelen a VI. Pál teremben, ahol megválasztották az egyes csoportok szóvivőit. Elkezdődött az Instrumentum laboris (IL) első fejezetének, az Alapoknak a tárgyalása.

Paolo Ruffini ezután felidézte, hogy a „lelkiség és az imádság” nagyon fontos helyet kap a közös munkában, és hogy „a világ helyzete jelen van a szinódus minden tagjának és résztvevőjének elméjében és szívében”, különösen azért, mert vannak köztük olyanok, akik háborús vidékről érkeztek. „Ma délelőtt, a találkozó megnyitóján a békéért imádkoztunk” – emlékezett vissza a prefektus, megismételve a pápa múlt vasárnapi Angelusán mondott szavait: „Mindent meg kell tenni az erőszak megállítása és a béke útjainak megnyitása érdekében.” A pápa által létrehozott tíz munkacsoporttal kapcsolatban hangsúlyozták: a szinódus főtitkárságának koordinálásával a szinódusi folyamaton belül működnek.

Giacomo Costa megismételte azt, amit a pápa többször is mondott, nevezetesen, hogy

a szinódus nem parlamenti gyűlés, hanem a meghallgatás és a közösség megélésének helye.

Hozzátette, hogy ez nem retorikai utalás, hanem megélt tapasztalat. Nem véletlen, hogy a teremben érezhető légkör „nagyon örömteli, benne van a találkozás öröme, a vitába való elmélyülés képessége”. Majd a munkacsoportokra összpontosítva arra buzdított, hogy tekintsünk rájuk a „szinodális élet laboratóriumaiként”, amelyeket ezért minden hívőnek támogatnia kell a 2025 júniusáig hozzájuk eljutó javaslatokkal. „Ezért nincsenek zárt megbízások – jegyezte meg –, hanem inkább nyitott csoportok, alkalmak, ahol megtanulunk együtt dolgozni, mint résztvevő egyház”. A munkacsoportok a szinódus igazi útitársai azzal a feladattal, hogy egy „mini” szinódusi folyamatot hajtsanak végre olyan témákkal kapcsolatban, melyek kapcsolódnak, de nem feltétlenül esnek egybe az Instrumentum laborisszal.

A sajtó kérdésére a jezsuita elmagyarázta az első és a második szinódusi ülések módszereinek különbségét: 2023-ban a cél az volt, hogy meghallgassák a nézőpontok sokféleségét, az „egyház történeteit”, amelyeknek meg kellett jelenniük. 2024-ben a szinódusnak egy másik funkciója is van: az egész Egyházhoz hasonlóan iránymutatást ajánl a Szentatyának az időközben megtett út gyümölcseként, hogy ne egyöntetűsítést, hanem harmóniát teremtsen. A mai módszer – tette hozzá Costa atya – ahelyett, hogy kérdéseket nyitna meg, egy mélyreható „lelki beszélgetés” alapján segít azonosítani néhány elemet, amelyet elemezni kell, mindig szabad tereket hagyva, hogy elkerüljük a bezáródást.

Riccardo Battocchio a megbocsátás fontosságára helyezte a hangsúlyt, ami a pápa által vezetett bűnbánati virrasztáson különös hangsúlyt kapott október 1-jén: „Ez az ünneplés – mondta – egy stílust és annak tudatosítását jelzi, hogy mit jelent Egyháznak lenni, mert a bűnös testvér nem idegen, hanem valaki, akinek a terhét nekem kell hordoznom, hogy megvalósíthassam a megtérés útját, amelyben mindannyian részt veszünk”.

Mi vagyunk az Egyház annyiban, amennyiben elér minket Isten irgalmassága”

– jegyezte meg, majd ezt követően kitért a teológusok közgyűlésen betöltött szerepére. Hangsúlyozta feladatukat, hogy figyelmesen, „teológiai intelligenciával” hallgatják meg, hogy mi lesz hangsúlyos a párbeszéd során. A teremben fontosságukat az is kiemeli, hogy a munkaasztalaik idén 2023-hoz képest központibb helyen helyezkednek el.

Palencia Gómez nővér „nagy szabadságról és nagy lelkesedésről” beszélt, kifejtve, hogyan engedi meg a szinódus a résztvevőinek, hogy együtt haladjanak, figyelembe véve ennek a világnak a valóságát, amely szélsőséges, de amelyet Isten, a Mi Atyánk tekintetével kell szemlélni. Valójában csak így lesz „lehetséges a szinodalitás és a misszió konkrét tapasztalatában való növekedés.” Majd újságírói kérdésre a nők egyházban betöltött szerepével kapcsolatban kiemelte, milyen gyümölcsök vannak már jelen ezen a területen, különböző kontextusokban és kontinenseken. Különösen Latin-Amerikában szerzett tapasztalataiból következtethetett arra, hogy

a nők szerepét, ajándékaikat egyre inkább elismerik a szinodális egyházban”.

Dolores nővér hangsúlyozta annak lehetőségét is, hogy „megnyíljunk az új tapasztalatok és új javaslatok előtt a női szerep felfedezésében.”

Fokozatosan haladunk – ismételte meg az apáca –, de ez egy olyan út, amely folyamatban van, mind a laikusok, mind a megszentelt életet élő nők számára. Az is rajtunk múlik – fejezte be –, hogy megszabaduljunk a „klerikalizmus” stílusától.

A sajtó kérdései a női diakonátust is érintették. Ezzel kapcsolatban a konferencia előadói felidézték, mit mondott előző nap a teremben Victor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa. Elhangzott, hogy még nem érett meg az idő e gyakorlatra, és jó, hogy a témát elmélyülten, egy közösen átélt egyházi mérlegelésben járják körül.

Ezután Daniel Ernest Flores kapott szót, aki elmondta, hogy a 2023-as első szinódusi ülés óta sok minden beérett, mert „az Egyház élete haladt előre, így nem vagyunk ugyanazon a ponton, mint tavaly.

Akárcsak a fák, éjjel növünk, vagyis a növekedés csak később látszik.”

Beszédében a csend fontosságára is kitért. Ezt a témát Maria Ignazia Angelini anya az október 1-jén tartott meditációjában elemezte: a csend nem üres dolog, hanem olyasféle teljesség, amelyből az Ige kirajzolódik: „Ez a szinodális stílus alapvető része, mert lehetővé teszi számunkra a világ lelki megértését” – magyarázta a texasi püspök.

Elmélkedésében központi szerepet játszott a helyi nézőpontok megértése is, amelyek, mint mondta, nem „az igazság ellenségei”, hanem lehetővé teszik az Egyház számára azt a fegyelmezett és türelmes meghallgatást, amely segítségével átfogó képet kapjunk Krisztus arcáról. Hozzátette, a szinódus feladata, hogy „olyan koherens hangot találjon, amely kifejezi az Egyház hangját, mai életét, tapasztalatait, ami alapvető a szinódusi munkában, és ami sokkal többet ér, mint az én – zárta szavait a prelátus: a szinódus ezt a „mi”-t keresi, amelyhez mindannyian tartozunk.”

Fordította: Kalmár Petra

Forrás: Duna-parti Iskola

Fotó: Pásztor Péter/Jézus Társasága

Magyar Kurír