Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök egyházlátogatása 1845-1846-ban – Érsekségi ékességek (134.)

Meszlényi Antal Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök (1842–1849) egyházlátogatása 1845–1846-ban című, a Veszprémi Főegyházmegye újkori történetét feldolgozó monográfiák közé tartozó műve 1941-ben jelent meg, A Veszprémi Egyházmegye múltjából sorozat 7. részeként. A szerző római katolikus pap és bölcsészdoktor; történészként főként a magyar állam és az egyház viszonyával foglalkozott.

Gróf Zichy Domonkos 1808-ban Bécsben született főnemesi családban. Tanulmányai után 1831-ben szentelték pappá, veszprémi püspöki megbízatását 1842-ben vehette át.

A Trienti Zsinat előírta, hogy a püspökök kétévente látogassák meg egyházmegyéjüket; az egyházi terminológia ezt canonica visitatiónak nevezi. Az egyházlátogatások dokumentálása nemcsak a püspöki munka szempontjából volt fontos, hanem primer történeti forrásként betekintést nyújt a régió 19. századi gazdasági és társadalmi viszonyaiba.

A legtöbb veszprémi főpásztor ezt nem tudta megvalósítani, egyedül Padányi Biró Mártonnak sikerült egy évszázaddal korábban végiglátogatnia plébániáit.

Zichy Domonkos püspök a veszprémi egyházmegye 18 esperesi kerülete közül 1845-ben végiglátogatta a cseszneki és a bakonyszombathelyi; 1846-ban a veszprémi, a palotai és a balatonfüredi kerületek plébániáit.

A könyv részletesen ismerteti, hogy az egyházlátogatás során a plébánosoknak – az állapotfelmérés hitelességének érdekében – milyen kérdésekre kellett pontos válaszokat adniuk. Ezek a következők voltak: a templom és egyéb egyházi tulajdonok vagyoni helyzete; a kegyúrral való kapcsolat; a lelkipásztori javadalom; a templom történeti múltja és jelenlegi állapota; a plébánia és a lelkész könyvállománya; az iskola; az iskolamester javadalmazása; az egyházatya fizetése; a szent helyekről, keresztekről, szobrokról, temetőkről; a plébánia szolgálatában álló egyének személyi adatai; a kegyes alapítványok; a nép valláserkölcsi élete.

Természetesen ezek csak a fő témakörök voltak; mindegyikhez tartoztak még alpontok is. A plébánosoknak a válaszokat írásban, három példányban kellett elkészíteniük.

A kapott válaszokat Zichy Domonkos püspök alaposan kiértékelte; egyes helyeken a kánoni látogatások következményeként változtatásokat is végrehajtott.

Meszlényi Antal kötete szakszerűen, nyolc témakör csoportosítva elemzi a visitatiókból megismerhető adatokat és információkat.

Zichy Domonkos ambiciózus főpap volt, tele tervekkel. Mivel kinevezésekor nagyon fiatal volt, úgy érezte, hogy lehetősége van a tapasztalt hibák rendszerszintű korrigálására, azonban közbeszólt a politika. Egy sajnálatos esemény – Görgei Artúr a főpásztor öccsét, Ödönt a Jellasics-féle betörés kapcsán kémkedés és összeesküvés vádjával 1848. szeptember 30-án kivégeztette – kettétörte karrierjét. Ezután folyamatos támadásoknak volt kitéve: császárhűséggel vádolták, tüntettek ellene, és a lemondását követelték. Emiatt végül Ausztriába menekült, majd 1849-ben lemondott püspöki rangjáról. Ezután papi tevékenységet nem végzett, 1879-ben bekövetkezett haláláig főként jótékonykodással foglalkozott.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír