Ha a családról szólunk, az emberiség sorsáról beszélünk – Vincenzo Paglia érsek a család évéről

A család évét, melyet Ferenc pápa december utolsó vasárnapján, az Úrangyala elimádkozásakor hirdetett meg a világegyházban, az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás közzétételének ötödik évfordulója és a Szent Család által megtestesített szeretet ihlette. A szentév 2022. június 26-án zárul majd, a Családok X. Világtalálkozóján.

Világszerte számos lelkipásztori kezdeményezés várható ebben az időszakban. A Világiak, Család és Élet Kongregációja képzési eszközöket biztosít az egyházmegyéknek, a plébániáknak, az egyetemeknek, az egyházi közösségeknek és a családszervezeteknek. Nemzetközi akadémiai szimpóziumokat szerveznek, és már működik a szentév többnyelvű honlapja. A kongregáció tájékoztatófüzetet adott ki, melyben számos célkitűzést fogalmaz meg: a családok váljanak a családpasztoráció főszereplőivé, a fiatalokban tudatosítani kell, hogy fontos elsajátítani a szeretet és az önátadás igazságát.

A világ minden katolikus közösségének bevonását szorgalmazzák a globális járvány végén, mely a felszínre hozta a család intézményének pótolhatatlan szerepét, legyen az a befogadás, az ápolás vagy a vigasz nyújtása az embereknek. Vincenzo Paglia érsek ezzel kapcsolatban nyilatkozott a Vatican Newsnak. Mint mondta, a pápa által meghirdetett család éve egybecseng a reménnyel, hogy a vakcina megérkezésével véget ér a pandémia. A járvány idején ugyanis a család – minden korlát ellenére – a legerősebb valóságnak bizonyult: képes volt ebben a drámai helyzetben vigaszt és támogatást nyújtani sokaknak.

Ebben az értelemben meg kell tanulnunk a leckét: a pandémia megmutatta, hogy egyedül senki nem menekülhet meg, szükségünk van egymásra, kezdve a családdal.

Ez a tapasztalat a maga drámai mivoltában nagy tanulság, ami segít, hogy jobban megértsük a család értékét az Egyház és a társadalom számára egyaránt – fejtette ki a II. János Pál Házasság- és Családtudományi Pápai Intézet nagykancellárja.

A szentév Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításából indul ki. Paglia érsek szerint idén az a feladatunk, hogy elmélyítsük az apostoli buzdítás témáit. A II. János Pálról nevezett intézet felmérést tervez készíteni arról, hogy az egyes helyi egyházak mit valósítottak meg a pápai dokumentum nyomán. Az eltelt öt évben számos kezdeményezést láttunk a világegyházban arra, hogy a család a keresztény élet helyeként új értelmet nyerjen.

Nem elég azonban az eddig megtett dolgokkal foglalkozni. Elengedhetetlen új és jóval erősebb lendületet adni az egész családpasztorációnak, főszerepbe állítani a család intézményét.

Amikor az Egyház a családról beszél, akkor önmagáról szól.

Ferenc pápa több ízben kiemelte a názáreti Szent Család evangéliumi példáját, mely a világ családjai számára követendő értéket jelent. Isten Fiának is szüksége volt a család melegére, és ez a családmodell meghatározó a mai napig a keresztények számára. Az Amoris laetitia kezdetű dokumentumban a pápa hangsúlyozza, hogy milyen családeszményt akart Isten a teremtés kezdetén. A központi téma a férfi és a nő közötti szövetség. Férfi és nő együtt – a családban, a társadalomban és az Egyházban – arra hivatott, hogy a teremtett világ őrzője legyen, és felelősséget vállaljon a nemzedékekért. Ez a távlat mind teológiai, mind lelkipásztori szinten nagyobb elmélyítésre szorul, vagyis szükség van a „család teológiájára” – állapította meg Paglia érsek.

A II. János Pál Intézet megnyitotta ezt a teológiai távlatot, melyhez ki kell dolgozni az összetett családi kötelékekről szóló részleteket: az apaság, az anyaság, a testvéri és szociális kapcsolatok, a kölcsönös felelősség témakörét. Olyan teológiai irány ez, melyhez a humántudományokra és az erkölcstanra is szükség van. A család a nevelés elsődleges központja, a hit átadásának kiemelt helye; az együttélés, a találkozás és a pozitív ösztönzés iskolája. Minden társadalom motorja, mely a közjóra irányul. Az Egyház a család elméleti és gyakorlati támogatásával rendkívül értékes szolgálatot tesz a társadalomnak is – folytatta Vincenzo Paglia. Hozzátette: a kortárs kultúra bizonytalan ebben a tekintetben.

A család intézményének meggyengülése összefügg a társadalom gyengülésével. Egy „családtalanított” társadalomban a „mi” fogalma felmorzsolódik, pedig ez minden társadalom alapja.

Nem véletlenül beszélünk ma a „mi összeomlásáról”, ami éppen a családban kezdődik, majd kiterjed a nemzetre és végül a nemzetek családjára. Ma az apák eltűnéséről hallunk, a kötelékek meglazulásáról, ami kapcsolódik a család mint kapcsolati struktúra kulturális lebomlásához. Ez a szentév tehát fontos ösztönző erő hívőknek és nem hívőknek arra, hogy újra felfedezzük a családot mint a társadalom egyedülálló és rendkívüli erőforrását.

Ferenc pápa gyakran felemeli szavát az ideológiai gyarmatosítás ellen, ami a családot sújtja. A márciusban kezdődő szentév vajon segíthet megerősíteni kulturális szinten a család szerepét és jelentőségét? A II. János Pál Házasság- és Családtudományi Pápai Intézet nagykancellárja szerint a Szentatya ezért hangsúlyozza a kötelékek meggyengülését, ami a „mi” fogalmának meggyengüléséhez vezet. Nem véletlen, hogy a pápa az egyetemes kapcsolat megjelölésére a fratello, testvér szót használja, ami tipikusan a családi kötelékek része. A Fratelli tutti kezdetű enciklikát nem érthetjük meg a család dimenziójának mélyreható áttekintése nélkül. Ebben az értelemben a családról szólni azt jelenti, hogy magának az emberiségnek a sorsáról beszélünk. A világi szóhasználatban is a népek családjáról beszélünk.

A család éve minden helyi egyházat bevon a kezdeményezésekbe, és nemcsak az Amoris laetitia egyes fejezeteinek kifejtésére szolgál, hanem az egész buzdítás elmélyítésére. Sajnos eddig a dokumentum nyolcadik fejezete kapott csak igazán nagy figyelmet, ami az elváltak és újraházasodottak áldozására vonatkozik, de ez csak az egyik aspektusa a problémáknak. Most arról kell elgondolkodnunk, hogy miért alacsony a fiatalok házasodási kedve, miért zárkóznak be önmagukba a családok,

miért tapasztalható terméketlenség, nemcsak a gyermeknemzésben, hanem a remény, a kultúra és a nagylelkűség teremtésében is...

Aztán ott van a nemzedékek közötti párbeszéd nehézsége, az idősek témája. Mindezekre a kérdésekre választ kell adni a Világiak, Család és Élet Kongregációja útmutatása alapján, amit aztán minden helyi egyháznak ki kell dolgoznia a jóakaratú férfiak és nők együttműködésével – zárta a Vatican Newsnak adott interjúját Vincenzo Paglia érsek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Laityfamilylife.va

Magyar Kurír