Hetvenöt éve internálták a ciszterci szerzeteseket is

Június 17-ről 18-ra virradóra pedig a székesfehérvári rendtagokat és a budapesti Bernardinum tagjait telepítették ki. Az ő „célállomásaik” Előszállás és Pásztó voltak.

A száraz adatokon túl azonban érdemes belegondolnunk, hogy a rendtársak több száz sorstársukhoz hasonlóan egy bőröndnyi holmival voltak kénytelenek nekivágni az ismeretlennek, hiszen még azt sem tudhatták, hogy a hazájukban maradnak, vagy netalán Szibériába deportálják őket. Emellett természetesen ki voltak téve a titkosrendőrség durvaságának is, ahogy azt az alábbi székesfehérvári eset is jól illusztrálja: „Lakatos Dénes bácsi, teljesen vak, öreg – általános ideggyulladásban és prosztatarákban szenvedő – rendtársunk a szobájában feküdt. S elhangzik a legembertelenebb vezényszó: »Dobjátok fel az autóra, útközben majd megdöglik!«”

Az Előszállásra internált rendtagok (1950)

Kényszertartózkodási helyeiken korábbi életükhöz képest merőben új viszonyokkal kellett szembenézniük. Istenbe vetett hitüknek és derűjüknek ez sem szabott határt, amiről a fennmaradt beszámolók is tanúskodnak.

1950 szeptemberében aztán a teljes számkivetettség lett a rendtagok sorsa, hiszen a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásával a cisztercieket is ellehetetlenítették.

Szöveg: Halász Nivárd testvér

Forrás és fotó: Zirci Ciszterci Apátság

Magyar Kurír