A megemlékezés szónokai Mindszenty József bíboros rendíthetetlen hitét és bátorságát, valamint a szabadság, a nemzeti függetlenség és az emberi méltóság időtálló értékeit méltatták.
Az emlékséta résztvevői a Kossuth térről az Egyesült Államok budapesti nagykövetségéig vonultak, szimbolikusan felidézve azt az utat, amelynek végén Mindszenty József bíboros 1956. november 4-én menedéket talált az amerikai diplomáciai képviseleten.
A nagykövetség épületén elhelyezett emléktáblánál tartott megemlékezésen Caroline Savage ügyvivő, az Egyesült Államok magyarországi képviseletének vezetője; Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke, valamint Kovács Gergely, a Magyar Mindszenty Alapítvány képviselője, Mindszenty József bíboros boldoggáavatási ügyének viceposztulátora mondott beszédet.
Az amerikai nagykövetség által szervezett megemlékezésen jelen voltak a diplomáciai testület, a magyar közélet, egyházi élet és felsőoktatás képviselői is.
Elsőként Caroline Savage ügyvivő mondott beszédet, aki a megjelentek köszöntése után felidézte: az 1956. november 4-én hajnalban megindult szovjet inváziót követően Mindszenty József bíboros – ahelyett, hogy elhagyta volna az országot – az amerikai nagykövetségen talált menedéket, ahol a következő tizenöt évet töltötte.
Az ügyvivő személyes hangon arról is beszélt, hogy a bíboros egykori szobája ma az ő irodájaként szolgál. Elmondta: asztalával szemben Mindszenty portréja függ, és gyakran gondol arra, hogy a bíboros ebből a kis helyiségből imádkozott hazájáért, írta visszaemlékezéseit, és arra a napra várt, amikor Magyarország ismét szabad lesz.
Caroline Savage hangsúlyozta:
Mindszenty ugyan nem érhette meg a kommunista rendszer bukását és Magyarország szabadságának helyreállítását, hite azonban mindvégig rendíthetetlen maradt.
Az ügyvivő kiemelte, hogy Mindszenty József története nemcsak Magyarországhoz, hanem az Egyesült Államokhoz is kötődik. Mint fogalmazott:
A bíboros a magyarok számára annak a népnek a jelképe, amely nem fogadta el a zsarnokságot, az amerikaiakat pedig arra emlékezteti, hogy felelősségük kiállni azokért, akik hitüket és szabadságukat védelmezik az elnyomással szemben.”
Hozzátette: az Egyesült Államok továbbra is kiáll azok mellett, akiket vallásellenes rezsimek üldöznek és akik a szabadság és a szuverenitás védelmében lépnek fel.
Caroline Savage beszédét azzal zárta, hogy a koszorúzással Mindszenty bíboros bátorsága és azok az értékek előtt tisztelegnek, amelyeket egész életében képviselt: az áldozatvállalás, a szabadság, a hit és az emberi méltóság. Ezek az értékek ma is inspirációt jelenthetnek magyarok és amerikaiak számára egyaránt.
Ezt követően Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Megköszönte az amerikai nagykövetségnek, hogy életben tartja Mindszenty bíboros emlékét, valamint hogy kezdeményezte és megszervezte a mai megemlékezést.
Hangsúlyozta: ezekben a napokban az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk, és ehhez kapcsolódott a bíboros emléke előtt tisztelgő séta is.
Kovács Gergely viceposztulátor beszédében Mindszenty József emigrációban történt beszélgetését idézte fel. Amikor egyszer a bíborost nehéz sorsáról kérdezték, az átélt szenvedések részletezése helyett ezt válaszolta: „Nem lehettem ott XII. Piusz pápa temetésén, nem lehettem ott püspököm, Mikes János temetésén, és nem lehettem ott édesanyám temetésén.” Ezek az egyszerű, emberi szavak azonnal megragadják az embert kívülről és belülről egyaránt gúzsba kötő diktatúra lényegét.
Felidézte, hogy Mindszenty József 1956 egyik meghatározó élményeként élte meg, hogy a magyar nép kiszabadította jogtalan fogságából, amelyben az ország legismertebb politikai foglyaként raboskodott. Szabadulása után villamosokra írták rá, hogy „Mindszenty visszatért”.
Kovács Gergely arról is beszélt, hogy a bíborost a Nagy Imre vezette kormány rehabilitálta. Ennek kapcsán idézte Mindszenty József első, szabadulása után elhangzott rádióbeszédét is: „Igen gyakori mostanában annak a hangsúlyozása, hogy a nyilatkozó a múlttal szakítva őszintén beszél. Én ezt így nem mondhatom. Nem kell szakítanom múltammal. Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam bebörtönöztetésem előtt, bár a fogság megviselt. Azt sem mondhatom, hogy most már őszintén beszélek, mert én mindig őszintén beszéltem. Vagyis kertelés nélkül azt, amit igaznak és helyesnek tartok.”

A viceposztulátor emlékeztetett arra is, hogy Mindszenty József a parlamenti rádióstúdióban november 3-án mondta el 1956 egyik legjelentősebb beszédét, amelyre Tildy Zoltán akkori államminiszter így reagált: „Eminenciás uram, ezeknek a nehéz napoknak ez volt a legnagyobb órája.”
Másnap, a szovjet támadás megindulásakor a bíboros az amerikai nagykövetségen talált menedéket, ahol tizenöt éven át tartó belső száműzetése vette kezdetét. A harmadik emeleti nagyköveti irodában élt, hazája számára segítséget kérő leveleket írt, esténként a belső udvaron sétált, vasárnaponként pedig a követség munkatársainak mutatott be szentmisét. Mindenekelőtt imádkozott, mert úgy érezte, ennél többet nem tehet hazájáért – emelte ki Kovács Gergely.
Mindszenty József 1956-ban azonban nemcsak a diktatúra lényegét, hanem a nemzeti függetlenség, a szabadság és az októberben megélt nemzeti egység maradandó jelentőségét is felismerte.
„És amit egyszer átélünk, az valósággá válik, és elvehetetlenül a miénk marad. Sem tőle, sem az ő szeretett hazájától ezeket az értékeket már nem lehetett elvenni, akkor sem, amikor tovább kellett küzdeni azért, hogy minél többet megőrizhessünk vagy újra megvalósíthassunk belőlük. Ezeket az egyetemes értékeket üzeni nekünk az 1956-os forradalom magyar szabadsághőse, Mindszenty József bíboros időtálló, történelmi példája és emléke” – zárta beszédét Kovács Gergely viceposztulátor, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője.
A beszédeket követően Caroline Savage ügyvivő, Forsthoffer Ágnes házelnök és Kovács Gergely megkoszorúzta a nagykövetség falán lévő Mindszenty-emléktáblát.
A megemlékezés rövid állófogadással zárult.
Fotó: Merényi Zita
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria





















