Hogyan válhatunk a béke követévé? – Gérald Lacroix bíboros katekézise a NEK keddi napján

Barátai vidám embernek ismerik Gérald Lacroix bíborost, aki egyébként önmagáról is így nyilatkozik: „Vidám ember vagyok, ez isteni ajándék… onnan jön, hogy szeretjük Istent.”

Már fiatalon érezte, hogy szeretne segíteni a szegényeken. Tanulmányai során megismerkedett egy misszionáriussal, aki akkor már évek óta Kolumbiában működött, és csatlakozott hozzá. Kilenc éven át szolgálta az embereket egy katonai gerillaszervezet által ellenőrzött háborús övezetben. Ott szólította meg az Úr. 1988 óta szolgál papként. 2011 óta a Québeci Főegyházmegye főpásztora, Kanada prímása.

A bíboros katekézise elején közös meditációra hívta a jelenlévőket, hogy az Eucharisztiát szemlélve „elmélyítsük a hitünket, és megízleljük Isten kegyelmét”.

Az alapkérdés így hangzik: Ki az Eucharisztia? Válaszként a bíboros azt javasolta, hogy a „meditáció középpontjába helyezzük magát Krisztust, aki tanít minket, aki a békénk forrása!” Mivel ő a középpont, rögtön a testvériségre kell gondolnunk – folytatta az előadó, – ahogy arról Szent Pál is ír a galatáknak szóló levelében: „nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok” (Gal 3,28).

Ez az egység a kegyelemből ered, az Eucharisztia tiszta, ingyenes, szabad, szomjúságot csillapító, mélyből előtörő forrásából, Isten szívéből, szeretetéből.

Ez a forrás pedig kimeríthetetlen, végtelen, örökkévaló, ingyenes; bátran járulhat hozzá mindenki, aki a békére szomjazik – mondta a bíboros. – Az Eucharisztia a béke szentsége, forrása és iskolája, tanította XVI. Benedek pápa. Elsimítja az ellentéteket, felébreszti a szeretetet, megerősít abban, hogy a béke követeivé válhassunk. Az Eucharisztia nem látványosság, hanem a szeretet megélésére hívó felszólítás, arra hív, hogy nagylelkűen osztogassuk a világnak a „drága békét”.

Minden szentmise kezdetén a pap így köszönti a híveket: „Békesség nektek!” Ezek a feltámadott Jézus szavai, aki az apostoloknak megjelent. A tanítványok zárt ajtók mögött, félelemmel telve gyűltek össze, amikor a Mester belép közéjük, és gyengéden, végtelenül kedvesen békét ajánl nekik. Jézus a megdicsőült testében jelenik meg, Tamás apostolnak megmutatja sebeit, aki a hús-vér testet megérintve hitvallást tesz. Íme az Eucharisztia: Krisztus élő testét vesszük magunkhoz.

A történtek után az apostolok félelme örvendező bizonyságtétellé változik, hitük már megingathatatlan, Jézus gyógyulást és békét hozott a szívükbe. Ha rátekintünk Jézus életére, láthatjuk, hogy ő ismerte minden egyes ember legbelső vágyát, szükségleteit; táplálta, gyógyította, megvigasztalta azt, akivel találkozott. Ezek a hűség, a ragaszkodás gesztusai az ő részéről, mindaz, ami az embereknek fontos – hangsúlyozta a bíboros. Mint mondta: a negyedik eucharisztikus imádság fejezi ki legteljesebben ezt a gyengéd odaadottságot.

Gérald Lacroix elmélkedésében eloszlatta azokat a kételyeket is, amelyek afelé terelik az embert, hogy az áhított békét utópiának tekintse. Igaz, a világ jelenleg is forrong, tele van igazságtalansággal, háborúkkal, korrupcióval, menekültválsággal, ugyanakkor sokan fáradoznak a békéért, a kiengesztelődésért, ami az emberek szívének mélyében gyökerezik. „Gondoljunk csak az emberi jogok védőire, például Martin Luther Kingre, aki a faji megkülönböztetés botránya ellen emelte fel a szavát; vagy VI. Pál pápára, aki az ENSZ-ben ezt mondta: az emberiség feladata, hogy véget vessen a háborúknak, máskülönben a háborúk pusztítják el az emberiséget. „Soha többé háborút! Soha többé háborút!”

A bíboros hozzátette, a béke nem a konfliktusok hiányát jelenti, hanem aktív folyamat, a családok, a közösségek közti békét segíti elő. Jézus maga mondta: veletek maradok a világ végezetéig. Ezért nem utópia a béke, ez az alapja a kiengesztelődésnek, amely az Eucharisztiából forrásozik.

Isten az ő békéjét adja az Egyháznak, és minden keresztényt arra hív, hogy az igazságosság tettei, a jó cselekedetek által továbbadják ezt a békét. Tehát

ne csak imádkozzunk a békéért, hanem vegyünk aktívan részt a béke közvetítésében, erre indít az Eucharisztia

– hangsúlyozta katekézisében a bíboros.

Ezt az aktivitást a szentmisében való hívő részvétel gesztusaival is példázta: a kezek liturgia folyamatában való szerepéről szólt – a kézről, a kezünkről, amellyel keresztet vetünk, amellyel mellünket verve megvalljuk bűnösségünket, Isten felé emelve imádkozunk, megnyitva életünket előtte, az ő nagy terve előtt. Kézfogás által megosztjuk egymással Krisztus békéjét, megnyílunk a másik ember felé, ami keresztény életünk sarkalatos pontja: elengedhetetlen, elkerülhetetlen, sokszor súlyos kihívás.

„Ne feledjük, a körülöttünk élők Isten családjához tartoznak, s az eucharisztia ünneplése egységet, mélyebb közösséget hoz létre velük” – hangsúlyozta az előadó. – A kéz szerepe az áldozásnál egyértelmű, ugyanakkor valamiképpen a kezünkbe kapjuk a mise végén az áldást is, hogy általa a béke eszközei lehessünk a világ számára.

Gérald Lacroix elmélkedésében felelevenítette misszionáriusi éveit, amikor Kolumbiában szolgált, gyötrelmes időszakokat élve át az Andokban, ahol 85 kis falu tartozott hozzá, és ahol szinte mindennaposak voltak a gyilkosságok. A reménytelenség kísértését csak a Jézussal való személyes kapcsolata, a napi szentmise bemutatása, az Eucharisztia vétele által tudta legyőzni.

„Tudom, hogy igaz: minden forrásom belőled fakad!” – utalt a NEK mottójára. Ezt a hitvallását megerősítendő arra buzdította a jelenlévőket, hogy amikor azzal találkoznak, hogy valaki azt mondja, Isten elhallgatott, vak, süket, sőt halott, nincs jelen, ódivatú és még meg sem tartja az ígéreteit, akkor így válaszoljanak:

felajánlom az érzékszerveimet, a hűségemet, a hitemet, lerombolom az előítéleteimet, kitárom a szívemet a szegények felé, s így tanúskodom az Úr életteli jelenlétéről.

Az utóbbival kapcsolatban Ferenc pápát idézte a bíboros: „Ez a Lélek belső kegyelmének legtökéletesebb megnyilvánulása”; „menjetek, adjátok táplálékul magatokat az embereknek!”

Gérald Lacroix bíboros katekézise végén egyedül, majd a jelenlévőkkel együtt is elénekelte a 2008. évi québeci Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnuszát.

Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír