Holczinger Ferenc SJ, a miskolci „Jezsu” igazgatója: A jó iskola kapuja bejárat minden irányba

– Hogyan tekintenek ma Magyaror­szágon az ignáci pedagógiára, egy­fajta egyházi iskolai nevelési szem­léletmódként, konkrét elméleti és szakmódszertani keretrendszerként vagy alternatív pedagógiaként?

– Az ignáci pedagógiának az a leg­fontosabb sajátossága, hogy egy lel­kiségi tradícióból, Szent Ignác lelkigyakorlatos hagyományá­ból merít. Használ reformpedagógiai módszereket is, de nem azért, hogy alternatív legyen, hanem mert adaptív, a kor igényeit, szükségleteit figyelemmel kísérő nevelési szemlé­letet követ. A jezsuita iskola több évtizedes pe­dagógai reflexió eredménye, amely 1599-re, a Ratio Studiorum (a jezsuita iskolai életre vonatkozó szabálykönyv – a szerk.) közreadása idejére kifor­rott, letisztult szervezettel, tantervvel és módszertannal rendelkezett. A ta­nulókat fejlettségük és teljesítményük alapján rendezték osztályokba, évfolyamokba. A jezsuita pedagó­gusok átlátható mérési és értékelési rendszert követtek, külön fi­gyelmet szenteltek az iskolában a diá­kok egyéniségének, miközben érzékenyek voltak a szociális tanulás erejére is. Híres volt az iskoladráma pedagógiai alkalmazása, valamint a rekreá­ció; kötelező volt a fizikai mozgás és a játékra szánt idő. Számos országban máig érezhető hatást gyakorolt a jezsuiták pedagó­giája és iskolakultúrája. Másokkal együtt alapot teremtettek a modern iskolarendszer, a minőségi oktatás számára. Magyarországon Mária Te­rézia idején a császári és ki­rályi oktatási törvények és tantervek kidolgozásában is részt vettek jezsuita szakemberek. A társaság feloszlatá­sát követően hazánk területén az egy­házi és világi elöljárók igényt tartot­tak elismert jezsuita pedagógus atyák munkájára, így más minőségben, de megmaradtak a születendő közokta­tás szolgálatában. (...)

– A jezsuiták mindenkori jelenlé­tén túl a miskolci gimnázium mitől jezsuita?

– Alapvetően attól, hogy az éves munkatervünket jelentős mérték­ben lelkiségi programok köré szer­vezzük. Megvan a lelkigyakorlatos naptárunk, a nagy ünnepek köré épü­lő alkalmak rendszere, és ezek prioritást élveznek. Minden ta­nítási nap hasonlóképpen strukturált: meg kell hogy legyen a reggeli indító ima, délben az exámen (...)

– Hogyan lesz egy pályakezdőből vagy frissen átiga­zolt tanerőből ignáci lelkiségű, de legalábbis szellemiségű pedagógus?

– Minden új kollégának általában kétéves kísérést biztosítunk. Az egész folyamat egy úgynevezett indukciós időszakkal kezdődik, amikor beve­zetjük az illetőt a rendtörténetbe, az iskola történetébe, a pedagógiai ha­gyományunkba; megismeri az aktu­ális nevelési alapdokumentumokat, az intézmény pedagógiai kultúrá­ját, működését a gyakorlatban: mik a prioritásaink, mit várunk el, hová tesszük a hangsúlyokat a taní­tás során. (...) min­denki részt vesz havonta egy lelkiségi időnek nevezett alkalmon, ami rész­ben továbbképzés, részben gyakorlati imaidő.

– Sok iskolában a szülők által „kö­telezően önkéntes” alapon befize­tendő alapítványi díjakból fedezik a külön programokat. (...) Ignác annak idején megengedte, hogy a gazda­gabb szülők tandíjat fizessenek.

– A jezsuiták évszádokon át a köz­jó szolgálatába vetett hittel hatéko­nyan keresték fel azokat, akik anyagi forrásokkal rendelkeztek, és meg­győzték őket, hogy a gazdagság felelősségvállalásra is kötelez a jövő, illetve a társadalom fejlődése érde­kében. Az angolszász kultúrkörben ma is természetes a felelősségvállalásnak az a formája, amelyet a korábbi századokban a je­zsuiták világszinten kultiváltak. (...) hazánk­ban a jezsuita iskola működési felté­telei teljesen megváltoztak. Iskoláink a közoktatási rendszer részeként ál­lami támogatással, közpénzből mű­ködnek, ennek megfelelően kötött, de sok tekintetben korszerű tan­tervet követünk. Különlegességünk, hogy jelentős sza­badsággal rendelkezünk keresztény elvek szerinti nevelési programok tervezése és kivitelezése tekinteté­ben. A nevelési programok viszont költségesek, és a szolgáltatási kategóriába kerülnek. Szerencsés esetben pályázatok segítik a nevelői munkán­kat. A Jezsuita Nevelésért Alapítvány a másik forrásunk (...) a társadalom jólléte nagyban függ attól, hogy milyen közösségi környezetben fejlődnek a gyermekek, a tizenévesek.

A jó iskolához többre van szükség, mint a minőségi tantermi munká­ra: kellenek azok a helyzetek, ahol lehetőséget teremtünk az értékala­pú szociális tanulás számára, helyet adunk a tanulmányozott, kutatott vi­lág valós tapasztalati megismerésé­re, ahol jelentőséget kap az érzelmi és spirituális intelligencia fejlődése – a jó iskola kapuja bejárat minden irányba.

(...) a szülőket is bátorítanunk kell, hogy lehetősé­gükhöz mérten támogassák nevelői munkánkat, amelyet partnerekként végzünk. A szülők számára viszont nincs hozzájárulási kötelezettség, „kötelezően önkéntes” alapon sem (...) Az anyagi nehézségek, illetve az elkötelezettségünk a keresztény isko­la értékei mellett megváltoztathatják az iskola, a pedagógusok és a szülők együttműködését. Sok szülő kész szakértelemmel, felelősségvállalással, szabadidővel, társadalmi tőke mozgósításával szolgálatot vállani, és ez kölcsönösen gazdagító kapcsolatot eredményez...

– ...az idén harmincéves iskola következő három évtize­dét mi fogja meghatározni?

– Négy különlegesen fontos terü­letet emelnék ki, amelyet kitüntetett figyelemmel érdemes tovább erősíte­nünk. Az első az imént emlí­tett keresztény ifjúsági vezetőképző rendszerünk és az iskolalelkészség. (...) arra is jó volna törekednünk, hogy minél több példakép­ként szolgáló tanáregyéniség tudjon kiemelkedni a munkatársaink sorá­ból, nemcsak a hagyomá­nyosan alapos és elmélyült kollégákat vonzó humán területen, hanem a természettudományok terén is. A har­madik annak a növekvő fontossága, hogy megtanítsuk a diákjainkat a mélység, az elmélyülés, a reflektív gondolkodás értékeire – és ez egyre több időt és energiát fog igényelni. Ehhez kapcsolódik, hogy az iskolánkban legyen minden feltétel adott, hogy a gyerekek mentális egészségét támogatni tudjuk. Szétesett környezetben élünk, a csa­ládok helyzete megváltozott, sem a hagyományos fogódzókat, sem a kontrollt, sem a támogatást nem iga­zán tudják már biztosítani. Nekünk kell szakemberekkel együttműködve olyan feltételeket kialakítanunk, ami a diákok lelki egészségét szolgálja.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás: Jezsuita Kiadó

Fotó: Pásztor Péter

Magyar Kurír