Il Santo – a padovai Szent Antal-bazilika

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ahogyan a legendákból ismeretes, Szent Erzsébetet nemcsak a szegények iránti irgalmas szeretete kapcsolta a ferences lelkiséghez, hanem ő maga is, férje halála után ferences harmadrendiként segítette a betegeket. Lelkiatyja Marburgi Konrád, szintén Szent Ferenc rendjének tagja volt, aki Szent Erzsébet lelki tökéletességének kibontakozását segítette. Erzsébet így mindenről lemondott, ami a világhoz fűzte, özvegyi javaiból ispotályt alapított Marburgban. 1231-ben, november 16-án, Szent Antallal azonos évben halt meg.

A jelenlegi Szent Antal-bazilika három átépítés során nyerte el mai formáját az 1238 és 1310 közötti időszakban. Szent Antal idejében a mai bazilika helyén csak a Santa Maria Mater Domini-kápolna állt, amely később beépült a templomba: ez a mai Fekete Madonna-kápolnával egyezik meg. A kis kápolna közelében épült 1229-ben a rendház, amelyet valószínűleg maga Szent Antal alapított. 

Szent Antal 1231-ben, Padova városának északi részén, Arcellában halt meg egy klarissza monostor közelében. Testét, végakarata szerint a Santa Maria Mater Domini-kápolnában temették el. Az egyhajós, rövid kereszthajóval rendelkező ferences bazilikát 1238-ban kezdték el építeni, amelyhez az évek során két oldalhajót illesztettek. A bazilika folyamatos át- és hozzáépítések által nyerte el mai formáját.

A bazilika főhajója gótikus stílusban épült, ugyanakkor az architektúrában két különböző részt lehet megfigyelni. A főhajó és a kereszthajó mögötti apszis nemcsak abban térnek el egymástól, hogy az apszist freskók díszítik, hanem abban is, hogy a gótikának kétféle stílusjegye különíthető el. A főhajóban számos halotti emlékmű kapott helyet, ugyanakkor a templom egyedülállóságát mutatja az a gazdag dekoráció is, amellyel az oszlopokat díszítették. A festmények és freskók nagy része a 15. és a 17. század között készült. 

A főhajóban látható Pietro Annigoni 1985-ben készített freskója, amely a diófáról prédikáló Szent Antalt ábrázolja. Az esemény Szent Antal életrajza szerint Camposanpieróban történt, ahová Antal közvetlenül halála előtt vonult el egy rövid időre, hogy megpihenjen és imádkozzon (feltehetően 1230. május második felétől június 13-ig).

A bal kézre eső oldalhajó első oszlopán látható az Oszlopos Szűz Mária (Madonna del Pilastro) freskója, amelyet Stefano da Ferrara alkotott a 14. század közepén. A képen látható angyalok és apostolok későbbi kiegészítésként jelentek meg az ábrázoláson, ahogyan a Szűz Mária és Jézus fejét díszítő briliánsdiadém is a 17. századból való. 

A bal oldalon található első oltár felett látható továbbá Szent Maximilián Kolbe oltárképe, amelyet szintén Pietro Annigoni festett 1981-ben.

A Legszentebb Oltáriszentség-kápolna a jobb oldalhajó első mellékkápolnája, ahol az Eucharisztiát őrzik. A kápolna Gattamelata-kápolnaként is ismert Erasmo da Narni városi vezető után (akit „Gattamelata”, azaz „mézes macska”-ként emlegettek), és akinek sírhelye a kápolna bal oldalfalán található. Vele átellenben fia síremléke látható.

A gótikus stílusban épült kápolnát 1458-ban fejezték be. A kápolna négyzet alakú, négy oszloppal a négy sarkán, keresztboltozattal. Az évszázadok alatt sok átalakításon ment keresztül, az utolsót 1927 és 1936 között végezték el, amikor Lodovico Pogliaghi új bronzszobrokat készített. Az ábrázolt alakok között olyan próféták láthatóak, akik az Eucharisztia megalapítását jelezték előre, úgy mint Aggeus, Dániel, Jeremiás, Malakiás, Ezékiel, de az ábrázoltak között a négy evangélista is megjelenik.

A jobb oldali hajóban végighaladva, a kereszthajónál található a Szent Jakab-kápolna, amelyet Bonifacio Lupi, Soregna (Párma) márkija adományából építettek. A tágas gótikus kápolnát az 1370-es években fejezték be. Az alkotó egy híres velencei építész és szobrász, Adriolo de Santi volt. A Szent Jakab-kápolnában látható Altichiero da Zevio, veronai mester Keresztre feszítés című alkotása. A kápolna íves ablakaiban Szent Jakab apostol életének jelenetei láthatóak, amelyeket Jacopo da Varezza Legenda sanctorum o aurea című alkotása nyomán Altichiero da Zevio és Jacopo Avanzi készítettek. 

Az Áldások kápolnáját (Capella delle benedizioni) korábban Alexandriai Szent Katalinról nevezték el annak alapján, hogy a falfestmények között négy jelenet is látható a szent életéből. A kápolnában, ahol a zarándokok áldást kérhetnek önmagukra és személyes tárgyaikra is, Pietro Annigoni munkái láthatók. Bal oldalon azt a jelenetet ábrázolta a művész, amikor Szent Antal prédikál a halaknak. Az Actus beati Francisci et sociorum eius (1327–40) című mű tanúsága szerint Szent Antal 1223-ban, Riminiben a Marecchia folyó torkolatánál beszélt a halakhoz. A szent, látva, hogy az eretnekek nem fogadták be mindazt, amit mondott, a halaknak kezdett el prédikálni, akik köréje gyűltek, kidugva fejüket a vízből.

A kápolna jobb oldali falán Szent Antal és Ezzelino találkozásának jelenete látható. Rolandino padovai jegyző leírása szerint (1262) a találkozásra Szent Antal 1231-es, camposampierói elvonulása előtt került sor, amikor Szent Antal a ghibellinek által bebörtönzött barátainak elengedéséért járt közben Ezzelino da Romanónál. A legenda szerint Ezzelino, miután Szent Antal felsorolta előtte bűneit, a szent lába elé borult és Isten bocsánatát kérte.

A kápolna oltárképe Krisztus keresztre feszítését ábrázolja, amelyet Pietro Annigoni 1983-ban festett. A kép a Megváltó szenvedését a testi fájdalom érzéki megjelenítésének hangsúlyozásával tárja a befogadók elé.

A szentélykörüljáróban található többek között a Limai Szent Róza tiszteletére felszentelt kápolna, a Szent Bonifác-kápolna, és a Szent István mártír-kápolna. A szentélykörüljáró középpontjában helyezkedik el az Ereklye-kápolna, ahol Szent Antal épen maradt nyelv- és gégeporc-ereklyéjét őrzik. A kápolna 1691-ben épült Parodi tervei szerint, aki az eredeti gótikus kialakítást megtartotta. A kápolna középpontjában emelkedő balusztrádon hat márvány-alak látható, illetve a kompozíció legfelső részén angyalok kaptak helyet, körbevéve Szent Antal megdicsőült alakját. A Szent Antal ereklyéjét tartalmazó urnafülkéhez lépcsősoron lehet feljutni. 

A szent ereklyéit 1263-ban, amikor a bazilika építésének második szakasza lezárult, a Santa Maria Mater Domini-kápolnából a bazilika központjába helyezték át. Az általános káptalan alkalmával, amikor a ferencesek Padovában gyűltek össze, az akkori általános rendfőnök, Szent Bonaventura vezetésével felnyitották Szent Antal sírját. Ekkor fedezték fel, hogy a szent nyelve csodálatos módon épen maradt. Szent Bonaventura a hagyomány szerint így kiáltott fel: „Ó áldott nyelv, amely mindig Istent dicsérted és másokat is az istendicséretre vezettél! Most tisztán láthatjuk, hogy érdemeid milyen nagyok voltak az Úr színe előtt!”

Szent Antal nyelv-, állkapocs-, és bal alsó karjának csontereklyéit ekkor helyezték el külön tartókba, amelyek mind a mai napig láthatók a Szent Antal-bazilikában, más ereklyék mellett.

A szentélykörüljáróban helyet kapott még a Szent Szaniszló-, a Szent Leopold-, a Szent Ferenc- és a Szent József-kápolna.

A Fekete Madonna-kápolna (La Capella della Madonna Mora) eredetileg a Santa Maria Mater Domini-kápolna, ahová Szent Antalt temették, arról a fekete Madonna-szoborról kapta a nevét, amelyet Rainaldino di Puy-l’Evéque francia szobrász készített 1396-ban. 

A Fekete Madonna-kápolna közvetlen szomszédságában található a Boldog Luca Belludiról elnevezett kápolna. Luca Belludi 1230–1231-ben, tehát Szent Antal halála előtt közvetlenül volt Antal kísérője. Az egyhajós, keresztboltozatos kápolnát 1382-ben fejezték be, padovai patríciusok támogatásával. A kápolnát a firenzei származású Giusto de’ Menabuoi freskói díszítik, közülük kiemelkedik az oltárkép, amely a trónon ülő Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal, Szent Ferenc és Ludovico d’Angio társaságában. A kápolna freskói között láthatók továbbá a Boldog Luca Bellud életének egy-egy jelenetét ábrázoló festmények is, illetve Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok életének eseményei, akikről a kápolnát korábban elnevezték.

Szent Antal sírját úgyis emlegetik mint Szent Antal bárkája, a kápolna kialakítása miatt. A kápolna dekorációja a 16. században készült, Tullio Lombardo tervei alapján. Az oltárt a rajta látható szobrokkal (Szent Antal Szent Bonaventura és Szent Lajos király között) Tiziano Aspetti készítette a 16. század végén. A sír mögötti falon különböző művészek által készített reliefek láthatók, amelyek Szent Antal életének egyes eseményeit ábrázolják. Így látható többek között Szent Antal beöltözésének jelenete is (Antonio Minello, 1517), egy fiatal fiú feltámasztása (Danese Cattaneo; Girolamo Campagna, 1573), a halott uzsorás szívének csodája (Tullio Lombardo, 1525), illetve egy újszülött szájának megnyitása, aki Szent Antal végbevitt csodája által tanúsította édesanyja ártatlanságát és hűségét féltékeny édesapja előtt (Antonio Lombardo, 1505). Szent Antal életéből talán kevésbé ismert az uzsorás temetésén történt csoda, amelyről a Szentek életében ezt olvashatjuk: „Antal nem riadt vissza attól, hogy – ahol szükségesnek látta – kendőzetlenül kimondja az igazságot. Egy temetés alkalmával fölkérték, hogy mondjon beszédet egy gazdag emberről, akinek kapzsiságát és fösvénységét mindenki ismerte. Ellentétben azokkal a könnyelmű szónokokkal, akik az elhunytnak olyan erényeit szokták dicsérni, melyekkel az nem rendelkezett, Antal a Szentírás e helyéről beszélt: »Ahol a kincsed, ott van a szíved.« Befejezésül pedig ezt mondta: »Hogy pedig lássátok, hová juttatja az embert kapzsisága, tudjátok meg, hogy ez a halott a pokol tüzébe került, szívét pedig pénzes ládájában lehet megtalálni!« Mint mondják, a rokonok kinyitották a ládát, és abban a pénz alatt egy meleg, dobogó szívet találtak.”

A Szent Antal-bazilika szentélyének díszítése Achille Casanova bolognai művész nevéhez kapcsolódik, aki 1903 és 1939 között dolgozott rajta. A főoltár mögött találhatók Donatello firenzei származású szobrász márvány reliefjei, amelyeket 1444 és 1450 között készített Padovában. Az alkotások közül kiemelkedik Krisztus levétele a keresztről és sírba tétele, amelyen megrendítő életszerűséggel ábrázolta a művész Mária Magdolna fájdalmát. A főoltárt Camillo Boito készítette 1895-ben.

Forrás: Basilica del Santo.org; Wikipédia

Fotó: Wikimédia.org, Rocaille.it

Magyar Kurír
(vb)