Irán egy Budapesten élő keresztény szemével

Az alábbiakban részleteket olvashatnak az interjúból.

– (...) Mi váltotta ki a mostani tiltakozáshullámot, mit szeretnének elérni a tüntetők?

– Úgy gondolom, hogy az Iránban jelenleg zajló tüntetések hulláma a hétköznapi emberekre évek óta nehezedő nyomás eredménye. A súlyos gazdasági nehézségek, a széles körű korrupció, a személyes szabadságjogok hiánya és a szisztematikus elnyomás olyan helyzetet teremtett, amelyben sokan úgy érzik, hogy már nincs mit veszíteniük. Bár konkrét események váltották ki a tüntetéseket, a mélyebb okok sok évre nyúlnak vissza. A társadalom nagy része úgy véli, hogy az 1979 óta fennálló politikai rendszer nem biztosította a méltóságot, az igazságosságot és a tisztességes jövőt a lakosság számára. Ennek eredményeként sok tüntető már nemcsak reformokat követel, hanem nyíltan alapvető változásokat, beleértve a kormányzati rendszer megváltoztatását is. 

Az emberek alapvető emberi jogokat, véleménynyilvánítási szabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, valamint az erőszak, a diszkrimináció és a folyamatos megfigyelés megszüntetését akarják.

Ezek a tüntetések nemcsak politikai jellegűek, hanem mélyen társadalmi és emberi természetűek is, tükrözve az iráni emberek millióinak mindennapi szenvedéseit és frusztrációját.

(...) A szüleim és a húgom, de nagynénéim és bácsikáim is Teheránban laknak. Tartom a kapcsolatot velük, bár a kommunikáció gyakran óvatos és néha korlátozott. A jelenlegi helyzet mélyen érintette őket is. A gazdasági nehézségek, az emelkedő árak és az általános bizonytalanság mindennapjaik részévé váltak. Félnek nyíltan kifejezni a véleményüket. Sokan még a családon belül sem mernek szabadon beszélni, mert aggódnak a megfigyelés, a lehetséges következmények miatt. Ez

a folyamatos félelem és bizonytalanság komoly érzelmi és pszichológiai hatással van a családomra.

(...) Mindezek a tényezők fontos szerepet játszottak abban a döntésemben, hogy elhagyjam Iránt. Muszlimként született, kereszténységre áttért emberként nem tudtam nyíltan vallani hitemet Iránban anélkül, hogy súlyos következményekkel kellett volna szembenéznem. Még a hivatalos dokumentumokban is kénytelen voltam síita muszlimnak vallani magam. A vallási nyomás mellett a politikai és gazdasági helyzet is rendkívül megnehezítette, hogy biztonságos és stabil jövőt képzeljek el magamnak.

A külföldi tanulmányok legális lehetőséget nyújtottak arra, hogy elhagyjam az országot, és először élhessek szabadabban és őszintébben – különösen a keresztény hitem tekintetében.

(...) a megkeresztelésem óta nem tértem vissza Iránba. A hitem és a nyílt keresztény életvitelem miatt a hazámba való visszatérés valódi és közvetlen veszélybe sodorna.

– Az elmúlt két évben hogyan változott a muszlimból lett keresztények helyzete Iránban?

– Jelentősen és folyamatosan romlott. Megbízható nemzetközi hírforrások és emberi jogi szervezetek szerint a kereszténységre áttért emberek elleni elnyomás fokozódott, különösen a társadalmi zavargások idején és után. Megnövekedett a kereszténységre áttért emberek megfigyelése, letartóztatása, kihallgatása és szigorú ítéletek kiszabása. A hatóságok egyre inkább fenyegetésként tekintenek a muszlim származású keresztényekre, gyakran összekapcsolva őket a nyugati befolyással vagy a politikai ellenzékkel. Ennek eredményeként sok áttért keresztényt vádolnak meg olyan homályos és tág fogalmakkal, mint „a nemzetbiztonság megdöntésére irányuló tevékenység”. A házi gyülekezeteket szisztematikusan célba veszik, és gyakran razziáznak, a hívőket őrizetbe veszik és súlyos pszichológiai nyomásnak vetik alá, és sokukat hosszú börtönbüntetésre ítélik ezen vádak az alapján. Ezek a minták egyértelműen bizonyítják, hogy

az iráni hatóságok szándékosan és szisztematikusan elnyomják a kereszténységre áttért embereket, és hogy az üldözés mértéke az elmúlt években súlyosabbá és szélesebb körűvé vált.

(...) Hitvallásom dokumentálva van, és reálisan nem lehet elrejteni. Üldöztetésnek lennék kitéve, beleértve a letartóztatást, kihallgatást, bebörtönzést és esetleg a halálbüntetést. Társadalmi kirekesztéssel, alapvető jogok elvesztésével és állandó megfigyeléssel is szembesülhetnék. Ezen okok miatt az Iránba való visszatérés nem biztonságos számomra.

Az angol nyelvű interjú ITT, a beszélgetés magyar fordítása teljes terjedelmében pedig ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír