Országszerte szentmisékkel ünnepelte az Egyház március 31-én Urunk, Jézus Krisztus feltámadását. A püspöki székhelyeken tartott húsvétvasárnapi szertartásokról adunk körképet.
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a húsvétvasárnapi szentmisét egyházmegyéjéért, a nyíregyházi egyházközség híveiért, különösen is a betegekért ajánlotta fel a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A szentmisén koncelebrált Csordás Gábor, a társszékesegyház plébánosa.
A főpásztor homíliájában többek között arról beszélt, hogy az ember halálra ítélte az életet, mert nem ismerte fel Istennek, az élet forrásának a látogatását. Azáltal, hogy megölte az életet, a saját életét ölte meg. De ezzel nincs vége mindennek, mert Jézus végigment a keresztúton, elszenvedte a halált, és ezzel bizonyította be az Isten végtelen szeretetét az ember iránt.
A megyéspüspök az egyházmegye papnövendékeivel nagyszombaton szentsírt látogatott a vidéki templomokban. Az egyik templomban a szentsír melletti plakáton ez állt: „Jézus mindkét életet – az enyémet és az övét – nem tarthatta meg. Az egyiket oda kellett adnia. Az enyémet választotta, és a saját életét adta oda.”
Palánki Ferenc püspök így fogalmazott:
Ennyire szeret az Isten. Belegondolunk-e abba, hogy Isten helyettem, értem halt meg, önmagánál is jobban szeretett engem, és közben megtörte bennünk a bűn, a halál uralmát, ha elfogadjuk, ha együttműködünk az ő kegyelmével?
Ferenc pápa keresztúti elmélkedésében azt írja: „Jézus eltörölte a távoli és sebezhetetlen Isten képét.” Egészen közel jött és közösséget vállalt velünk, emberekkel. Ahogy Szent Pál írja: „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb (Fil 2,8–9).
A feltámadás hite az életünk középpontja kell hogy legyen, új életet kaptunk, hogy képesek legyünk igaz emberként élni, úgy, ahogy az emberhez méltó. A feltámadt Jézus miről beszél az apostoloknak, akiknek megjelent? Nem arról, hogy milyen a túlvilág, hanem arról, hogyan kell élni, meg kell változnunk, meg kell őt ismernünk, a tanítását érvényesnek kell tekintenünk.
Az ünnepi liturgiát a nyíregyházi székhelyű Kölcsey Televízió rögzítette, ITT teljes egészében visszanézhető.
A feltámadás hite megnyitotta az emberiség számára a nagy reményt. Azt üzeni, hogy nem a pusztulásé, nem a halálé az utolsó szó, hiszen van feltámadás! – mondta húsvétvasárnapi homíliájában Ternyák Csaba érsek az egri bazilikában.
A hívekhez szólva a szentbeszédben a főpásztor arra buzdított, lássuk meg húsvét igaz üzenetét. Krisztus halál feletti győzelme nemcsak az emberiség történetének központi eseménye, hanem hitünk szerint a mi személyes jövőnkről is szól, általa ugyanis megnyílt az átjáró egy másik világba, és él bennünk a remény, ha meghalunk Krisztussal, majd élünk is vele. Ez a remény ad értelmet és örök célt életünknek, hiszen túlmutat azon a határvonalon, ahol a földi remények véget érnek! – mutatott rá az érsek.
Ez a keresztény optimizmus nemcsak kincstári derűlátás, vagy üres önáltatás egy jobb világ eljövetelében, hiszen hatalmas belső energiákat képes felszabadítani.
A feltámadás hite a világban lévő sok bajt és rosszat látva is életben tartja az emberben a reményt, hogy van értelme a küzdelemnek, és érdemes minden kudarc ellenére is újrakezdeni
– fogalmazott a főpásztor.
Ha az élet győz még a halálon is, akkor értelmes dolog hinni a jó végső győzelmében. Krisztus feltámadása nem csupán a történelem egyedi, soha vissza nem térő eseménye, hanem egy új világrend kezdete, a remény új tavasza, amely fényt visz a világ legsötétebb zugaiba is, ahol háború, éhínség, szegénység tombol. Enélkül az üzenet nélkül nem lenne kiút az ember számára, és a szebb jövőbe vetett minden reménye valóban nem lenne több puszta illúziónál. Húsvétkor azonban minden évben új erővel robban be az Úr feltámadásának örömhíre. Az élet győzött a halál felett. Győzelme bátorítás és remény nekünk is, hogy életünknek örök célja és rendeltetése van – zárta húsvétvasárnapi szentbeszédét az egri érsek.
Erdő Péter bíboros, prímás az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban mutatott be szentmisét húsvét vasárnapján, március 31-én.
A bíboros szentbeszédében rámutatott: feltámadt Krisztus és magával együtt feltámasztotta az egész világot, mert elszakította a halál bilincseit. Az első ember vétkezett és meghalt. Krisztus nem vétkezett, mégis meghalt. Ádám meghalt nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Meghalt a bűn következményeként és a természet rendje szerint: „Amely napon eszel a fáról, halált kell halnod!” – olvassuk a Teremtés könyvében (Ter. 2,17). Mikor a lélek haláláról hallunk, ne gondoljunk arra, hogy a lélek meghalhat, mert az halhatatlan. A lélek halála a bűn és az örök büntetés!
Erdő Péter úgy fogalmazott: kettős volt a mi halálunk, ezért kettős feltámadásra is van szükségünk. Krisztus egyszer halt meg, mert nem vétkezett, de ezt az egyszeri halált is miattunk vállalta. Nem is kellett volna meghalnia, mert nem volt adósa a bűnnek, így a halálnak sem. Ezért Krisztus az egyszeri halálból egyszer támadt fel. Mi pedig, akik kettős halállal haltunk meg, kettős feltámadással támadunk fel. Első feltámadásunk a bűnből történik, a keresztségben ugyanis együtt halunk meg Krisztussal és vele együtt fel is támadunk. A másik feltámadás a test feltámadása.
Feladatunk és lehetőségünk tehát a húsvét fényében, hogy a bűnbánatban és a szentgyónásban megtisztuljunk bűneinktől, visszanyerjük a megszentelő kegyelem állapotát, melyet a keresztségben kaptunk.
De rendezzük is úgy magunk körül az emberi kapcsolatokat, hogy legfőbb célunk saját magunk és a többi emberek örök üdvössége legyen.
Foglalja el családjainkban és nagyobb közösségeinkben az önzés, a sértettség és a háborúskodás helyét az igazságosság, a kiengesztelődés és a béke! Legyünk az Isten iránti szeretet és az emberek iránti áldozatos segítőkészség tanúi!
Bővebb beszámoló és a bíboros teljes szentbeszéde ITT olvasható.
Szöveg: Zsuffa Tünde
Fotó: Mudrák Attila
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
*
Győri Egyházmegye
Március 31-én, húsvétvasárnap Veres András megyéspüspök szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szentmisén koncelebrált Kálmán Imre püspöki irodaigazgató, Böcskei Győző székesegyházi plébános, Császár István, a Brenner János Papnevelő Intézet spirituálisa és Hencz Márton püspöki szertartó.
A püspök szentbeszédében arról elmélkedett: mikor élő a hitünk? Ha erős a reményünk és az Istenbe vetett hitünk, ha erős a bizalmunk a mindennapokban. Akkor erős a hitünk, akkor van életünkben igazán jelen a feltámadt Krisztus, ha nem esünk kétségbe krízishelyzet idején, ha nem aggodalmaskodunk a bizonytalan jövő miatt. Akkor erős a hitünk, ha együtt dobban a szívünk az Egyházzal; ha éljük a hitünket a liturgiában, a szentségek vétele által. Akkor erős a hitünk, ha együtt dobban a szívünk az Egyházzal, ha bármelyik tagja szenved. Akkor erős a hitünk, ha a hitünkből fakadó öröm a mindennapokban is megjelenik – hangsúlyozta a főpásztor.
A feltámadás ténye változtatta meg az apostolok életét, gondolkodását. A feltámadás után még bezárkóztak, féltek az őket érintő üldöztetéstől. A feltámadásba vetett hitük is gyenge volt. Amikor találkoztak a feltámadt Krisztussal, megváltozott gondolkodásuk, és a vértanúságot is vállalva készek voltak tanúságot tenni Krisztus feltámadásáról.
Nekünk is szükségünk van egy ilyen, életünket átalakító találkozásra a Feltámadottal. Ha megtörténik ez a találkozás, akkor bennünket is át fog hatni az az öröm és belső késztető erő, ami Péter apostolban megjelent, aki azt mondta a főtanács tagjainak, hogy nem hallgathatnak arról, amit láttak és tapasztaltak.
Adja meg a Jóisten mindnyájunknak azt a bizonyosságot ezen az ünnepen, hogy Krisztus feltámadt a halálból, Krisztus él – kívánta a püspök.
Húsvétvasárnap Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette a liturgiát a hajdúdorogi főszékesegyházban. Az evangéliumi rész több nyelven hangzott el, többek között olaszul és angolul is.
„Föltámadt Krisztus, megnyitotta szívünket, hogy ott lakjon benne” – mondta Kocsis Fülöp metropolita. Ha ujjongó énekkel tudunk részt venni az ünnepi liturgián és a pászkaszentelésen, vegyük észre, hogy mindez azért van, hogy Krisztus elérkezzen hozzánk, családunkba, szívünkbe.
Az érsek rámutatott: az apostolok bezárkóztak félelmükben, de volt néhány asszony, akik kora hajnalban elindultak a sírhoz. Ahogy énekeljük is: „Keljünk fel kora hajnalban, és hozzunk balzsam helyett magasztaló éneket az Úrnak. És meglátjuk Krisztust, az Igazság Napját, ki örök életet áraszt mindnyájunkra.”
Énekeljünk hát mi is magasztaló és dicsőítő éneket az Istennek, és meglátjuk a föltámadott Krisztust.
Eljött hozzánk, közöttünk van és velünk is akar maradni.
Adjuk tovább gyermekeinknek, a ránk bízottaknak, hogy Krisztus föltámadt – mondta a metropolita.
Az ünnep liturgia pászkaszenteléssel zárult a templomkertben.
Húsvétvasárnap Varga László megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. A főpásztor a teremtettségből, a találkozásból és a szeretetközösségből fakadó örömről beszélt prédikációjában.
Valamennyien a szeretet-Istennek vagyunk a teremtményei. Valamennyien az Istennek, aki a szeretet, vagyunk a képmásai. S az ő Szentlelkének vagyunk mindannyian a templomai – mutatott rá a püspök. – Ez azt jelenti, hogy mivel már a teremtéskor a saját Lelkét lehelte Isten az emberbe, a szívünk legmélyén ott van a szeretet ajándéka. S ahol jelen van a szeretet, ott jelen van az öröm, a derű. Már a teremtettségünkből fakadóan is az öröm a létünk normális állapota.
A feltámadt Krisztus megjelent övéinek, tanítványainak, s megadta nekik a találkozás örömét. Akit szeretünk, azzal nagyon jó találkozni. S a tanítványok szerették az Úr Jézus Krisztust. Szomorkodtak, mikor Jézust elfogták, megölték és eltemették. De később betöltötte őket a találkozás öröme, s azóta mindig így van. Aki találkozott már a feltámadt Krisztussal, abban felszínre tör az öröm.
S van egy másik öröm is, ami a szeretetközösség öröme – hívta fel a figyelmet Varga László. – Embernek lenni azt jelenti, hogy szeretni és szeretve lenni. Aki képes szeretni és elfogadni a másik szeretetét, abban jelen van az öröm.
Nagyon gyakran kellene élnünk a szeretetből fakadó örömmel. Sokkal többször, mint eddig. Sokkal többször kellene átélni, hogy mit jelent szeretve lenni Istentől, s mit jelent válaszolni Isten szeretetére.
A szeretetközösség „hiánycikk” az Egyházban és a világban is. Szükség van rá. A feltámadt Krisztus a legnagyobb szeretetet mutatta meg irántunk. Máté evangéliumában van egy példabeszéd egy emberről, aki igazgyöngyöt keres. Miután megtalálja elmegy, eladja mindenét és megvásárolja azt.
El mered-e hinni, hogy Isten szemében te igazgyöngy vagy? Olyan, akiért Isten mindent odaadott, hogy „megvásárolhasson” téged, hogy az övé lehess?
– tette fel a kérdés a püspök. – Ezért ő mindent hajlandó volt odaadni, még az életét is.
„Azt kívánom, hogy éljétek át ennek az örömét, hogy Isten értem mindent odaadott, és az övé lehetek, mert megszerzett magának drága kincsként, s ennek a szeretetnek a békéjében és örömében folytathatjuk életünk útjait. Áldott, békés húsvétot és gyakori feltámadást kívánok!” – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.
A szentmisét élőben közvetítette a Duna Televízió. A közvetítés IDE KATTINTVA érhető el.
Március 31-én Orosz Atanáz megyéspüspök a miskolci székesegyházban mutatott be ünnepi Szent Liturgiát.
„Kitörő örömmel tölt el bennünket Krisztus Urunk feltámadása és az a tény, hogy ő él. Hitünket alátámasztja, reményünket megnöveli, szeretetünket tökéletesíti – fogalmazott húsvétvasárnapi homíliájában a főpásztor. – Krisztus feltámadása ma nemcsak a halál fölötti diadalnak, hanem a szeretetből fakadó életnek is bizonyossága.” Az ő fénye beragyogja az egész történelmet. Távlatot nyújt azoknak, akik emberileg kilátástalannak látják életüket.
Nem a halál kultúrájáé, nem a szürkeségé, nem a kudarcé az utolsó szó. Pedig a halál kultúrájában élünk – fogalmazott Orosz Atanáz püspök. – Egy olyan évben emlegetjük ezt, amikor 170 év elmúltával Vörösmarty ma újra leírhatná: „Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a szent honban.” De ez a pusztulást előidéző „kultúra” sem temetheti maga alá Istent és a benne hívőket. Jézus Krisztus él, nem maradt a sírban.
Ő már legyőzte a bűnt és a halált, és a holtaknak életet ajándékozott. Ő minden embert megváltott. Ő hív meg a szeretet életére, amely nem szűnik meg soha. A szeretett tanítvány evangéliumának ma elhangzott előszava is erről szól: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.”
Azt a békét nyerhetjük ilyenkor vissza, amivel kapcsolatban az Úr néhány napja azt mondta: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” (Jn 14,27) Krisztus maga a békesség (vö. Ef 2,14), aki a keresztjén hullatott vérével békességet szerzett. Az ő húsvéti ajándéka élet és béke: nem más, mint az „Isten békessége” (Fil 4,7), amelyből tiszta öröm fakadhat. Tudjuk, hogy mi is „átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket”. S így Isten életéből részesedünk – hangsúlyozta szentbeszédében a miskolci megyéspüspök.
Orosz Atanáz püspök homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspökkel húsvét vasárnapján Szent Liturgiát vezetett a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban.
A püspök prédikációjában arról az örömről beszélt, amelyben mindazok osztoznak, akik végigjárták a nagyböjti készületet, vagy épp a nagyheti szertartásokat.
A készület tekintetében háromféleképpen állhatunk hozzá ahhoz, ami ránk vár: vannak, akik készület nélkül élik az életüket, akik érdektelenek; arra hagyatkoznak, ami a pillanatban történik: sodródnak.
Vannak, akik készülnek az előttük állókra, élete, halálra: elgondolkodnak múlandóságukon, s igyekeznek méltóan köszönteni a pillanatot. De a halálra való készületükbe vegyülő szomorúság elkerülhetetlen. Annak tudata, hogy elszakadunk szeretteinktől és anyagi dolgainktól, van, akit összeroppant, összenyom.
A harmadik csoportot azok a keresztények alkotják, akik húsvét reggelre kelvén Krisztus feltámadásának örömhírével köszönnek, a Feltámadottat tartják szemük előtt. Mert ők hisznek abban, hogy Krisztus őket is feltámasztja, amint megígérte. Mi erre az életre, az örök életre készülünk.
„Ezért évről évre szentelünk egy időszakot annak, hogy a feltámadást és az örök életet állítjuk a középpontba.
Húsvétvasárnap, Urunk feltámadásának napja, a liturgikus év legnagyobb ünnepe. Ezen a napon Spányi Antal megyéspüspök Székesfehérváron, a Szent István-székesegyházban mutatott be ünnepi misét Ugrits Tamás pasztorális helynökkel, Dózsa István plébánossal.
A püspök szentbeszédében arról szólt: elérkezett az esztendő legfényesebb napja, húsvét ünnepe, amely tele van reménnyel és vigasztalással. Krisztus valóban feltámadt! Tele van a szívünk allelujával, amelyet évszázadok óta zeng az Egyház. Életünknek nagy szüksége van Isten nagy ajándékára, a húsvétra, hogy reménnyel tudjunk előre nézni.
Ne engedjük, hogy ez az ünnep csak egy nap legyen és aztán visszatérjen minden ugyanúgy, mint eddig.
Az ünnep megértéséhez idő kell, ahogy az apostoloknak is, akik várták a Messiást, a világ Urát. Jézust megismerték, és lassan kezdtek rájönni, hogy ő az, akit vártak. Ő, akiben szeretet van, mindenkit felemel, megbocsát és meggyógyít, aki gondoskodik. Megment és életet ad – mondta Spányi Antal. – De, amikor Jézus kínszenvedése és kereszthalála eljött, teljesen összetörtek, elvesztették reményüket. Az apostolok aztán lassan megértették, nem az érzelmeikre kell hallgatniuk, hanem fel kell fogniuk, hogy Krisztus halála a mi megváltásunk. Megértették, hogy nem a könnyű földi életre kell vágyniuk, hanem az üdvösség felé vezető életre. Így változott meg minden bennük. Már nem menekültek a szenvedéstől, és rádöbbentek, hogy Isten szeretete képes minden bűnt eltörölni. Megértették, hogy Krisztus meghalt értük és ők is vállalták Krisztusért a halált. Mert tudták, hogy Isten előtt állhatnak majd, és ez örömmel töltötte el őket.
A főpásztor beszédét azzal zárta: az apostolok útja a miénk is. Ez húsvét öröme. Nem egy csak ünnepnapé, hanem egész életünk öröme. Nem kell félnünk többet, mert Isten gondoskodik rólunk. Nem világi értelemben leszünk gazdagok, hanem a hit által lesz értékes az életünk. Ez a hit nem csak a miénk. Tovább kell adnunk, de ez akkor lesz vonzó, ha Krisztus feltámadásának hitében örömmel és reménnyel élünk. „Éljünk ebben az örömben mindannyian, abban a gazdagságban és szépségben, amit a feltámadottól kaptunk, mert aki Krisztusban bízik nem csalódik” – zárta homíliáját a megyéspüspök.
Húsvét ünnepén Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök mutatta be az ünnepi szentmisét a szombathelyi székesegyházban, melyen Kovács Ferenc káplán koncelebrált, valamint az egyházmegye kispapjai és a székesegyház ministránsai asszisztáltak.
A püspök szentbeszédében Szent Márton egyik álmáról beszélt, amikor egy fényes lénnyel találkozott, aki úgy mutatkozott be, hogy ő a feltámadt Krisztus. Beszélgetni kezdtek, Márton sokat küzdött a kísértővel, ezért kezdett neki gyanús lenni, és megkérdezte hol vannak a sebei. Azt mondta a lény, hogy már nincsenek, begyógyultak. Ekkor azt mondta Márton: távozz tőlem sátán. Ekkor abba maradt a jelenés. A szent tudta, nem szabad hinni abban, aki azt állítja magáról, hogy ő a Krisztus, de nincsenek rajta sebhelyek.
A négy evangélium is azt írja, hogy Krisztus a feltámadás után nehezen felismerhető volt, de a sebhelyei megvoltak, de már nem fájtak. Jön az örömhír, hogy odaát már nincs fájdalom. A lelki fájdalmak a testinél is jobban fájnak. Jön az örömhír a mennyországból, hogy nincsen fájdalom. Odaát már nincsen gyász, nincsen jajgatás, nincsen fájdalom – írja a Jelenések könyve is. Isten letöröl a szemünkről minden könnyet.
Fekete Szabolcs Benedek rámutatott: ez nemcsak a mennyben működik, hanem már a földön is. Isten letörli a szemünkről a fájdalom könnyeit. Az angyal is megvigasztalja Mária Magdolnát, aki sírt.
Ha hagyjuk, a Feltámadott már itt, a földön megvigasztal bennünket. Hagyjuk!
Húsvétvasárnap ünnepi szentmisét mutatott be Varga Lajos váci segédpüspök a Szent Kereszt-templomban. A szentmise végén feltámadási körmenetben vonultak a hívek Vác utcáin az Oltáriszentséget követve, hirdetve a feltámadás örömét. Az alábbi videós összeállításban visszanézhető az ünnepi alkalom.
Húsvétvasárnap Udvardy György érsek mutatott be ünnepi szentmisét Takáts István általános érseki helynökkel, plébánossal és Kulcsár Dávid káplánnal a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban.
Békesség veletek, békesség nektek! Mennyire vágyakozunk a béke után, mennyire ott van a szívünkben az elgondolás, hogy békében lehet élni. Vágyakozunk lelkünk, családjaink, közösségeink békéjére, társadalmunkban, kultúránkban a békére, és hisszük ezt a békét, ezt az isteni ajándékot, ami az embernek a beteljesülését is jelenti, csak Isten tudja megadni a föltámadás erejében – mondta Udvardy György érsek a szentmise kezdetén.
A főpásztor szentbeszédében rámutatott: húsvét az öröm és a remény ünnepe. Azonban néha megkérdőjelezzük, hogy van-e jogunk ünnepelni, amikor a világ tele van szenvedéssel, gonosszal és háborúval. Húsvét üzenete pont az, hogy a szenvedés és a gonoszság nem az utolsó szó. Krisztus feltámadása azt mutatja, hogy az élet mindig győzedelmeskedik a halál felett.
Ez az ünnep több is, mint csupán örömteli esemény. Az öröm és a békesség nem csak arról szól, hogy elfelejtsük a világ problémáit, hanem arról, hogy új erőt kapjunk a küzdelemhez. Húsvét arra emlékeztet bennünket, hogy Krisztus magára vette a mi szenvedéseinket, és ezért van reményünk.
Az ünnep arra is hív bennünket, hogy vállaljuk a küzdelmet a jóért, a békeért és az igazságért.
A liturgia zenei szolgálatát Dankos Attila, a Szent Mihály-főszékesegyház zeneigazgatója vezetésével a Szent Mihály Kamarakórus mellett a Mendelssohn Kamarazenekar valamint az Orlando Kórus látta el.
A bővebb beszámoló és Udvardy György érsek teljes szentbeszéde ITT olvasható.
28
