Isten mindannyiunknak készített ott ajándékot – Beszélgetés Mohos Gábor püspökkel

– Három előkészületi év előzte meg a kongresszust. Milyen eredménye volt ennek az időszaknak?

 – A tapasztalatok szerint az eucharisztikus kongresszusok legmaradandóbb gyümölcseit a felkészülés évei szokták meghozni. Az Oltáriszentség iránti tisztelet megújulását és elmélyülését, az egyházi tanítás jobb megértését is ide sorolhatjuk. Sok helyen, ahol eddig nem volt szentségimádás, most lehetőség nyílt rá, máshol kibővítették azt az idősávot, amikor a hívek együtt lehettek az Úrral. Sok közösség lelkigyakorlatának vagy táborának a középponti témája ebben az időszakban az Eucharisztia volt. Vannak, akik most döbbentek rá a szentmisében jelen lévő hittitkok mélységére, gazdagságára.

E három év alatt az Oltáriszentség sok olyan dimenziója került előtérbe, mely eddig talán rejtve volt előttünk, vagy nem figyeltünk rá.

– A járvány miatt egy évvel el kellett halasztani a kongresszust. Ön hogyan élte meg ezt az időszakot?

– A járvány okozta helyzet próbára tett bennünket csakúgy, mint a hitünket. De a Jóisten ismeri az időket, kezében tartja a folyamatokat, vagyis az ő tervében mindig megvolt ennek a plusz egy évnek a helye. A mi feladatunk az volt, hogy felismerjük, mi a teendőnk ebben a nehéz időszakban. Minden kihívás egyben lehetőség is arra, hogy a hitünk növekedjen és elmélyüljön.

Az eucharisztikus kongresszus lényege, hogy tudatosodjon bennünk, Jézus valóságosan itt van közöttünk.

Ebben az egy évben a kongresszus tematikájában a gyakorlati szeretetcselekedetekre került a hangsúly, hiszen a Jézussal való személyes kapcsolatnak ez a kézzelfogható gyümölcse.

Értek bennünket kudarcok is, de a sikertelenségtől nem kell feltétlenül megijedni. Jézus földi életútjának a vége emberi szemmel kudarcnak látszott, ez is arra mutat rá, hogy ami egy bizonyos látószögből csalódás, veszteség, nem biztos, hogy minden szempontból az.

– Ferenc pápa látogatása kiemeli a többi hasonló rendezvény közül a budapestit. Ön miben látja ennek a jelentőségét?

 – A Szentatya személye Krisztus Egyházának egységét testesíti meg. A péteri karizma egyik sajátossága, hogy „megerősíti testvéreit a hitben”. Nekünk is úgy kell Ferenc pápát fogadnunk, hogy ő hordozója ennek a karizmának. Látogatásának kegyelmi adományait azok fogják tudni felismerni és befogadni, akik ezzel a nyitott szívvel fordulnak felé. Az eucharisztikus kongresszus és ezen belül a pápalátogatás Istenre nyitott, hívő magatartást, szívet és értelmet kíván tőlünk. Isten bőséggel adja a lelki ajándékait, de nem erőlteti ránk, ahol zárt ajtókra talál, oda nem fog erőszakkal bemenni. Arra buzdítok mindenkit, hogy

aki csak teheti, vegyen részt a statio orbis szentmisén, mert Isten kegyelmi ajándékot készített ott mindannyiunknak.

 – Van esetleg olyan, melyet kiemelne a kongresszus programjai közül?

 – A statio orbis mellett a nyitó szentmisét emelném ki, melyen több, mint ezer elsőáldozó lesz jelen, e mellett ez lesz az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye katolikus iskoláinak évnyitó, veni sancte miséje is. Nagyon szép és felemelő lesz a szombati, Kossuth téri szentmise és az ezt követő körmenet is. Mécsesekkel, fáklyákkal megy majd végig az Oltáriszentséget kísérő menet a Hősök teréig.

Jézus az ő áldó szeretetével vonul végig a városon, hiszen ő nem statikus módon van jelen az Oltáriszentségben – teli van élettel, ez árad majd ki azokra, akik részt vesznek ezen az alkalmon és minden nyitott szívű, jó szándékú emberre.

A Hungexpón is lelkiekben gazdag kínálattal várjuk az érdeklődőket hétfőtől péntekig: minden nap lesz reggeli dicséret, tanítás, tanúságtétel és szentmise, majd az ebéd után különböző fakultatív programok közül lehet választani. Akár egy napra is érdemes elmenni. Az Ars Sacra Fesztivál sok éves hagyományra tekint vissza, csakúgy, mint a Szent István Könyvhét. Most mind a két rendezvény az eucharisztikus kongresszus idején lesz megtartva, ezek központi helyszíne a Szent István-bazilika előtti tér. Az Őrs vezér terén és a Széll Kálmán téren délután lesznek programok, ezek középpontjában a misszió áll majd.

 – Az eucharisztikus kongresszus elsősorban a híveknek szól, vagy van mondanivalója a világ számára is?

 – Az első eucharisztikus kongresszust a 19. századi Franciaországban tartották. Ebben az időszakban már sokan eltávolodtak a hittől, e világi hívektől induló kezdeményezés célja pont az volt, hogy kilépve a templomból újra közel vigyék az emberekhez az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust. Vagyis az elsődleges szándék az volt, hogy megmutassák a világ számára a hit erejét, örömét és a krisztusi tanítás gazdagságát. A kereszténység lényegéhez tartozik a misszió. Jézus azért küldi el a tanítványokat az egész világra, hogy másokkal is osszák meg azt az örömhírt, amit tőle kaptak. A budapesti kongresszus idején is sok olyan ember hallhat majd Jézusról és az Eucharisztiáról, akinek eddig erre talán nem volt lehetősége.

A keresztény hit kezdete – ahogyan azt XVI. Benedek és Ferenc pápa is megfogalmazta – nem egy elvont tanítás elfogadása, hanem egy személyes találkozás: az élő Istennel, aki az Oltáriszentségben jelen van.

Hadd osszam meg egy személyes élményemet. Egyszer részt vettem egy afrikai testvérek által vezetett szentmisén, mely igen élő és mozgalmas volt, egészen addig, amíg sor nem került az átváltoztatásra. Ekkor a lelkes afrikai hívek teljesen elcsendesedtek, leborultak, és akkor, amikor a pap hosszan, talán két percig is felmutatta az átváltoztatott ostyát, majd ugyanígy a kelyhet is, mélységes csend vett körül bennünket.

Mindenki számára egészen nyilvánvalóvá vált, hogy van ott valaki, mert a semmit nem lehet így imádni – az ő hitük mintegy láthatóvá tette a láthatatlant.

 – Mivel biztatná a részvételre azokat, akik még nem regisztráltak egyik eseményre sem?

 – Az a tapasztalatom, hogy Isten mindenkinek személyre szabott ajándékot ad, olyat, amire kinek-kinek szüksége van. Ez nem biztos, hogy megegyezik azzal, amit kértünk tőle, sokszor meg is tud lepni bennünket. De ha nyitott a szívünk, akkor észre fogjuk venni, hogy mit kaptunk tőle. Isten mindannyiunknak készített ott ajándékot, amit csak akkor kaphatunk meg, ha elmegyünk. Éljünk ezzel az egyedülálló lehetőséggel és ne mondjunk le arról a lelki gazdagságról, amit Isten adni szeretne a kongresszus programjai által. Aki el fog jönni, nem fogja megbánni.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. július 25-i számában jelent meg, a NEKünk – az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából kiadott különszámban.