Isten walesi bárdja – Néhány mondat R. S. Thomasról

Száztíz éve, 1913. március 29-én született Ronald Stuart Thomas, akiről a magyar olvasó még mindig igen keveset tud. Azt a keveset azonban igen alaposan, ha ismereteit a Petrőczi Éva fordításában és előszavával megjelent kötetből szerezte.

Az Egy pap, népéhez című kiadvány (2007) a Nobel-díjra is jelölt walesi költő – és anglikán lelkész – költészetének legszebb arcát mutatja. Konok hazafiság (vö. „Ereimet tőzeg hevíti” – Az anyanyelv) és szikár aszketizmus („Ézsaiás / rettentő angyala forró parazsával / té- s tova röpköd” – Így) kapcsolódik össze – szabadversekben, de az anyagtalanhoz kötelékezve. A keresztény ünnepek misztériuma, a jászol és a megváltás ikerkatarzisa, a papi szolgálat hűvös, hegyi szépsége, Isten jelenléte a világban, madarak és évszakok párbeszéde a szívben: efféle címszavakban összegezhetnénk R. S. Thomas poétikai törekvéseit.

A költő – mint magyar kortársa, Pilinszky – a kereszt botránya köré rendezi művei gondolatiságát, az örömhír tanításából a megengesztelődés irodalmát vezetve le: „És ácshoz / méltó módon tette / dolgát az ács: a kereszt mesterből / művésszé emelte őt” (Nagypéntek); „S az előtérben / Felmagasló kereszt / Lakatlanul és komoran / Sajog a testért” (Pietà); „s a száraz fán / Egy emberi test gyümölcse felaranylik” (Egy falusi templomban).

Miközben a Könyvben „az Ige mint / egy időzített bomba, oly kérlelhetetlenül ketyeg” (Várakozás), a versek mélyén kozmoszi otthonosságérzet békél meg a szeretetről hírt adó szeretetlenséggel is: „Üres volna az élet, / ha nem akadna mindig valaki, hogy / »nem«-et mondjon a szeretetre” (Ámen); „Minden él. S benne Te, / Istenem. Ha kitekintek, nem látok / halált. […] A sötétség / nem egyéb, mint jelenléted / mélyülő árnyéka” (Élet); a dolgok „mind az isteni Cél / anyanyelvén beszélnek hozzám” (Hirtelen).

A gondviselés rendjébe vetett hit univerzális létbizalmat formáz: „Isten a maga idején, / Vagy kívül az időn majd helyreteszi mindezt” (Falusi papok); „Rendjén van minden” (Élettel betelten); „a mára kiürült szív / holnapra ismét megtelik” (Végül).

R. S. Thomas „magyar hangja”, Petrőczi Éva maga is kitűnő költő (s nem mellesleg az irodalmi puritanizmus tudós kutatója). A kötetet bevezető esszéje mellett egy hommage is olvasható tőle: „most, hogy magam is / növendék-remete lettem verseidért”, fogalmaz benne (A fordító verse R. S. Thomas walesi költőnek). Az olvasó nem kell, hogy „növendék-remete” legyen. De esztétikai üdvre vezet, ha igyekezete erre szítja.

R. S. Thomas 2000. szeptember 25-én hunyt el, verseiben azóta él múlhatatlanul.

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 29-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.