Jezsuita válaszok a klímaváltozásra

2024 volt a valaha mért legmelegebb év, tavaly az átlaghőmérséklet 1,5 fokkal túllépte az iparosodás előttit. Ezzel meghaladtuk azt az értéket, amelyet a párizsi klímaegyezményben határoztak meg az ENSZ-tagállamok egy olyan küszöbértéknek, amelyet lehetőleg nem szabadna átlépni. A klímakatasztrófák világszerte fokozódnak. Ezek a hatások különösen érzékelhetők a déli féltekén, ahol sok jezsuita kötődésű közösség működik.

Tavaly ősszel a római jezsuita kúrián működő Szociális Igazságosság és Ökológia Titkárság világméretű felmérést végzett jezsuita közösségek és apostoli intézmények körében arról, hogy miként válaszolnak a globális társadalmi-ökológiai válságra, összhangban a jezsuita rend negyedik egyetemes apostoli preferenciájával: „együttműködni közös otthonunk, a Föld megóvásában”.

Több mint ezernégyszáz jezsuita közösség és apostoli intézmény vett részt a felmérésben. A legtöbben egy-egy saját ökológiai kezdeményezésről számoltak be, de volt olyan közösség is, amelyik hét párhuzamos projekthez kapcsolódik. A leggyakrabban az energia- és világítási rendszerek fejlesztésével, a hulladékgazdálkodás, az újrahasznosítás kiterjesztésével, valamint az élőhelyek helyreállításával tesznek a Föld megóvásáért. Emellett sok iskola számolt be arról, hogy diákjaikat a fenntartható életmódra nevelik.

Sokszínű példák Afrikából, Ázsiából és Európából

A konkrét projektekre az egyik példa a kenyai Nairobiban működő Galilea Lelkigyakorlatos Központ, amelynek jezsuita közössége gyümölcsfákat ültetett, zöldségeskerteket gondoz az eróziónak kitett területeken, fenntartható élelmiszer-termelést folytat és az ökológiai spiritualitás terjesztésére is törekszik. Az ökológiai spiritualitás – Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának egyik célkitűzése – egyedi nézőpontot kínál: arra hív bennünket, hogy ismerjük fel Isten jelenlétét a teremtett világ szépségében és szenvedésében egyaránt.

Egy másik jezsuita példa: az indiai Navsarjan helyi szervezet keretében a gudzsaráti jezsuita rendtartomány tagjai csaknem negyven éve működnek együtt a nőkből álló Hulladékgyűjtők Szövetségével, amely elsősorban a szemétszedők megélhetési lehetőségeinek javítását célozza, emellett azonban a vállalat hulladékgazdálkodása is szervezettebbé és fenntarthatóbbá vált munkájuknak köszönhetően.

Az európai jezsuiták szociális központja az idei nagyböjtben pedig arra hívott mindenkit, hogy – összhangban a teremtésvédelemmel – együnk több fenntartható élelmiszert, elsősorban zöldséget.

Energiatakarékosság, nem csak anyagi kényszerből

A magyar jezsuiták is régóta törekednek az energiatakarékosságra, már az 1990-es években használták az akkor még ritkaságszámba menő energiatakarékos izzókat. Azóta persze sokat léptek előre, anyagi lehetőségeik függvényében. A szegedi és a torontói plébánián például okosrendszerek szabályozzák a hűtést-fűtést, több rendház és intézmény tetején napelemek termelik az áramot, illetve korszerű hőszivattyús rendszereket telepítettek. A miskolci templomban idén tavasszal cserélték le az eddigi, rosszul szigetelő ablakokat.

A leuveni Collegium Hungaricumban hagyomány, hogy a kiköltöző tanulók hátrahagynak ágyneműket vagy egyéb kisebb holmikat, melyek később egy másik kollégista számára jó szolgálatot tehetnek ahelyett, hogy újat vennének.

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Fotó: Pásztor Péter

Magyar Kurír