Jézus és társai az óbudai adventi vásárban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Péntek kora este élénken zajlott az élet Óbuda főterén, a Szentlélek téren. A járókelők meg-megálltak a fabódéknál. A kisgyerekeseket a tér sarkában felállított színpadon a Kolompos együttes vonzotta, baráti társaságok forralt bor és lángos mellett beszélgettek. A tér egyik faháza négy éve az egyházaké. Óbuda négy felekezetét szólította meg Pásztor Zsófia, a metodista gyülekezet lelkésznője, hogy jelenjenek meg együtt a vásárban, és jelenlétükkel vigyék be a vásározók közé a karácsony keresztény üzenetét; a gasztronómia, kultúra, sport fémjelezte forgatagban legyenek az egyházak is megszólíthatók. „Mindannyian az öröm üzenetét hozzuk: karácsonykor megszületett a Megváltó. Mára az adventi, gazdag programú rendezvénysorozat sokak életében hozzátartozik a karácsonyváráshoz.”

A négy évvel ezelőtt megszületett közös megjelenés gondolatát támogatta az önkormányzat, és a felekezetek megkapták a faházat a tér egyik sarkán. Szerényen jelennek meg: a fenyőgallyakkal díszített homlokzaton lámpácskákból formázott csillag, az oldalfalakon a részt vevő egyházközségek életét dokumentáló plakátok, oldalt egy molino, „Velünk az Isten” mottó fejezi ki lelkiségüket. 

Óbudai közösségek kapcsolódtak a kezdeményezéshez, így az óbuda-hegyvidéki Szentháromság-plébánia, az Óbudai Református Egyházközség, a Csillaghegyi Református Egyházközség, a Szent József-kápolna, az Óbudai Evangélikus Egyházközség, az Óbudai Metodista Gyülekezet, valamint a Szent Péter és Pál-főplébánia.

Látogatásunkkor a kezdeményező, Pásztor Zsófia és az éppen szolgálatot teljesítő csillaghegyi közösség képviselői fogadtak.

A lelkésznő elmondta, a kerületben nagy hagyománya van a felekezetek együttműködésének. Havonta a papok és lelkészek együtt reggelizve beszélgetnek életükről. Az ökumenikus imahéten folyamatosan látogatják egymást; ősszel, az Ars Sacra hetében együtt tartanak szakrális sétát, négy templomot meglátogatva. A metodista közösség Füzes Ádám atyával együtt tart évek óta Alfa-kurzust. Ebből a talajból nőtt ki az adventi kezdeményezés. Zsófi arról mesélt, mennyi jó beszélgetés alakult ki a járókelőkkel, milyen fontosnak tartják, hogy közösen vannak itt jelen a felekezetek. 

A református egyházközség képviseletében Veres Sándor beszélt élményeiről. Rögtön ráéreztek, hogy ott, ahol nyitnak egy ajtót, oda nekik be kell lépniük. „Akik nem jönnek be hozzánk a templomba, azokhoz nekünk kell kimenni. Az Egyház küldetése, hogy megszólítsa az embereket.”

Létre is jönnek rövidebb-hosszabb beszélgetések. Sándorban egy fiatal párral való találkozás hagyott mély nyomot: Többször elsétáltak a ház előtt, végül megálltak. Beszélgetni kezdtek, és a pár elmondta, tulajdonképpen ez számukra a búcsúzás alkalma, elválnak útjaik, de előtte el akartak még oda menni, ahol megismerkedtek. Elfogadták a kínált teát, és hozzá a verset, mert Sándor szerint a teához az is jár. Meghallgatták Ady és Dsida karácsonyváró gondolatait, egymásra néztek, és azt kérdezték, talán mégis folytatniuk kellene? „A karácsony sokszor döntés elé állítja az embert. Jó nekünk egymást marva, veszekedve élni? Nem tudunk-e kicsit jobban, elfogadóbban, türelmesebben, egymásra figyelve? Ha kinyitjuk egymás felé a szívünket, sok minden változhat, különösen akkor, ha Isten felé is megnyílunk, mert Ő még inkább megnyitja szívünket a másik ember felé” – fogalmazott Sándor.

Füzes Ádám atya is örömmel kapcsolódott a kezdeményezéshez. Számára a főtéri jelenlét a találkozás helye, ahol mindig szembejönnek ismerősök, és van mód egy forralt bor mellett beszélgetni velük. „Nem tekinthetjük missziónak, ami ott történik. De az a tény, hogy a forralt bor és az ajándék mellett az is megjelenik, hogy miről szól a karácsony, nagyon fontos. Kiindulópontja, első impulzusa lehet a kereső, élet értelmére rákérdező folyamatnak.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír