Jézus főpapi imája az egyház alapító aktusa – mondta a nagycsütörtök esti misén a pápa

Az ünnepélyes szentmisét bevezető szavaiban emlékeztetett rá, hogy nagycsütörtökön újból átéljük az utolsó vacsorát. A lábmosás szertartása Krisztus alázatának és irántunk való szeretetének misztériuma. Új parancsot hagyott ránk végrendeletként, a szeretet parancsolatát. Emlékezetére megalapította az Oltáriszentséget és a papságot, hogy jelenvalóvá tegye az Újszövetség áldozatát újabb eljöveteléig.

Homíliájában a Szentatya arra mutatott rá, hogy a lábmosás szertartása Jézus alázatos gesztusa az emberiség felé, amelynek nagy szüksége van a megtisztulásra. Jézus főpapi imájában megnyilvánul Nagycsütörtök szüntelen misztériuma: Jézus Krisztus új papsága és annak folytonossága az apostolok felszentelésében, a tanítványok bevonása az Úr papságába. A pápa Jézus főpapi imája kimeríthetetlen szövegének három kifejezéséhez fűzte elmélkedését: az örök élet, a megismerés és az egység. „Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Amikor Jézus az örök életről szól, akkor a valódi életre utal, amelyet érdemes élni. Csak akkor van értelme az örökkévalóságnak, ha már most megtanulunk hiteles módon élni. Milyen az a valóban örök élet, amelynek a halál nem tud kárt okozni? Jézustól hallottuk rá a választ. Csak az adhat támaszt életünknek a halálon is túl, aki maga az Élet. Már a görög filozófia szerint is az ember csak akkor találja meg az örökkévalóságot, ha olyanhoz ragaszkodik, ami elpusztíthatatlan, mint az örökös igazság. Mi Istenbe, a feltámadt Jézus Krisztusba kapaszkodunk, aki maga az Élet.

Ismerni a Szentírás szerint az a mód, hogy eggyé válunk a másikkal. Életünk csak akkor válik hitelessé és örökkévalóvá, ha megismerjük Õt, aki minden élet forrása. Jézus arra szólít fel bennünket, hogy legyünk barátai, ismerjük meg egyre jobban, legyünk párbeszédben vele.

Főpapi imájában Jézus Isten nevében szól a kinyilatkoztatásról. Gyakran utal az égő csipkebokor jelenetére, amikor Isten kinyilatkoztatta nevét Mózesnek. A Templom a Szentírás szerint az a hely, amelyben Isten neve él. Isten ugyanis nincs földi térbe bezárva. A Templomban úgy van jelen, mint a velünk-való-Isten. Ez az Isten, aki népével van, a Fiú megtestesülésében teljesedik be. Õ az a közeli Isten, aki szeret minket, akit megismerhetünk és szerethetünk.

A főpapi ima egyik legismertebb kérése a tanítványok egysége. Ez az ima az egyház megalapításának aktusa. Az egyház Jézus imájából és az apostolok igehirdetéséből születik. A tanítványok megismertetik Isten nevét és bevezetik az embereket Isten szeretetközösségébe. Ez az egység legyen látható az emberek között, hogy a világ számára hiteles legyen Jézus Krisztus küldetése. Jézus imája arról biztosít bennünket, hogy az apostolok hithirdetése soha nem szűnik meg a történelemben. Egyben egyfajta lelkiismeretvizsgálat is számunkra. Az Úr számon kéri tőlünk, hogy szeretetközösségben élünk-e Istennel, vagy eltávolodunk-e a hittől? Nem vagyunk-e felelősek a megosztottságért, amely elhomályosítja küldetését a világban? Amikor elmélkedünk az Úr kínszenvedéséről, éreznünk kell Jézus fájdalmát azért is, mert ellentétben állunk imájával, ellentmondunk szeretetének, megakadályozzuk az egységet.

Ebben az órában, amikor az Úr a legszentebb Oltáriszentségben nekünk ajándékozza testét és vérét, fohászkodjunk hozzá így: Add, hogy szeretetedben élhessünk és eggyé válhassunk veled, mint ahogy Te egy vagy az Atyával, hogy a világ higgyen.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír