Mint minden évben, az ünnepnapon idén is sok ferences szerzetes gyűlt egybe azon a helyen, ahol az evangéliumok tanúsága szerint Jézus egykor megmutatta isteni dicsőségét Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és ahol ma a kegyhely áll – számolt be a Szentföldi Kusztódia portálja.
A názáreti plébános homíliájában a tanítványok félelmére utalt, akik földre borultak a mennyei dicsőségében megjelenő Jézus láttán.
Marwan atya arra buzdította a híveket, hogy ők is az apostolok tekintetével nézzenek fel az Úrra, hagyják el bűneiket, keressék Isten tervét, és soha ne féljenek tőle, hanem szeressék őt minden erejükből.
A Tábor-hegyi kegyhelyről kevés történelmi forrás tudósít. Egy névtelen piacenzai zarándok 570-ben kelt útinaplója megemlíti, hogy a hegyen egy bazilika áll, annak a három sátornak az emlékére, amelyről Péter apostol tesz említést: „Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter így szólt Jézushoz: »Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.« Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve” (Mk 9,4–5).
A későbbi korok már négy templomról beszélnek a Tábor hegyén, és kolostorokról, melyekben szerzetesek élik meg a hely különleges szellemét, hiszen az Írás tanúsága szerint itt hangzott el az Atyának a szava: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,8).
A keresztes hadjáratok idején a templomokat gazdagon díszítették, és 1101-ben bencés szerzetesekre bízták. Később azonban, 1200 tájt a muszlimok elpusztították, és csak 1631-ben tudta visszaszerezni a Szentföldi Kusztódia. Az eredeti bazilikából csak az úgynevezett Szél-kapu maradt meg, a többi részt újjáépítették a Tábor-hegy csúcsán, 588 méter magasságban emelkedő magaslaton.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Nadim Asfour/Custodia Terrae Sanctae
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria