Jézus békéje, a Szentlélek békéje

„Ne nyugtalankodjék a szívetek és ne is rettegjen!” „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek!”  Jézus így biztatja az apostolokat búcsúbeszédben, a János-evangélium tizennegyedik fejezetében. Szavakban hasonlít, de vajon ugyanaz ez, mint Bobby McFerrin népszerű dala, a Don’t worry, be happy!, ami annyit jelent: Ne aggódj, légy boldog?  Jézus is erre a lelki nyugalomra, a relaxra, a lazaságra biztat?

Ha az általa adott békére nézünk, azt látjuk, hogy az Úr nem úgy beszél, mint aki – ma oly népszerű – életvezetési tanácsot akarna adni nekünk, egyfajta mindenhez érvényes megoldókulcsot. A tanítványaitól búcsúzó Jézus inkább azt villantja fel, hogy milyen is a vele való élet: ha szeretjük őt, ha megtartjuk az Úr parancsait, akkor a Szentháromság igazi otthonra talál nálunk, s az Úr békéje a miénk lesz.  

Bátran mondhatjuk: mindehhez a kulcs a Szentlélek, akit majd a feltámadt Jézus küld el az Atyától. A Lélek az, aki mindent eszünkbe juttat, amit az Úr mondott. A mennybemenetel, amelynek ünneplésétől már csak pár nap választ el, szomorú esemény lenne a Lélek megígérése nélkül. Jézus ugyanis az Atyához megy, de ez nem azt jelenti, hogy megfoszt minket magától. Nekünk adja a Lelket: ő az, aki által az Úr jelenléte valóságosabb lesz számunkra, mint földi életében az apostoloknak volt.

A Lélek az, aki Jézus szavait életre kelti: amit az Úr mondott és tett, az a Lélek által jelen idejű lesz, sőt, bennünk új életre kel.

A Lélek nemcsak folytatja, hanem aktuálissá is teszi Jézust: a Szentlélek által mintegy Jézus kortársaivá válunk, mint baráttal beszélhetünk vele.

Sőt, a Lélek által tartjuk meg Jézus szavait:

a Lélek, aki maga a szeretet, tesz képessé bennünket arra, hogy viszontszeressük az Urat, és megtartsuk szavait, hiszen a szeretet egyesíti az akaratokat.

A Szentlélek bennünk való jelenléte miatt belső örömmel, könnyen teljesítjük, ami az Úré.

A Lélek által a feltámadt Fiú jelenléte minden kor minden hívője számára közelséggé lesz. Olyannyira, hogy az Atya és Jézus lakást vesznek az ember szívében. Ez a „lakás”, a Szentháromság egy Isten különleges jelenléte, sőt élete, működése az igazak lelkében, földi életünk csúcsa. Az üdvösség története azoknak a lépéseknek a sorozata, melyekkel Isten keresi az embert. Ez az otthonra találás e lépések közül az utolsó, a legnagyobb – csak az örök boldogság fogja felülmúlni.

Az aggódástól és a nyugtalanságtól való mentesség, a feltámadt Jézus békéje tehát valóban nem a világé. Nem ragadható el, nem kompromisszumok eredménye, nem megalkuvásé, nem pusztán erők pillanatnyi egyensúlya. A jézusi békét nem a világ adja, hanem a Szentlélek, a feltámadt Úr Lelke: ő az, aki összekapcsol, közösségbe hoz a Fiúval és az Atyával, aki által a feltámadt Jézus ereje és jelenléte válóság lesz. A Lélek által a feltámadt Úr bennünk él: ez a béke egyedüli biztos forrása.

Szerző: Deák Hedvig OP

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír