Joachim Jauer: Urbi et Gorbi – A keresztények mint a fordulat úttörői

A német riporter 25 évvel a történtek után is a csodák kategóriájába sorolja Karol Wojtyła és Mihail Gorbacsov egyidejű megjelenését a világszínpadon. A lengyel pápa arra buzdította az embereket, hogy vegyenek búcsút a kommunizmustól, a szovjet főtitkár pedig hozzájárult ehhez.

Joachim Jauer történelmi tényként állapítja meg: az 1989-ben lezajlott hihetetlen változásoknak a lengyelek voltak az élharcosai, a szocialista tábor első szabad szakszervezete, a Lech Wałęsa által vezetett Szolidaritás megalakításával, amely II. János Pál pápa áldását is megkapta. Csehszlovákiában a drámaíró és filozófus, Václav Havel emberi jogokat követelt, ezért évekig börtönben ült. A magyarok pedig saját kockázatukra, a „környező kommunista világ” ellenére lebontották a vasfüggönyt. A német-magyar Csilla von Boeselager, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapítója volt az, aki bátran és önzetlenül, Kozma Imre atyával – a hazai szeretetszolgálat első elnökével – együtt az „NDK-ból kiutazóknak” létrehozta az első menekülttábort.

Az 1985-ben, 54 évesen az SZKP főtitkárának megválasztott Mihail Gorbacsov, a peresztrojka és a glasznoszty meghirdetője pedig teret adott ezeknek a szabadságharcosoknak. Jauer szerint ezen viharos fordulatokat aligha láthatta előre bárki, „talán csak a vizionális reménnyel megáldott” Karol Wojtyła. A könyvben rámutat: a keletnémet Honecker, a csehszlovák Husak, a román Ceausescu, a bolgár Zsivkov, és mindenekelőtt a szovjet birodalom vezetője, Brezsnyev nem vették komolyan II. János Pál pápai beiktatásakor tett prófétai felhívását: „Ne féljetek! Nyissatok ajtót, tárjátok ki a kapukat Krisztusnak! Nyissátok meg az államok határait, engedjétek behatolni a gazdasági és politikai rendszerek megmentő hatalmát!” A pápa szabadságra biztató üzenetének erejét, amely az egyházhoz túlnyomóan hű lengyel katolikusok ellenállását elindította, akkoriban keleten és nyugaton mindenki alábecsülte. Csaknem két évtizeddel később Mieczyslaw Rakowski, az utolsó kommunista lengyel miniszterelnök már elismerte, hogy Karol Wojtyła jelentősen hozzájárult a lengyel szocialista rendszer összeomlásához: „magától értetődő, hogy a pápa volt az, aki a népet a térdéről felemelte, aki a népet felbátorította, ami ezért a Szolidaritás létrejöttéhez vezethetett, mert a régi rendszer nem tudta az emberek szükségleteit kielégíteni.”

Joachim Jauer részletesen foglalkozik a keletnémet evangélikus egyház tevékenységével is, amely kiemelkedő szerepet játszott a szocializmus összeomlásában. „A közösséget megnyitotta, és fedele alatt mind a protestánsoknak, mind a protestálóknak védelmet nyújtott. Mivel nemcsak keresztények keresték fel az egyházi helyiségeket, az Isten házai az NDK megszűnéséig olyan tele voltak, mint még soha. Az egyház az emberek régóta tartó csendes tiltakozását felerősítette, és magát a szorongatottak elé állította.”

Jauer külön fejezetben elemzi, hogyan hozta létre Csilla von Boeselager Kozma Imrével, a zugligeti „Szent Család” egyházközség akkori plébánosával a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, majd az első menekülttábort Magyarországon. Csilla von Boeselager később úgy emlékezett vissza, hogy Kozma Imrével való kapcsolatát a teljes harmónia jellemezte, „agyunk ugyanarra a hullámhosszra kapcsolódott.” A magyar máltaiak elnöke pedig prédikációjában felszólította az egyházközséget, hogy „az NDK-beli testvéreket segítsék, akik ugyanazon rendszer alatt kénytelenek élni, mint amelyik minket cselekvésre indít.” A zugligeti egyházközség tagjai nem voltak igazán jómódúak, de saját költségükön adtak minden „vendégnek” napi egy adag meleg ételt.

A német riporter azt is vizsgálja, hogy a diktatúra nyomása alól felszabadult volt keletnémeteket mennyire foglalkoztatja ma a hit és a vallás kérdése. E tekintetben lehangoló a kép, a helyzetet a magdeburgi evangélikus püspök, Axel Noack szavai jellemzik a legjobban: „az emberek Németország keleti részében már azt is elfeledték, hogy az Istent is elfeledték.” A németországi változásokban kiemelkedő szerepet játszó, ugyancsak evangélikus Heinz Breuer lelkész szerint pedig „a fordulattal együtt járt a szabadság, de az egyház egyféle megpróbáltatása is: fogyasztás kereszténység helyett.” Erdő Péter bíboros, prímás 2008-as, a Frankfurter Allgeimene Zeitung napilap számára adott nyilatkozatából is idéz: „a posztkommunista országokban a korábbi hivatalos ideológia megszűnésével a világszemléletben nagy vákuum keletkezett. A tájékozódási pontok hiánya néhány országban növekvő bűnözéshez és a közrend széteséséhez vezetett. Néhány politikus kezdi felismerni, hogy a vallás rendező erő az anarchiával szemben”.

Joachim Jauer történelmi valóságként szögezi le, hogy az 1989-es fordulat „motorját a különféle egyházakhoz tartozó keresztények forgatták". Az ő bátorságuk nélkül nem történhetett volna meg a nagy áttörés Kelet-Közép-Európában 1989-ben, illetve „a diktatúrák megdöntése mindenesetre aligha lehetett volna erőszaktól mentes. Mert a keresztények a felkelőket arra tanították, hogy kövek helyett gyertyákkal fegyverkezzenek fel. És így, ebben az erőszakmentes felkelésben, megmentő hatalmával bizonyára Krisztus is eljött”.

A kötetet magyarul a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége adta ki 2014-ben.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír