Káptalant tartottak a szegénygondozó nővérek

Az Oslay Oswald ferences tartományfőnök, Páhok Mária Franciska és Kroumann Mária Magdolna nővérek által 1927-ben Egerben alapított szerzetesi közösség új vezetőséget választott. Kóródi M. Veronika lett az új általános főnöknő, Érsek M. Anna nővér a helyettese és Hajós M. Ágnes nővér a rendi titkár.

A káptalan megszavazta az elmúlt évek alatt elkészített új szabályzatot. Áttekintették a közösség életét, hálát adtak Isten gondoskodó szeretetéért, melyet bőségesen megtapasztaltak az elmúlt négy év alatt. Határozatokat hoztak a közösségi élet megújításáról, jövőbeni társadalmi szolgálatuk területeiről. Kiemelten foglalkoztak a nővérek testi-lelki egészségével, a társadalmi problémákkal és a cigánypasztoráció kérdésével.

A káptalant záró misén Székely János püspök méltatta a közösség értékeit. A ferences karizma időszerűségét hangsúlyozta, és ünnepélyes áldással küldte a közösséget a nélkülöző és szerető gondoskodásra szomjazó emberekhez.


A szegénygondozó nővéreket alapító ferences provinciális a Trianon utáni ország társadalmi gondjait, a nagy szegénységet látva felismerte korának szükségletét, és összekapcsolta az önkéntes társadalmi mozgalmat az egyházi karitatív munkával. Ennek a munkának fő szervezői és lebonyolítói voltak a szegénygondozó nővérek, akik csak Krisztusnak kívántak szolgálni, felkarolva a társadalom legszegényebbjeit: koldusokat, hajléktalanokat, öregeket és mindazokat, akiknek senkijük nem volt, vagyis a legkiszolgáltatottabbakat. Szent Ferenc bűnbánó ruháját magukra öltve gyalog és biciklivel járták a nővérek a tanyákat, a falvakat, a városokat és a cigánynegyedeket. Mivel szolgálatuk felébresztette az emberek lelkiismeretét, sok segítő csatlakozott hozzájuk. A kongregáció gyorsan gyarapodott, 1936-tól országos méretűvé vált, és 1950-ben már 42 közösségben 250 nővér tevékenykedett.

A szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatása után csak 1990-ben indulhattak újra. Először Esztergomban telepedtek meg, ez lett a rendi központjuk, de hamarosan újabb házakat nyitottak.

Napjainkban Siófokon hajléktalanoknak és rászorulóknak osztanak ebédet, családokat és magányosokat látogatnak, öregeket, betegeket gondoznak, figyelemmel kísérve mindennapi gondjaikat és reményeiket. Szécsényben és Nagyvenyimben két kis szeretetotthonuk működik.


A nővérek kis testvéri közösségekben élnek, egyszerűség és vidámság jellemzi mindennapjaikat. Lelkiségük középpontja az Eucharisztia tisztelete és imádása. Naponta több órát szentelnek az imádságnak, ebből merítenek erőt a szolgálathoz. Amint Szent Ferenc nagy odaadással gondozta a leprásokat, úgy próbálják ők is felkarolni a mai társadalom legszegényebbjeit, visszaadva nekik emberi méltóságukat. Származásra, nemre, korra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül szolgálják mindazokat, akikhez Isten küldi őket.

Fotó: Ferences Szegénygondozó Nővérek honlapja

Magyar Kurír