Katolikus oktatás a fővárosban – Bemutatták A Katolikus Budapest új köteteit

A megjelenteket Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója köszöntötte. Kiemelte: Erdő Péter bíboros, prímás szívügyének tekintette a négykötetes mű megjelenését – az első két kötet még 2013-ban került a könyvesboltokba –, a Fővárosi Önkormányzat pedig anyagilag járult hozzá a kiadáshoz.

Erdő Péter a kötetek megszületésének körülményeit felidézve emlékeztetett rá: Szent II. János Pál pápa 1993-ban kiadott rendelkezésében megújította az egyházmegyék határait egész Magyarországon, és átkeresztelte az Esztergomi Főegyházmegyét Esztergom-Budapesti Főegyházmegyévé. Elmagyarázta azt is, hogy a fővárosnak egyetlen lelkipásztori egységet kell alkotnia, és ezért szükséges, hogy a többi egyházmegyéből Budapestre eső terület is egyetlen egyházmegyéhez tartozzon.

Ez a fajta lelkipásztori egység szinte kötelez bennünket arra, hogy a városról egyháztörténeti szempontból is egységesen gondolkozzunk, ezért kezdtük el a sorozatot – mondta a bíboros. – Az első két kötetben Budapest területének egyházmegyei hovatartozását próbálták végigkísérni az egész történelem során. Örömmel fedezték fel, hogy Kr. u. 330 körül már püspöki székhely volt Aquincumban, amely legalább a 6 századig működött. Végigvették a plébániák történetét is. Mivel a plébániai élet nem öleli fel az egyházi élet minden szektorát, úgy gondolták, hogy további kutatásokra, publikációkra van szükség az oktatási, nevelési, majd később a szociális, egészségügyi, kulturális és más tevékenységek esetében is.

A most megjelent III. és IV. kötet az oktatási, nevelési intézményekkel foglalkozik, átfogó képet ad a fővárosunk területén működő vagy valaha itt működött katolikus oktatási és nevelési intézmények teljes köréről. A két kötetből egyértelmű, hogy „impozáns tevékenység” folyt a múltban és folyik a jelenben is – az intézmények számában minden eddigit meghaladó mértékben – Budapest területén a katolikus oktatás és nevelés érdekében. Erdő Péter bíboros köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek ebben az értékes vállalkozásban.

A Katolikus Budapest mind a négy kötetét Beke Margit egyháztörténész szerkesztette. Ismertető beszédében emlékeztetett rá: az első két kötet a részegyház legkisebb önálló egységeinek, a plébániáknak a feltárását tűzte ki célul; a harmadik és a negyedik az oktatási és nevelési intézményekkel foglalkozik. Szinte akaratlanul is életünk két fontos helyszíne került előtérbe, mondta az egyháztörténész, idézve Reményik Sándort: „Ne hagyjátok a templomot! / A templomot, s az iskolát!” 

Beke Margit kifejtette, mindegyik témánál a következő szempontok köré csoportosították mondanivalójukat: a helyszín, az épület körülményeinek meghatározása voltak az elsők, vagyis az otthont nyújtó templom és iskola megépítése, berendezése, ezek környezetének bemutatása látszott érdekesnek, a változó koroknak tükröt tartva.

Mindennek csak akkor van értelme, ha eléri a Szentírásban megjelölt magasabbrendű célját, amiért ezek létrejöttek – mondta a kötetek szerkesztője. Hozzáfűzte, ezeket az otthonokat be kellett népesíteni Isten szent népével, a felnőttekkel és a gyerekekkel. Az intézmények bemutatásánál az ott tevékenykedő papokat, az iskoláknál az igazgatókat vették számba. Az egyetemek a középkortól kezdve a mai egyetemekig és főiskolákig szerepelnek a könyvben, és az ezekhez kapcsolódó kollégiumok, később az egyetemi gimnáziumok és nevelőintézetek. Külön csoportosítást kaptak az egyházmegye fenntartásában működő és napjainkban is változó intézmények. Bekerültek a szerzetesrendek fenntartásában egykor létesített, de megszűnt iskolakomplexumok, továbbá a napjainkban létrehozott iskolák, gimnáziumok. Helyet kaptak az újabb lelkiségi mozgalmak, mint az Opus Dei, a Fokolare mozgalom, majd az egyesületek által működtetett iskolák, otthonok, ezt követték a sajátos típusú intézmények (átmeneti otthonok, fogyatékkal élő gyermekek otthonai), végül a más katolikus szellemiségű intézmények az egész főváros területén.

Az oktatási és nevelési intézmények rendkívüli gazdagsága ismerhető meg ezekből a kötetekből, mint például a csecsemőgondozás, az állam által elítélt kiskorúak nevelése vagy a Boldog Katalin Nagyleányotthon, amely a katolikus „ipari leányközépiskola” végzett növendékeinek nyújtott otthont egykor. A kötetek szerkesztője úgy tapasztalta, hogy munkatársaival jó volt együttgondolkodni, és összerakni azt a Budapestről megálmodott keresztény képet, amely múltunkat és kissé jelenünket is jellemzi. Mindannyiukban munkált a szentírási gondolat Dániel könyvéből: „Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.” 

Jelen volt a bemutatón Tarlós István főpolgármester is, aki örömét fejezte ki, hogy a Fővárosi Önkormányzat, bár szerényen, de a semminél több támogatással járult hozzá a kötetek megjelenéséhez.

A könyvet tanulmányozva egyértelmű, hogy Budapest nem lenne a térség vezető fővárosa, ha nem lettek volna egy évezrede működő katolikus iskolái – fogalmazott a főpolgármester, aki szerint a két kötet úgy mutatja be a múltat, hogy jövőnket is felvázolja. A katolikus értékrendet követő iskoláknak ugyanis egyre nagyobb szerepe lesz egy erkölcsös, tudásalapú társadalom felépítésében.

Zárásként Tarcsay Péter történész hiánypótló, nagy műnek nevezte a négykötetes A Katolikus Budapest című monográfiát.

A kötetet Fejérdy András történész és Tóth Tamás egyháztörténész, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára lektorálta.

A könyvbemutatón közreműködött a Sacra Musica.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír