A Teréz Missziót Bruno Thevenin atya alapította több évtizeddel ezelőtt, aki Lisieux-i Szent Teréz missziós gondolatait és imaszándékait életre keltve imaközösségeket hozott létre a papokért.
Sajnos kevéssé ismert maga a közösség – nemcsak a hívek, de a papság körében sem sokan hallottak céljáról, s így nem is látják annak fontosságát. Pedig az Egyház egyik legégetőbb mai problémájához kapcsolódik.
Kis Szent Teréz – aki maga is szeretett volna misszionárius lenni – imáit a papokért, misszionáriusokért ajánlotta fel, és Jézustól kért lelki paptestvért, apostolt, akiért ismeretlenül imádkozik. Tudta, hogy mennyi kísértés és nehézség ellen kell küzdenie minden papnak, s ezt a terhet testvéri támogatással tudják hordozni.
Ugyanez a szándék fogalmazódott meg egy özvegy édesanya életében, aki imáit egy általa nem ismert pap lelki támogatásáért ajánlotta fel, akit később személyesen is megismert. Ő Bruno atya, a már világszerte elterjedt Teréz Misszió alapítója,
a közösség tagjai pedig azok a hívek, akik hasonló módon napi imájukkal egy-egy pap, szerzetes, misszionárius számára Isten áldását, kegyelmeit kérik. Az évente más-más helyszínen megrendezett találkozók pedig lelki egységet, megerősítést adnak a részt vevő zarándokok és papok számára.
Így volt ez az idei találkozón is a budapest-rákoshegyi Lisieux-i Szent Teréz-templomban. A plébániaközösség tagjai az országban az elsők között csatlakoztak a Teréz Misszióhoz Nagy Józsefné Ági kezdeményezésére, aki a mostani találkozó előmozdítója is volt. A szervezés oroszlánrészét Szabó Tiborné Kati helyi önkormányzati képviselő vállalta, természetesen sok önkéntes segítő közreműködésével.
A rendezvény rózsafüzér imádsággal kezdődött a templomban, majd Erdődi Ferenc plébániai kormányzó köszöntötte a jelenlévőket. A korábbi találkozókon Bruno atya személyesen is jelen tudott lenni; betegsége miatt most levélben küldött köszöntőt, amelyet Csillag Éva tolmácsolt.
Ezt követően az immár teljesen megtelt templomban Nagy Endre karmelita tartott előadást Szent Teréz lelkiségéről, kiemelten is arról, hogyan valósította meg missziós célkitűzését.
Elmélkedését Szent Teréz naplójából, levelezéséből vett idézetek köré fűzte, és rámutatott, milyen kegyelmeket nyerhetünk el mi is a papokért végzett imákkal, valamint milyen fontos Jézussal egységben maradva az ő szándékai szerint élnünk.
Az ünnepi koncelebrált szentmisét Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be. Köszöntőjében Horváth Tamás polgármester utalt a mostani találkozó jelentőségére, hiszen éppen száz éve helyezték el a templom alapkövét; mintegy sugallva, milyen fontos pillérei lehetünk mi is az Egyház lelki megerősödésének, a papi szolgálat segítésének.
Mohos Gábor szentbeszédében bemutatta azokat a problémákat, melyek a hívek és a papi hivatások számának csökkenésében, a nyugati kereszténység hanyatlásában érhetők tetten. Kiemelte a pap mint ember sajátos életének a világ számára nehezen érthető aspektusát.
A pap személye nem természetes, de nem is természetellenes, hanem természetfölötti” – fogalmazott. Ezért szükségük van a hívek lelki támogatására, az imákra – így a Teréz Misszióra is.
A szentmise után a templom körül felállított kültéri keresztutat a húsvéti időben szokásos öröm útjaként járták végig a résztvevők Molnár Béla címzetes prépost gondolatait olvasva. Az állomásoknál Jézus feltámadásának egy-egy fontos eseményéről szólt az elmélkedés. Jóleső érzés volt a megváltás fájdalmas keresztútja után a megváltás dicsőségének örömteli útján járni.
Az ebédidő során az érdeklődők a templom melletti Rákoshegyi Közösségi Házban megismerkedhettek a kerület emlékeivel, illetve felmehettek a közeli víztoronyba, ahonnan gyönyörködhettek a kilátásban.
Záróeseményként Erdődi Ferenc szentségimádásra hívta a zarándokokat, melyen rövid gondolatok, énekek segítették az elmélyülést.
Szöveg: Sajó József
Fotó: Schillinger Tibor
Forrás: Budapest-Rákoshegyi Lisieux-i Szent Teréz Plébánia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria