Kétszáz éves az erdélyi Római Katolikus Nőszövetség

A rendezvényen az elmúlt két évszázadra visszatekintő ritka portrékat, korabeli fényképeket, meghívókat, dokumentumokat állítottak ki.

Bevezetőjében a házigazda szerepét is betöltő László Attila főesperes-plébános megosztotta a jelenlevőkkel a bicentenárium megünneplése fölötti örömét.

Hangsúlyozta, hogy már székelyudvarhelyi plébánosi szolgálata idején fontosnak, elismerésre méltónak tartotta a nőszövetség munkáját, örömmel fogadva, hogy aktívan részt vesznek az egyházközség életében.

Három éve kezdődött el kolozsvári munkássága, itt is várakozással kíséri a nőszövetség jelenlétét, munkáját, és támogatásáról biztosította a további gazdag jövő formálásában. Bármikor nyitott a nők részéről érkező minden javaslatra, számíthatnak segítségére – mondta László Attila atya.

Ezt követően gróf Mikes Borbála üzenetét Rekita Rozália színművész olvasta fel. A múltat elsőként Balogh Gizella nyugalmazott tanár idézte fel: Erdély a 17. századtól az 1867-es kiegyezésig saját törvényhozással, saját kormányszervekkel rendelkezett. A Főkormányszék, azaz a Gubernium vezetőjét Bécs nevezte ki, de csak az erdélyi országgyűlés jelöltjei közül. I. Ferenc osztrák császár 1822-ben báró Jósika Jánost nevezte ki a Gubernium elnökévé. Felesége, gróf Csáky Rozália palotadáma kétszáz évvel ezelőtt,

1823-ban megalakította az Erdélyi Nemes Jóltevő Asszonyi Egyesületet. Az elnevezés archaikus, de beszédes. Jelzi a tagság társadalmi osztályát, és megjelöli az egyesület nemes célkitűzését, feladatát.

A működéshez szükséges összeget a hetvenhét arisztokrata személyből álló tagság adta össze. Az adakozók listáját a császárné, Auguszta Krisztina nyitotta meg. Az elnökasszony az összegyűlt összeget nem osztotta szét a szegények között, hanem közhasznú és hosszú távon jövedelmező befektetésbe kezdett. Akkor határozta el a Népkert, azaz a mai kolozsvári Sétatér kialakítását, amely kétszáz év múltával is dísze a városnak. Valóban közhasznú befektetés volt. Ugyancsak a város hasznára uszodát és feredőházat építtetett. Dolgozóházat alakított ki, ahol minden rászoruló tehetségéhez és erejéhez mérten dolgozhatott, gyapjút mosott vagy fésült, fonta-szőtte pokrócnak; kendert és lent dolgoztak fel...

1948-ban életbe lépett a kommunista rendszer alkotmánya, amely államosította az egyházi intézmények vagyonát; püspökségeket számoltak fel, megszüntették az egyházi iskolákat, intézményeket. A nőszövetség elnökét, gróf Bethlen Györgynét (született báró Jósika Paula) kényszerlakhelyre száműzték. De a szeretet tüzét nem sikerült elfojtani – tisztelet illeti azok emlékét, akik kétszáz évvel ezelőtt ezt a tüzet megrakták, és azokét is, akik a történelem viharai között a lángot tovább- és továbbadták.

A nőszövetség azokat a katolikus vallású nőket igyekszik tömöríteni, akikben fokozottabb mértékben él a felelősségteljes keresztény szeretet. A szövetség azonosul az Egyház célkitűzéseivel, Krisztus szeretetparancsának megvalósítására törekszik. Az Egyház a folytonosság biztosításának alappillére volt, ma is az, és bízunk benne, hogy az is marad – hangsúlyozta Balogh Gizella.

A rendezvény végén Bodó Márta, a kolozsvári Szent Mihály-nőszövetség jelenlegi elnöke a jövővel kapcsolatban elmondta: a kétszáz éves múlt egyszerre lenyűgöző és ösztönző, de remélik, hogy sikerül a mai kihívásoknak megfelelni, a mai kolozsvári, erdélyi társadalmi szükségletekhez mérten folytatni az elődök munkáját.

A cikk további részében olvashatják a korábbi vezetők, Schuller Hajnal és Fábián Mária szavait az 1989-ben a Szent Gábor Ifjúsági Fórum keretében a kolozsvári Szent Mihály-plébánián megalakult nőszövetségről.

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Szerző: Fodor György

Fotó: Fodor György, Bodó Márta

Magyar Kurír