Kisvárosi életképek – Pillantás Budafok-Tétény történetébe napjainkig

A dokumentumból megtudhatjuk, hogy tulajdonosa a Budafoki M. Kir. Pinczemesteri Tanfolyamot csupa jó és jeles osztályzattal végezte el, s a tanulmányi ideje alatt szorgalmas volt, és magaviselete is törvényszerű volt. A felsorolt tantárgyak között a következőket találjuk: Borchemia és borkezelés, Erjesztő és pinczeberendezés, a gyakorlati munkák között pedig vegytani gyakorlatok, kádármunkák, pinczemunkák szerepelnek. A szép, díszes nyomású, gazdagon illusztrált oklevelet az iskola igazgatója, a magyar királyi központi szőlészeti és borászati főfelügyelő, s ezenfelül még négy előadó írta alá.

Egy ránk maradt régi fényképről a budafoki ifjabb Haggenmacher Henrik sörfőzdéjének kocsisai néznek ránk. A jól sikerült csoportképet a szignó alaján Hinko fényképész készítette Kis-Pesten, 1897-ben. S ha már így elmerültünk az értékes dokumentumok böngészésében, egy másik szépséges régi oklevelet is érdemes megemlítenünk: az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás Bíráló Bizottsága Budafok községet jó szőllőtermelésért Kiállítási éremmel tüntette ki.

Ez a néhány tárgyi emlék ízelítő csupán a budafoki Kossuth Lajos utcában lévő Magdolna Udvar helytörténeti gyűjteményéből. Ha belépünk a szépen kialakított, 2021-ben átadott átriumos udvarba, jobbra az időszaki tárlatoknak helyet adó épületrészt találjuk, balra egy kávéházat, szemben pedig a helytörténeti kiállítást nézhetjük meg.

Mindannyian tudjuk, hogy jövőt tervezni csak a múlt ismeretében lehet. Sokat segít ebben a helytörténeti gyűjtemény, amely a kerülethez köthető személyes tárgyakra és képekre, valamint a gyáriparra és a kisiparra koncentrál. Budafok-Tétény kulturális emlékei is helyet kapnak a kiállítótermekben. Ha vesszük a fáradságot és ellátogatunk a Magdolna Udvarba, képet kaphatunk arról, milyen jelentős szerepet játszott egykor a környéken a hagyományos mesterségek közül a kőbányászat, valamint a szőlőtermesztés és a borászat, amelyek a 19. század közepéig megélhetést nyújtottak az itt élőknek, megteremtve a napjainkig is élő borkultúrát.

A kiállításon rengeteg fénykép látható a régi Budafokról, és persze tárgyak is, az ókortól egészen a legutóbbi évtizedekig. A Kossuth Lajos utca több képen szerepel, hiszen máig jelentős az átmenő forgalma. Valamelyest még ma is fejlődőben van, de a rengeteg autó és a kipufogógáz miatt napjainkban nem igazán vonzó a betelepülők számára. A fényképek az autózás előtti korszakot örökítették meg, azokat az időket, amikor több volt a sétáló, bámészkodó gyalogos ezen az akkor még fákkal szegélyezett, kisvárosias útvonalon. Egy másik képen megnézhetjük az egykori Czuba-Durozier és Társa Cognac-gyár épületét, amit errefelé mindenki Czuba-villaként ismer. Régi családi fotók is helyet kaptak a gyűjteményben, még a 20. századból valók: a férfiak többsége katonaruhában, hiszen a két világháború jelentősen meghatározta elődeink életét.

Egy másik képen a Haggenmacher-sörgyár épületcsoportját és füstölő kéményeit látni a Sörház utca és a Nagytétényi út sarkán. Az ipar megjelenését a Kutyavilla halászcsárda és a csepeli kompátkelőhely mellett 1716-ban létesített Braxatoria (serfőzde) megépülésétől számítják. Ez a csupán négy-öt embert foglalkoztató serfőző üzem Buda városától kapott működési engedélyt, tulajdonosa Reiter János volt. Frohner János bécsi szállodás aztán az 1860-as évek végén nagy sörgyár építésébe kezdett. A félbemaradt gyárépületet a már említett ifjabb Haggenmacher Henrik vásárolta meg. Az ötvenezer négyzetméter területű, mintegy négy kilométer hosszú pincével rendelkező, 1873-ban üzembe helyezett gyárban a századfordulón már több mint négyszáz munkás dolgozott. 1908-ban a Haggenmacher Kőbányai és Budapesti Sörgyárak Rt. budafoki telephelyén éves szinten kétszázharmincezer hektoliter sört gyártottak. 1935-ben azonban véglegesen megszűnt itt a sörgyártás. A vörös téglás épületeket manapság egymás után hozzák rendbe, és műtermeket, kulturális intézményeket, kiállítótermeket alakítanak ki bennük.

A Kossuth Lajos utcai általános iskolából az 1960-as években gyakran mentünk a Városház térnél álló Attila moziba, amelyet már régen lebontottak. A kiállítás rendezőinek sikerült egy képet találniuk róla. A moziban nemcsak filmeket nézhettünk meg, hanem rendezvényeket is tartottak a falai között. Annak idején itt zajlottak az április 4-ei és a november 7-ei iskolai ünnepségek. Gyerekkoromban itt láttam az amerikai Háború és békét, a Bambit és az Óz, a csodák csodáját. 1969-ben az osztálytársaimmal ide váltottunk jegyet Antonioni Nagyítás című filmjére is.

De most lépjünk tovább, és nézzük, mi minden látható még az állandó kiállításon. Köztudott, hogy ezen a környéken jelentős szőlőtermesztés és borkultúra volt egykor. Promontor és Tétény környékén már a 14–15. században virágzott a szőlőkultúra a ciszterci, a ferences és a pálos szerzetesek jóvoltából. A Buda visszavételéért indított harcokban e virágzó szőlőkultúrák teljesen elpusztultak, a felvonulási területként használt Tétényi-fennsíkon a maradék szőlőtöveket is kivágták, kiszántották. Az új telepítések a 18. század első harmadában kezdődtek, a németek és a rácok munkájának köszönhetően. Az új telepítvényeken elsősorban vörösborokat termő fajtákat műveltek: a rácfeketét, a kék gohért, a kölni kéket és a fekete muskotályt, a Balkánról származó kadarka pedig néhány évtized alatt a legelterjedtebb szőlőfajta lett a vidéken. 1886-ban azonban itt is megjelent a filoxéra, s a 20. század fordulójára a szőlők közel kilencvenöt százalékát kipusztította.

Október második felében, a szüret utolsó napján elkészült a szőlőkoszorú, amit a szőlőből ünnepélyes menetben vittek a gazda házához. A promontor-budafoki menetet a zenészek vezették, utánuk négy, díszes ruhába öltözött lány következett a szőlőkoszorúval, majd Bacchus képében egy fiú, akinek arcát szőlő héjával festették ki, nyomában a szedőlányok és a puttonyos fiúk haladtak, a sor végén pedig az érdeklődő ünneplő sereg. Útjuk végén a szőlőkoszorút a présház kitárt kapujára akasztották, és kezdődhetett a mulatozás. Napjainkban e régi hagyományok a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon, valamint a Tétényi Szüreti Felvonuláson élnek tovább – tudtuk meg a helytörténeti kiállításon.

Persze nem feledkezhetünk meg a talán leghíresebb budafoki intézményről, a Törley- pezsgőgyárról sem. A ma is impozáns Törley-kastély Budafok meghatározó építménye. A hegyoldalban szépen meghúzódó, középkori várakra emlékeztető, változatos építészeti elemekkel, tornyokkal díszített épületcsoportnak része a Sacelláry-kastély is. Törley József 1882-ben hozta létre Budafokon a pezsgőgyárát. Az első gyárépületek a Péter Pál utcában kezdtek működni. Az 1890-es évekre a termelés növekedésével a gyár kinőtte ezt a telephelyet. Törley ekkor vásárolta meg az Anna utcának azt a részét, ahol máig is áll a pezsgőgyár. Itt egy húszezer négyzetméter alapterületű pezsgőpincészetet hozott létre, elektromotorok, gőzgépek segítették a gyártást. Törley József volt Magyarországon az első, aki teherautókat alkalmazott áruszállításra; abban az időben még mindenki más lovas szekérrel dolgozott, ő azonban automobilokon szállíttatta a portékáját. Jogosítványa is volt, egyesek szerint a hármas, mások szerint az ötös számú jogosítvány volt az övé. Manapság háromszintes a pincerendszer, nyolcezer négyzetméteren állítják elő a pezsgőt Budafokon. Törley József 1907-ben, a belgiumi Oostendében töltött nyaralásán során vakbélgyulladás következtében váratlanul meghalt. A gyár irányítása ekkor a testvérei kezébe került. A rendszerváltás utáni privatizáció során a pezsgőpincészetet egy német szakmai befektető vásárolta meg, és a mai napig ő a tulajdonosa.

A Magdolna Udvarban, az állandó kiállításon az utóbbi hatvan-hetven év történetéből is sok érdekességet láthatunk, például a helyi kőbányászatról, a barlanglakásokról, a kővájók és a kőfaragók életéről. Megnézhetünk egy kisfilmet is a budafoki kísérleti lakótelep építéséről. A három háztömb 1966-ban készült el csúszózsalus eljárással, kohóhabsalak felhasználásával. A videó alapján képet kaphatunk arról is, milyenek voltak az úgynevezett üzemeltetett lakások, amelyek lakóinak mindennapi életét a házak szomszédságába tervezett szolgáltatóközpont könnyítette meg.  

A kiállítást Gyönki Viktória muzeológus, gyűjteményi referens rendezte, neki és munkatársainak köszönhetjük ezt a remek helytörténeti bemutatót. A szakmai tanácsadók Garbóci László és Bayer Árpád voltak.

A Magdolna Udvarban rendszeresen nyílnak időszaki kiállítások. Jelenleg A Nagy Háború emlékei címmel láthatunk képeket, eredeti fotókat, kisebb tárgyakat. Az április 27-éig nyitva tartó tárlaton egykori katonák élettörténete elevenedik meg a látogatók számára.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. április 28-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.