Kiút a növekedés fogságából a fenntarthatóságért – Párbeszéd a közjóról és a jóléti államról

Mint a rendezvényt beharangozó interjúnkból kiderült, Baritz Sarolta Laura OP, a Sapientia Szerzetesi Főiskola tanára, a KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) képzés szakfelelőse és Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, közgazdász, a jóléti állam gazdasági-társadalmi modelljének (skandináv modell) hazai vezető képviselője, az Új Egyenlőség online magazin főszerkesztője beszélgetéssorozat keretében nyilvános párbeszédet kezdeményezett időszerű gazdasági-társadalmi kérdésekről.

A Corvinus Egyetemen (CE) megtartott első rendezvény moderátora Szilas Roland, a CE Vezetéstudományi Intézetének docense volt.

A fenntarthatóságról szóló nyilvános párbeszédben szakmai vendég előadóként Köves Alexandra, a CE munkatársa, a Zöld Egyenlőség podcast alapítója és Nemes Csaba klímakutató, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület vezető tagja vett részt (Zlinszky János betegség miatt nem tudott jelen lenni).

A rendezvény első részében a párbeszéd kezdeményezői röviden ismertették a közjó és a jóléti állam lényegét a nagyszámú közönség előtt.

Baritz Sarolta Laura OP elmondta, hogy a közjó általános értelemben véve nem más, mint az ember kiteljesedése, boldogságának megvalósulása közösségi és egyéni szinten egyaránt. „Boldogság alatt nem a mainstream által elfogadott hedonista elképzelést értjük, hanem azt arisztotelészi értelemben vesszük: az ember célt tűz ki maga elé, amit el akar érni, és eközben egyre erényesebb, értékesebb, tökéletesebb lesz: kiteljesedik. Az államnak eszerint nem pusztán az anyagi javak biztosítására kell koncentrálnia (az anyagiakra fókuszált jólét egyébként a pszichológia szerint neurózishoz vezet), hanem az immateriális javakról – oktatás, egészségügy, vallás, kultúra, médiapolitika – való gondoskodásra is.

Ez a gazdasági-társadalmi modell sok tekintetben megegyezik a jóléti (skandináv) modellel, ugyanakkor más a filozófiai háttere: a katolikus erényetikára támaszkodik, míg a skandináv modell a lutheránus értékekre.” Baritz Sarolta Laura hozzátette: a lutheránus embert a Max Weber-i protestáns etika alapján a szorgalom, a takarékosság, a teljesítményorientált magatartás, a katolikus embert az erényetikai háttér és a kapcsolatokban való működés jellemzi.

Pogátsa Zoltán közgazdász arról beszélt, hogy a kapitalista társadalmakban a verseny startvonalánál sokan eleve hátránnyal indulnak. Arról senki nem tehet, hogy milyen családba születik: a genetika és a szocializáció meghatározó.

A skandináv (jóléti) modell szerint az államnak az a feladata, hogy a hátrányosabb helyzetből indulóknak is lehetőséget adjon, hogy képességeiket kibontakoztathassák. Az állam az újraelosztás, az oktatáspolitika, a közösségi közlekedés és más alrendszerek megfelelő működtetésével teheti ezt lehetővé. Azokban a társadalmakban, amelyekben erősebb a középosztály, könnyebb a „zöld” átmenetet megvalósítani, nem véletlen, hogy a skandináv országok a fenntarthatóság (például a „zöld adórendszer”) terén az élen járnak.

A Corvinuson megtartott rendezvényen a párbeszéd jegyében Pogátsa Zoltán hangsúlyozta: fontos a nézetkülönbségek megfogalmazása, de ne azt keressük, ami elválaszt egymástól, hanem elsősorban azt, ami összeköt minket. Sajnos Magyarországon ez nem jellemző hozzáállás.

A közgazdász a közjó és a jóléti modell egybevetése kapcsán azt mondta: elvi síkon minimális a különbség a két gazdasági-társadalmi modell között. Mint mondta, Bibó István az Uchronia című művében kifejtette, hogy minden ideológiának van rossz és jó megnyilvánulása. Például a baloldaliságból fejlődött ki a skandináv modell, de ez a nézetrendszer volt a sztálini terror alapja is.

A bibói tétel igaz az Egyház vonatkozásában is. A politikai gondolkodó azt mondja, ha az Egyház mindig hű maradt volna önmagához, nem lett volna szükség reformációra, sőt nem beszélnénk szociáldemokráciáról sem.

Egy lehetséges történelmi távlatból tekintve az Egyház és a baloldaliság pozitív felfogása között nincs lényegi különbség – szögezte le Pogátsa Zoltán, majd arról is beszélt, hogy a számára elérhető adatok szerint a mai Magyarországon a keresztény vagy szociáldemokrata elvek nem valósulnak meg például az oktatás, az egészségügy (az ország számos helyén nem működik az ellátás) terén sem. A társadalmi mobilitás tekintetében egy lefagyott rendszerről kell beszélnünk, s ez így volt a magát baloldalinak hazudó kormányok alatt is - mondta a közgazdász.

Baritz Sarolta Laura OP a beszélgetés során azt hangsúlyozta, hogy a közjó modellben az ember és annak szabadsága, felelőssége áll a középpontban. Az ember belső motivációja által képes legyőzni a struktúrát.

A skandináv modellben a struktúra a hangsúlyosabb (lásd adórendszer, újraelosztás). „Persze a struktúra visszahat az emberre, de végső soron az emberen múlik az, hogy mi történik.” – mondta a domonkos szerzetesnő.

A kölcsönösség (reciprocitás) a közjó modellben megvalósulhat, az ember képes nagylelkűen adni (értékközpontúsága folytán) és így megvalósulhat a piaci egyensúly a kölcsönösségi tranzakcióban. Ez a reciprocitás ugyanakkor a skandináv modellben is jelen van - tette hozzá Baritz Sarolta Laura. A kölcsönösség egyébként jellemzően a civil társadalomban (egyesületek, non-profit szervezetek stb.) mutatkozik meg, a közjó-modellben hangsúlyosan. 

A szerzetes-közgazdász elmondta, hogy Norvégiában százhúszezer önkétes civil szervezet létezik, hazánkban hatvanezer, „de ez se rossz szám, a civilek nyilván nem olyan erősek, mint a skandináv országokban.”

A magyar civilek tipikusan nagyon szegények, pénzük talán éppen a Norvég Alapból van – reflektált Pogátsa Zoltán, aki arra is rámutatott, hogy a struktúra fontos az Egyházban is, amely kórházakat, szociális intézményeket tart fenn, s az iskoláin keresztül nevelést ad. Éppen ezért ezen a téren sincs akkora különbség a skandináv és a közjó-modell között - fejtette ki a közgazdász.

Aquinói Szent Tamás és Arisztotelész megfogalmazták a természettörvényt, ami az emberről szól, akit elsődleges hajlama a jóra indítja, másrészt pedig alapvetően társas lény. Az oktatás mindezt a jót hivatott kibontakoztatni. Ezért hatalmas a felelősség az oktatás terén – mondta Baritz Sarolta Laura, és hozzátette: A magyar történelemben Szent István korától kezdve számos példát találunk a közjó modellre, ami persze soha nem valósult meg teljes mértékben.

A mostani magyar Alaptörvényben számos megfogalmazást találunk a keresztény értékrenddel kapcsolatban. A család, a házasság védelme kétségkívül a közjó alapja, s az iskolában a kötelező hit és erkölcstan szintén a közjót célozza. Csírájában, szándékában mindenképpen erre irányul - szögezte le a szerzetes. 

Köves Alexandra közgazdász, a Zöld Egyenlőség podcast alapítója, az este egyik vendég előadója az elhangzottakra reflektálva rámutatott: a gazdaság beágyazódik a társadalomba, ez pedig az ökológiai környezetébe, s mindezek hatnak is egymásra. Egyénként a részei vagyunk a struktúrának, nem különülünk el attól. Ha fenntarthatóságról, klímavédelemről beszélünk, ne tegyünk úgy, mintha kívül állnánk a „klímán”, amit védünk, hiszen magunkat védjük – figyelmeztetett a Zöld Egyenlőség podcast alapítója,

Nemes Csaba klímakutató a beszélgetés keretében a teremtésvédelem alapfogalmait tisztázta, valamint Ferenc pápa Laudato si' enciklikáját ajánlotta olvasásra, mint „a teremtésvédelem kiskatekizmusát”.

Köves Alexandra kifejtette: a fenntarthatóság különféle rétegeit (társadalom, vallás, értékrendek, gazdaság) átjáró közös új narratívát kellene létrehozni a párbeszéd által, hogy az emberiség tovább tudjon lépni, s képes legyen meghatározni, hogy merre menjen tovább.

Nemes Csaba ehhez kapcsolódva a szeretet-irgalom bibliai ihletettségű, személyre – kinek-kinek a maga szintjére – lebontható közös narratíváját ajánlotta.

Baritz Sarolta Laura ismét aláhúzta: a fenntarthatóság lényege, hogy az ember rájön arra, mit kell tennie és szabadságánál-felelősségénél fogva meg is teszi; nem vész el a struktúrában, hanem képes alakítani azt. „Más emberekkel együtt – tette hozzá Pogátsa Zoltán. – Tehát struktúrákban kell együttműködnünk!”

Köves Alexandra úgy fogalmazott: rá kell jönnünk arra, hogy nem támaszthatunk korlátlan igényeket a világgal szemben, valamint arra is, hogy az autonómiánk által képesek vagyunk a saját éltünkben meghozni a magunk szabályait, és ezáltal lehet sikeres a fenntarthatóság. 

Korlátozhatom magam a saját jóllétem érdekében és ebben a külső környezet sem akadályozhat meg. A közgazdászok éppen azért beszélnek minduntalan a „szűkös erőforrásokról”, mert az emberi igényeket korlátlannak tekintik, pedig egyértelmű, hogy az önkéntes korlátozás az út – ez lenne az alap. Be kell látni végre, hogy ez nem „hülyeség”; a zöldek nem „bulirombolók”, az igényeink korlátozása a jobb életre vezető alternatíva.

Szent II. János Pál pápa pedig a bűn struktúrájáról beszél – csatlakozott a gondolatmenethez Baritz Sarolta Laura –, de arról is szól, hogy nem vagyok felmentve, ha körülöttem mindenki korrupt, s ezért én is azzá válok. A változás alapja a lelkiismeretünk.

Pogátsa Zoltán közgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy a világgazdaság már a föld biológiai eltartóképessége fölött „üzemel”, ezért a közgazdaságtannak azzal kellene foglalkoznia, hogy miként alakítson ki egy olyan rendszert, ami elfogadja, hogy nem növekedik tovább. A kapitalizmus differentia specificája a növekedés, s az elmúlt három évtizedben ez a folyamat már nem lassú emelkedést mutat, hanem meredek, kiugró növekedést (a népességrobbanás, a fosszilis és műtrágya-, vagy például a vasbetonfelhasználás terén) – ez nem folytatható!

A nem növekedés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy senki nem növekedik. A közgazdász az erdő képét hozta példának: a területe nem nő, de bizonyos fák elhalnak, mások pedig magasra nőnek.

Barit Sarolta Laura így reflektált: A nem növekedés mozgatórugója, belső motivációja a katolikus szemlélet szerint a mértékletesség lehetne, sőt már nem csupán a keresztény szemlélet vallja ennek az erénynek a fontosságát, hanem például a buddhisták is. Belső rendezettségünk szintjén is dolgoznunk kell a nem növekedésért.

Nemes Csaba hozzátette: a valóság az, hogy a fejlett országok (OECD) összejövetelein lehet mindenről vitatkozni, de a nem növekedést nem fogadják el, meg sem jelenik az általuk megfogalmazott dokumentumokban. A jelen helyzetben a prioritás a biodiverzitás megőrzése: ez az élővilág immunrendszere.

A Corvinuson megtartott nyilvános párbeszéd záró részében a jelenlévő hallgatóság köréből tehettek fel kérdéseket, többek közt népesedési, filozófiai, társadalmi témákról.

A beszélgetéssorozat következő alkalmát a szervezők májusra tervezik. A Debreceni Egyetemen az oktatásról lesz szó, a két meghívott szakértő Kőrösiné Merkl Hilda és Gál Zoltán lesz.

Szerző: Körössy László

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír