Kocsis Fülöp élő vizet szentelt Ravazdon pannonhalmi szerzetesek és diákok jelenlétében

A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban egy tucatnyi görögkatolikus diák tanul, valamint néhány evangélikus és református is. Dejcsics Konrád OSB elmondta, hogy már a szocializmus alatt is hagyománya volt annak, hogy görögkatolikusok járnak Pannonhalmára, Orosz Atanáz püspök is ott végzett. Két birítusú, tehát görög és római rítusú szerzetesük van a bencések között ma is. A pannonhalmi apátság diákkápolnájában látható az Istenszülő-ikon, amit 1996-ban, a diákkápolna kialakításakor helyeztek oda. A gimnázium igazgatói ugyanis mindig törekedtek arra, hogy a görög hagyományokat megismertessék a diákokkal.

Pannonhalmát még az egyházszakadások előtt alapították – hangsúlyozta Dejcsics Konrád –, a reformáció alatt is működött a kolostor. II. János Pál pápa és Ferenc pápa azt a küldetést adták Pannonhalmának, hogy az ökumené ügyét mozdítsák elő. Vízkereszt ünnepén a Szent Márton-bazilikában Cirill főapát szentelte meg a vizet a keresztelőmedencében, Ravazdon pedig a történelmi élő forrást szentelte meg a metropolita – e két esemény is kifejezi az egyházak testvéri összetartozását. Ez utóbbi szertartás volt az első élővíz-szentelés a Szent Márton-hegyi bencés közösséghez kötődően.

Béla király forrásából ered az az ásványvíz, melyet Vis Vitalis néven ismerhetünk a bencések vizeként, és Ravazdon palackozzák. Apátsági oklevélből tudhatjuk, hogy IV. Béla király idejében a forrás már működött. A hagyomány szerint a tatárok elől menekülő uralkodó itt állt meg kíséretével, hogy megpihenjen, és ivott a forrás vizéből. A kúthoz az 1700-as évektől rendszeresen vezetnek zarándoklatokat. 

Kocsis Fülöp vízkereszt ünnepén korábban megszentelte már a Tiszát, a Dunát, és most a Dunántúl közepén, a Sokorói-dombság lábánál a történelmi forrást is. Kérdésünkre elmondta, fontosnak tartja az élő víz szentelését a környezetszennyezés miatt is. Ez a szertartás a római rítusban is jelen volt. Az érsek-metropolita jó tíz éve felélesztette a Duna-szentelés hagyományát, régebben ugyanis egy archív felvételt látott arról, hogy a szerbek Budapesten az 1940-es években nagy tömegben mentek a Dunához, és megszentelték a folyót.

A megvilágított ravazdi forrásnál sokan gyűltek össze a hidegre forduló időjárás ellenére. A vízszentelés szertartásán Kocsis Fülöp mellett Jaczkó Sándor helynök, Kakasi Dávid papnövendék és Gaál Richárd titkár végzett szolgálatot.

Hortobágyi Arnold bevezető beszédében a falu plébánosaként kifejezte, milyen nagy megtiszteltetés, hogy az érsek-metropolita megszenteli a ravazdi vizet, majd köszöntötte a főapátot és szerzetestársait, valamint a bencés diákcsapatot.

„Ma a vizek természete megszenteltetik, és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartóztatja, látván az Uralkodót belémerülni” – hangzott el Szofróniosz jeruzsálemi pátriárka költeményéből a kezdőénekben, majd Izajás próféta jövendölését hallhattuk (35,1–10) a pusztában fakadó vízről, mely életet, szabadulást hoz, szent útján a megváltottak örök örömben járnak.

A második olvasmány (Iz 55,1–13) a szomjazókat hívta a vizekhez, hogy merítsenek. Megtérésre buzdított, hangsúlyozva, hogy „amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem”.

A harmadik olvasmány a mennyországot vetítette előre, ahol „örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból” (Iz 12,3–6).

A Szent Pál apostol korintusi leveléből vett szentlecke arra hívott, emlékezzünk, hogy az atyák mind átkeltek a tengeren, és ittak a sziklából fakadó vízből.

Az evangéliumi szakasz Szent Márk könyvéből Krisztus megkeresztelkedéséről szólt, ami után a görögkatolikus szertartás ekténiája, hosszú könyörgése következett. Az érsek elénekelte Szofróniosz pátriárka költeményét Krisztus megkeresztelkedéséről, mely a teofánia felfoghatatlan jelentőségét próbálja szavakba önteni. „Nagy vagy te, Urunk, és fölségesek a te műveid, és nincs szó, mely elégséges volna a te csodatételeid magasztalására!” – hangzott el az imádság végén.

Fülöp érsek a forráshoz lépett, belemerítette a hármas gyertyát a vízbe, miközben egy imádságot énekelt, megérintette a vizet, majd beletette a keresztet, amelyre csobogott a forrásvíz.

A főpásztor ezután az egybegyűltekhez szólt, megköszönte a meghívást a görögkatolikus diákok javaslatára, ami a szerzetesek, a plébános és a ravazdi önkormányzat támogatásával valósulhatott meg.

Amikor december 25-e, karácsony még nem különült el a teofánia ünnepétől, a keresztény világ január 6-án ünnepelte, hogy Isten megjelent a világban, a Teremtő belépett a teremtett világba – emlékeztetett. – Ezt érzékelhetjük Jézus megkeresztelkedésénél is: ahogyan Jézus belép a Jordánba, a Teremtő lába érinti a teremtett anyagot. Amikor a bűnbánat szentségét magára vette Jézus, teljesen alámerült a Jordán vizében, az anyagvilágban. Ezt a titkot emberi értelem fel nem foghatja.

Szofróniosz atya hosszú vízszentelő imádságára utalva rámutatott, hányszor hallhattuk, hogy ma történt mindez, ma szállt le a Szentlélek a vízre, ma érinti a Teremtő lába a vizeket, ma szentelődnek meg a vizek a Teremtő belépése által.

Ez a ma most van, 2022. január 6-án, most, itt, testvéreim. Ma itt megjelenik az Isten. A Teremtő egyszer s mindenkorra belépett az anyagba. Az úrjelenés ünnepén belép az Isten a mi életünkbe

– fogalmazott Kocsis Fülöp.

Ez a víz továbbfolyik a következő folyóba, a Dunába, egészen a Fekete-tengerig. Megszentelődik általa az egész vízháztartás. Isten jelenléte is átjárja az egész világot. Minél inkább bekapcsolódunk az imádsággal az Egyház ünneplésébe, annál inkább átjárja életünket Isten a jelenlétével. A római katolikusoknál a pap meghinti az otthonokat néhány csepp szenteltvízzel, ami az egész esztendőre megszenteli az életünket. Ezt az ajtófélfára is felírják, hogy ne legyen olyan nap, amikor nem emlékezünk arra, hogy Isten már belépett az életünkbe.

Az áldást követően, a szertartás végén Kocsis Fülöp egyesével meghintette szenteltvízzel  a jelenlevőket, a bencés szerzetesekkel kezdve, hogy emlékeztessen arra, mindannyiunk életét megszenteli és átalakítja az Isten. Mint ahogyan a tudatlan anyagot megszenteli, minket is meg akar szentelni, és azokat is, akikkel találkozunk. Vigyük szét Isten áldását, mint ahogyan a víz szétárad, hiszen sok embernek van szüksége rá – buzdított végül az érsek.

A vízszentelés után a ravazdi polgármester asszony és az önkormányzat képviselői forralt borral, forró teával és pogácsával vendégelték meg a szertartáson részt vevőket.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír