Könyvbemutató és filmvetítés Gyöngyössy Imre rendező, költő tiszteletére Rómában

Szeptember 13. és 17. között vetítéssorozatot rendeznek a római Nuovo Cinema Aquila moziban, melynek keretében Gyöngyössy Imre tíz, a Nemzeti Filmintézet által teljeskörűen felújított, digitalizált alkotását tekintheti meg az olasz közönség eredeti nyelven, olasz felirattal.

A vetítéssorozatot követően, szeptember 20-án, hétfőn 18 órakor a Falconieri-palota Liszt termében tartják Gyöngyössy Imre Stigma című kétnyelvű (magyar-olasz) kötetének bemutatóját, amely a rendező születésének 90. évfordulója alkalmából jelent meg, a Nap Kiadó gondozásában. A kötetet Petényi Katalin rendező, forgatókönyvíró, valamint Roberto Ruspanti, egyetemi tanár, fordító, az olasz–magyar kapcsolatok neves szakértője méltatja.

*

Gyöngyössy Imre 1930-ban született Pécsett. Gyermekkorát egy dunántúli kis faluban töltötte, ahol édesapja körorvos volt. A mítosz, az archaikus paraszti világ, az ősi rítusok, a természet és a közösség harmóniájában élő ember élménye egész életében elkísérte. Tízéves korában a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba került, ahol anyanyelvi szinten megtanult olaszul. Dantét és Petrarcát olvasva nőtt fel. Itália szellemi és kulturális öröksége egész oeuvrejének kiapadhatatlan forrásává, ihletőjévé vált.

1951-ben letartóztatták. Egy koncepciós perben államellenes összeesküvés koholt vádjával három év börtönbüntetésre, tíz év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A börtönből súlyos betegségekkel szabadult.

1956-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben filmíró, filmrendező diplomát szerzett. Első játékfilmje, a Virágvasárnap hozta meg számára a nemzetközi hírnevet. A külföldi kritika a legnagyobb elismeréssel üdvözölte az elsőfilmes rendezőt, az olasz újságok „magyar Pasoliniként” emlegették. „Gyöngyössy későbbi játék- és dokumentumfilmjeiben a szabadság határait és határtalanságát kutatta. A születés, halál, újjászületés, a mítoszok cselekvésköltészete, az alapvető emberi kapcsolatok: a barátság, szerelem, anya, fiú és testvérek egymásra találása, az öntudatra ébredő ember, a történelem és az egyes ember személyes drámája érdekelte.” (Petényi Katalin rendező, forgatókönyvíró).

A hetvenes évek végétől alkotótársaival, Kabay Barnával és Petényi Katalinnal különböző kontinenseken készített filmeket a száműzöttekről, hazátlanokról, emberi jogaiktól megfosztottakról a Gulág, Kazahsztán munkatáboraitól a Dél-kínai-tengerig. Filmjeit nagy sikerrel vetítették a világ legrangosabb nemzetközi filmfesztiváljain, díjakkal jutalmazták, Magyarországon azonban hosszú ideig az Államvédelmi Szolgálatok célkeresztjében állt, csak halála előtt, 1994-ben rehabilitálták.

Forrás és fotó: Collegium Hungaricum, Róma

Magyar Kurír