Sziklára építeni házat és életet… Szent István királyunk ünnepén ez az evangélium (Mt 7,24–29) legfontosabb üzenete számunkra.
Nem bizonytalanra, mulandóra, hanem biztosra, szilárdra alapozni hazát, országot, nemzetet.
Meggyőződésem, hogy az életnek csak úgy van értelme, ha jövőnk is van: jövőnk pedig elválaszthatatlan múltunktól, alapjainktól. Keresztény értékeinket, melyeket Szent István oly igen szorgalmazott, és bencés hithirdető eleink terjesztettek országunkban, idegen ideológiák próbálták háttérbe szorítani, keresztény értékeink képviselőit egészen a legújabb korig gyakran megvetésben részesítik.
Szükségünk van szentekre, akikre föltekinthetünk. Szükségünk van hiteles vezetőkre, akik nem a változó irányú szélhez igazodnak, hanem sziklára akarnak építeni. Kellenek felelős emberek, akik tudják: szüksége van az embernek arra, hogy lelkét az Istenhez emelje.
Ha nincs képünk az emberről, akkor csupán megtörténnek velünk az események, nem pedig mi alakítjuk a történelmet.
Ha nincsenek eszményeink, akkor nincs, ami felé haladjunk hétköznapjainkban. Ha gyakorlati életünkben az ember nem más, mint termelő állat, akinek addig van értéke, ameddig produktív, amíg pénzben kifejezhetően hasznos a létezése, akkor meggyőződésem szerint embertelenné formáljuk magunk körül a világot, amelyben saját magunknak sem lesz helyünk.
Szent István nagyon fontosnak tartotta, hogy tudjunk együtt élni a másként gondolkodókkal, a más nyelvűekkel, az idegenekkel. E nélkül a kereszténység nem is létezhet. A „kirekesztés” gondolata föl sem merülhet a kereszténység gondolatvilágában.
Hol vagy, István király? – Hol vagyunk mi, magyarok? Vagyunk-e még keresztények Magyarországon?
Keresztények: akik képesek kell hogy legyünk nem széthúzást, hanem összetartozást megjeleníteni egy szétesőben lévő társadalomban.
Hol vannak a közösségért Szent István módjára cselekedni képes és kész emberek?
Mások elfogadása semmiképpen sem jelentheti azt, hogy nem ragaszkodunk a krisztusi értékekhez. Mások elfogadása nem jelentheti sohasem azt, hogy feladjuk önmagunkat. A másként gondolkodókkal való békesség nem jelentheti azt, hogy ne kívánhatnánk meg a mi keresztény értékeink és hitünk iránti tiszteletet és a megbecsülést.
Ez az ország ne legyen se szellemi, se gazdasági gyarmat. Állítsák meg az agyelszívást, ne adjuk el a lelkünket a külföldről jövő jobb fizetésért, legyen érdemes élni itthon! Jöjjünk rá arra, hogy az élet mennyisége és minősége nincs egyenes arányú összefüggésben egymással.
Döbbenjünk rá, hogy az élet olyan érték, ami fölötte van minden anyagi jólétnek vagy hatalmi érdeknek.
Az ember önmagát megvalósítani nem tudja, ha nem tekinti értéknek a családot, a hazát, a közösséget.
„Tutum iter unanimis” – az egyetértők útja biztos, olvasható a pannonhalmi bencés szerzetesi ebédlő egyik képe alatt, amely zajló folyót átúszó, egymást támogató szarvasokat ábrázol. Egymás elfogadásával lesz csak jövőnk.
Forrás és fotó: Korzenszky Richárd OSB Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria