Krisztus békéjét és szeretetét adjuk a világnak – Húsvéti beszélgetés Felföldi László püspökkel

Nézőpont – 2024. március 31., vasárnap | 16:00

„A nagyböjti időszak felkészít minket húsvét örömére, ami nem a világ öröme, hanem a családi asztal, az oltár, a közösség együtt éneklő öröme, a letörölt könnyek, a meglátogatott betegek öröme. Ez húsvét igazi ajándéka” – mondta Felföldi László pécsi megyéspüspök abban az interjúban, amelyet a Vatikáni Rádió munkatársa, Gedő Ágnes készített a pécsi főpásztorral.

– Húsvét ünnepköre az egyházi években ismétlődő lehetőség arra, hogy megéljük Krisztus passióját, keresztre feszítését és feltámadását, ha hagyjuk, hogy magával ragadjon ennek a sodrása, megérintsen minket üzenete. Visszagondolva hívő emberként hogyan élte meg korábban és most püspöki szolgálatában a húsvétot?

– Húsvét mindig is csodálatos ünnep volt, különleges ízekkel, gazdagsággal telített ünnep gyermekként és ifjúkoromban, amelyet szülőfalumban, Geszteréden töltöttem családi, baráti, egyházi közösségben. Papként a szolgálat állt a középpontban a nagyheti szertartásokon, mivel az egyházi év legkülönlegesebb időszaka ez, mely nagy előkészületet, odafigyelést igényel. Ennyire mélyen és valóságosan azonban még sosem éltem meg a húsvétot, mint püspökként az egyházmegye szolgálatában. Azon dolgozom, hogy a hosszú nagyböjti várakozás után most valóban húsvét jöjjön, feltámadás. Új fény, világosság, új erő kell, hogy szülessen az egyházi életben; a sok kis közösség életében, a papság életében.

Újra kapcsolódnunk kell egymáshoz, mint ahogy az apostolok speciális módon kapcsolódtak húsvét után egymáshoz és Krisztushoz.

Ez a kapcsolódás tudja segíteni a mi életünket is, megmutatja ennek a küldetését és feladatát. Ezért nagy reménységgel és örömmel nem egyszerűen egy ünnep elé nézek, hanem sok-sok munkatársammal együtt dolgozunk azért, hogy itt valóban húsvét, feltámadás, az élet győzelme, a szeretet győzelme, a találkozások győzelme legyen az életünk része.

– A másik nagy kincs, amire az egész emberiség, Magyarország, Európa és az egész világ vár: a béke. Béke mint a háború hiánya, de ezen túlmenően béke az emberi szívekben. Hol tartunk ebben most?

– Talán ennyire világosan és tisztán, ennyire éhező szívre nem talált, nem hangzott a feltámadott Krisztus üzenete: „Békesség nektek. Én vagyok, ne féljetek!” A világ a félelmet gerjeszti óriási erővel, talán a történelemben soha ennyire az egész világot behálózva nem támasztott ekkora félelmet az emberi szívekben, a kapcsolatokban, a közösségekben, a családokban, és ez a félelem még tovább erősödik. Ezt a félelmet azonban le lehet és le kell győznünk a saját életünkben. Ki kell vonni magunkat ebből a mesterséges félelemből, ami valóságos is – hisz a háború valóságos, a tragédiák valóságosak, az a bizonytalan zavar, amit most keltenek, valóságos –, de a mindennapi életet csak békével lehet megélni. Az igazi szeretet a békés szívben születik.

Ez egy másik fajta béke, nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hogy nem szenvedünk, nincsenek problémáink, hanem azt jelenti, hogy a bizalom és a szeretet győz bennünk.

Ezen az úton indulhatunk el. Gondoljuk magunkat az apostolok idejébe, az első keresztényüldözések idejébe, ahol vérre menő feszültség, félelem közepette éltek, de mégis a keresztény közösségekben, az istenkapcsolatokban béke uralkodott. Ezt a békét kell nekünk megteremteni, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretetünknek gyümölcsei legyenek. Ezért újra kell gondolnunk és teremtenünk nekünk is a világ inváziójával szemben a krisztusi békét, a krisztusi szeretetet.

– Húsvét másik nagy üzenete számunkra a remény. Bármilyen nehézség ér bennünket, bármilyen keresztet kell hordoznunk, a végén mindig ott vár az isteni szeretet és a feltámadás. Most milyen reménybe kapaszkodhatunk?

– A remény az én szívemben egy erős gyökér, ami táplál. Egy fény, mint egy fának a lombja, mely a fény felé tör, és abból erőt merít. A kettő között pedig ott van az élet. Mindkettőre szükség van, mert remény nélkül elveszítem a stabilitásomat, nem látom a jövőt. Ha pedig megvan ez a kettő, tudom, hogy értelme van az életemnek, úgy, mint a hitvesi, a szülői szeretetben, a hivatásban. Amikor látom az értelmét, hogy szép és jó fog belőle születni az Isten segítségével, akaratával, akkor ez a remény valóságos lesz, éltető, és a hétköznapjaink forrása lesz. Krisztus ezt a reményt adja, amikor azt mondja:

Ne féljetek! Veletek vagyok, bízzatok bennem, bízzatok egymásban, mennyei Atyátoknak gondja van rátok. Hit és remény kell ahhoz, hogy a szeretetnek igazi, szép gyümölcsei legyenek.

– Az egész ünnep csúcspontja az öröm. Mennyire tudunk örülni, örvendezni? Mennyire merjük átengedni magunkat ennek a pozitív érzésnek?

– Az egyik legnagyobb művészet az életben örömben élni. Szent Pál apostol a börtönben, megbilincselve írja: „Örüljetek! Újra csak azt mondom, örüljetek!” Azaz van a léleknek, a szívnek egy olyan gazdagsága, szabadsága, ami mindent felülmúl. És ez az öröm nem a világ öröme, nem a buli, a wellness-hétvége öröme, hanem valami sokkal gazdagabb. Ez a családi asztal öröme, az oltár öröme, a közösség együtt éneklő öröme, ez a letörölt könnyek öröme, a meglátogatott betegek öröme. Amikor egy-egy élethelyzet újra élővé, szeretetben teljesebbé válik: ez húsvét igazi ajándéka. Csak ebben tud a Feltámadott velünk lenni, jelenvaló lenni. Ezért nagyon fontos, hogy ebben a hitben, ebben a reményben és ebben a békében legyen örömünk, mert erre vágyik a szívünk. De ne hagyjuk magunkat becsapni, nem egyszerűen örömpótlékokat kell szerezni, mert az nem fogja megoldani az életünket. Örvendeznünk kell a létnek, a szép emberi kapcsolatainknak, a közösségeinknek, és hogy Isten velünk van mindezekben.

A beszélgetés teljes szövege ITT olvasható.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria