Krisztus tanítványaként ma életeket kell menteni – Imádság az út során meghalt menekültekért

A keresztény felekezetek képviselői között jelen volt és könyörgéssel szolgált Fórizs Zsolt baptista lelkész; Mihail Sztanko OSBM, az ukrán görögkatolikus egyház papja; Aaron Stevens skót presbiteriánus lelkész, valamint – vallásközi, keresztény–zsidó imádsággá téve az alkalmat – Radvánszki Péter rabbi a szomszédos Páva utcai zsinagógából. Ötvös Joszif görög ortodox parókust Lenkei Petrosz képviselte. Jelen volt Roland Schilling, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának regionális képviselője – nem csupán hivatalból, hanem a közösséggel való barátsága okán is.

Az ENSZ 2022. év végi statisztikái szerint mintegy 108 millió ember él a Földön, aki elhagyni kényszerült lakhelyét. Nagy részük nem Európában, hanem eredeti otthonához, hazájához közel él: a legtöbben Afrikában. De sokan Európa és Észak-Amerika felé veszik az irányt, ahol békét, biztonságot, otthont, munkát, iskolát, orvosi ellátást remélnek.

Rengetegen soha nem érkeznek meg reményük földjére.

A Földközi-tengerbe 1990 óta 65 ezren, csak 2015-től máig 24 ezren fulladtak bele. A balkáni vagy a közép-amerikai útvonal és a belarusz–lengyel határ is szedi áldozatait. Nemrég Görögország partjainál borult föl egy hétszáz menekültet szállító hajó. Az áldozatok száma a hatszázat is elérheti – köztük rengeteg gyerek van. Az elmúlt hétvégén pedig az ukrán–magyar határon három kárpátaljai fiatalember fulladt a Tiszába. A háború elől menekülhettek. A háború elől, amely betette a lábát Európába, miután mi, európaiak hosszú ideig beletörődtünk mások háborúiba.

Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti felelőse bevezető szavaival szomorú statisztikákat sorolt, majd hozzátette: a világ mintegy harminc helyszínén zajlanak fegyveres összetűzések.

Ferenc pápa darabokban folyó világháborúról beszél. Ha azonban lehet darabokban háborúzni, akkor a békét is lehet darabonként építeni. A menekültek befogadása – ugyancsak a pápa szavai szerint – a béke érdekében tett erőfeszítés.

Ferenc pápa nemrég Budapesten ezt mondta: „Szomorú és fájdalmas (…) önzésünk zárt kapuit látni…”, így például „azokkal szemben, akik idegenek, mások, menekültek, szegények”. Majd így folytatta: „Testvérek, kérlek, nagyon kérlek benneteket: nyissuk ki a kapukat! Próbáljunk mi is (…) olyanok lenni, mint Jézus: nyitott kapuk.” Az imádság által válunk nyitott kapukká, amelyeken át beáramlik szívünkbe Isten békéje, onnan pedig kiáramolhat a világba – hangsúlyozta Szőke Péter, bevezetve ezzel a közös imádságot.

Gáncs Péter evangélikus püspök a Jelenések könyvének 21. fejezetéhez fűzte gondolatait: „És láttam új eget és földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és tenger sincs többé.” Emlékeztetett, hogy János apostol a Földközi-tenger egyik szigetén, Patmoszon élt száműzetésben, és ebben a helyzetben Isten hatalmas távlatokat nyitott meg előtte. Prófétai látomást kapott egy olyan új világról, ahol nem lesz többé tenger. A tenger a Biblia szimbolikájában félelmetes, titokzatos, pusztító erők rejtekhelye volt. Azt a világot mutatja meg Isten Jánosnak és nekünk, amely túl van a tengeren: ahol nincsenek pusztító erők, ahol nincs tenger, amely elválaszt másoktól, és amely sokak hullámsírja lesz.

Sokak számára a tengeri út ma sem a megvalósult álom útja, hanem „dreadful journey” (rémutazás), ahogyan egy német segélyszervezetet bemutató film címe megfogalmazza. Pedig a remény útján indulnak el az emberek a túlsó partra, ahogyan az imádság elnevezése is jelzi. Az ige figyelmeztet: ezt az új világot nem találjuk meg a földön; ugyanakkor vigasztal is: majd Isten hozza el beteljesedést. Ugyanakkor arra is tanít, hogy nekünk, akik itt vagyunk ebben a világban,

túl kell látnunk önző falainkon, amelyek látszólag védenek, valójában elválasztanak a másik embertől, aki a testvért szeretné meglátni bennünk.

A tenger ma is veszélyes, és nekünk Jónáshoz hasonlóan fel kell ismernünk, hogy

sokszor miattunk pusztít a vihar, miattunk kerülnek veszélybe emberek, akik soha nem érnek partot.

Későn érkezik, aki a szó krisztusi értelmében is emberhalász lesz. Talán soha nem értettük ilyen jól ezt a képet, amelyet Jézus az első tanítványoknak mondott, mint napjainkban, amikor látjuk, hogy mentőmellénnyel hoznak ki embereket a biztos halálból.

Az ige, amely megláttatja velünk a halál és könnyek nélküli világot, adjon nekünk erőt, bátorságot, szolidaritást, hogy ne csak szép szavakkal, hanem ahol lehet, konkrét cselekedetekkel is tegyük élhetőbbé ezt a világot, és váljunk Jézus Krisztus emberhalászaivá – zárta beszédét Gáncs Péter püspök.

Megrendítő erővel hat, még mindig milyen sokan vannak az áldozatok: Afrika, Ázsia, Latin-Amerika számos régiójának kálváriája nem ért véget, évről évre tragikus számadatokat hallunk. Nevek, történetek hangoztak el, emlékeztetve arra a 3170 menekültre, akik 2022 júniusa óta vesztették életüket a Földközi-tenger hullámai között vagy szárazföldi utakon, miközben egy jobb jövőt keresve szerettek volna eljutni Európába.

A legdrámaibb eset éppen hét nappal az imádság előtt történt: imádkoztak azért a közel hatszáz menekültért, akik tragikus módon vízbe fúltak a görögországi Kalamata partjai előtt. Megemlékeztek arról a 706 menekültről, akik az elmúlt évben Líbia különböző kikötőiből indultak útnak, és a partok elhagyása után nem sokkal életüket vesztették. Emlékeztek arra a 18 afgán fiúra, akiket 2023. február 17-én találtak egy elhagyott teherautóban a bulgáriai Lokorsko közelében az autópályán. A 2023. február 25-ről 26-ra virradó éjjelen a calabriai Steccato di Cutro partjai előtt a parti sziklának csapódott egy hajó, amelyen 180 menekült utazott. Az elhunytak között volt Feresthe, egy 30 éves afgán asszony és gyermekei, a 9 éves Yasna, az 5 éves Sana és a 3 éves Mohammad; két tunéziai fiatal, Haytham és Jamel…

Idén is számos ember lelte halálát, amikor megpróbált átkelni a belarusz–lengyel határon. Megemlékeztek közülük a kis szíriai Jalalról, és a többi 32 menekültről, akik ezen a szárazföldi útvonalon haltak meg… A kis szíriai Naim, az iraki kurd Ahmed és az afgán Abbász a La Manche-csatornán való átkelés közben vesztek a tengerbe 2023 márciusában…

Idén még fájdalmasabb volt az emlékezés, a szomszédunkban zajló háború áldozataira gondolva. A Sant’Egidio közösség gondoskodik ukrajnai menekültekről, Magyarországon is – közülük néhányan jelen voltak a templomban.

Megemlékeztek arról a három fiatal kárpátaljai férfiról, akik néhány nappal ezelőtt, június 17-én fulladtak a Tiszába az  ukrán–magyar határon, valószínűleg a besorozás, vagyis a háború elől menekülve.

Végül megemlékeztek mindazokról, akiknek neve és története fel van írva Isten szívében, akkor is, ha az emberek nem ismerik a nevüket.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír