Krisztusi „vérátömlesztés” kell a világba – Hatvan éve szentelték pappá Balás Bélát

Balás Béla a hét egyik felét Zselickislakon tölti a katolikus idősek otthonában, a másik felét a taszári plébániaépület csendjében, ahova aktív éveiben is örömmel vonult el kedvenc macskái kívánságait lesve, s hogy időnként fogadja a „Beton-kör” tagjait.

A gyémántmisés Beton atyának – aki 84 esztendősen is elmondhatja, Isten gazdag életre hívta – papi és püspöki jelmondata is ez volt: „Számomra az élet Krisztus.” (Fil 1,21)

S hogy honnan indult ez a tevékeny életút? Balás Béla Budapesten született 1941-ben. Mivel édesanyja korán meghalt, húgával együtt édesapja nevelte a félárva gyerekeket. Egyik vallomásában elárulta: apja nem akarta, hogy forradalmár legyen a fia; nyitottnak hagyta a másik emberben rejlő igazságra, szentségre. Nem egyszerűsítette le annyira a „frontvonalat”, hogy csak ellenséget és barátot lásson maga körül; arra ösztönözte: bátran válogasson, kritizáljon, de mindeközben gondolkodjon. Az ’50-es évek elején csatlakozott a Regnum Marianum mozgalomhoz, amely mentsvárat és bátorító szellemi-lelki-spirituális erőforrást jelentett számára. (…)

Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. Mivel a regnumi közösségben továbbra is tevékenyen részt vett, harmadévben elbocsátották a szemináriumból, ahova másfél év múltán sikerült visszakerülnie.

Nagymarosra a világegyház teljes dinamizmusával érkezett, és a káplánként ott töltött hat év alatt egyre népszerűbbé váltak a mindmáig tartó ifjúsági találkozók, majd újabb diszpozíciók sora várt rá, mert túl jól végezte a dolgát.

Valamit nagyon tudott. Főleg a hittanosok, a fiatalok nyelvén értett kiválóan. Ekkortájt a közösségépítés volt a legnagyobb karizmája.

Ez nem tetszett a hatalomnak. Ezért aztán ide-oda dobálták. (…)

A gyanús papot hosszú időn át figyeltette az ÁVH – ezért élt mindig rejtőzködő életet –, és rendre behívták a Gyorskocsi utcába, ám nem tudták megtörni. Mesélte: a kihallgatások meghatározó hitélményeiévé váltak, mivel Jézus előre megsúgta: ez így fog történni. Ezért egy-egy kihallgatást követően lement a Duna-partra napozni és hálát adni.

1992. augusztus 10-én II. János Pál pápa veszprémi segédpüspökké nevezte ki, s még ez év decemberében az Országos Ifjúsági Lelkipásztori Bizottság elnöke lett. 1993. május 30-án a Szentatya az újonnan megszervezett Kaposvári Egyházmegye első főpásztorává nevezte ki. Beiktatási ceremóniájára a Balaton hullámain, vitorlással érkezett Szendi József veszprémi érsekkel együtt. A székesegyházzá lett belvárosi nagytemplomban elmondott szentbeszédében Isten humorának, a Vatikán legújabb viccének tartotta kinevezését, jóllehet: ez valóság volt.

Szűztiszta lappal, egy Erika írógéppel, illetve egy ajándékba kapott lábtörlővel, minden kommunikációs eszköz nélkül indult az egyházmegye, melynek feje állította: nem kozmonauták kellenek ide, hanem kubikusok. Nem tévedett. (…)

A sötét, illetve vörös jelzővel illetett Somogyban 2017-ig, utódja beiktatásáig szolgált, s miközben kormányozta az egyházmegye hajóját, formabontó kispaptoborzó leveleinek is köszönhetően számos papot szentelt, és megvalósult az egyházi oktatás teljes vertikuma. Templomok épültek és újultak meg, közösségi terek korszerűsödtek, s létrejöttek „lelki laboratóriumok” és „lelki cukrászdák” is. Beton atya tudta, hova kell százas izzót becsavarni, de azt is, hova elég huszonötös is. Azzal is tisztában volt: százas égőkkel nem lehet megoldani a közvilágítást.

Nagyívű, mozgósító prédikációira, melyeknek tüzét-hevét ma is őrizzük, mindig készült a főpásztor, de a szöveg végső formája ott, akkor született a szentmisén. (…) Nevezetesek maradtak egyéni hangú bérmálási felkészítői és a lírai műsorral tarkított esti beszélgetések a „Gyenesei-kommandóval”, melyek során – szarkasztikus humorát is bevetve – folyamatosan hirdette az örömhírt.

Tíz éve, a kaposszentbenedeki templomban tartott aranymiséjén megjegyezte: „az elmúlt 50 esztendőben Isten egyik kezével tartott, a másikkal pofozgatott”. (…)

Ma is vallja: Jézus Krisztus olyan számára, mint a villanyzsinór vagy a konnektor, amely a kisfogyasztót az áramtermelővel összeköti;

beköti őt a nagyvilágba. Meg azt is: isteni „vérátömlesztés” kell ebbe a világba. Addig nem lesz valódi rendszerváltás, míg a jobb- és a baloldal meg nem tér; de vitathatatlan ez a megállapítása is: kereszténynek lenni sokkal nehezebb, mint politikusnak. (…)

Világos Krisztián bárdudvarnoki plébános régóta gondoskodó szeretettel veszi körül a főpásztort, aki Bajót és Kaposvár díszpolgára, a Somogyért kitüntető cím birtokosa, de egyebek mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, a Hit Pajzsa díjat, a Magyar Érdemrend középkeresztjét, a Mindszenty-emlékérmet, a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet, valamint a Tanúságtevő Életért díjat is átvehette szolgálatáért.

Szerző: Lőrincz Sándor

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó (archív): Lambert Attila

Magyar Kurír